A tizenötödik, "fél" résszel ér véget az F-111 bemutatója, melyben a források megadásán kívül a típus ausztrál szolgálatának vége szerepel. A sorozat első része ITT olvasható, az előző pedig ITT.
A legtovább szolgáló Aardvarkok
Még az EF-111A-kat is túlélték az Ausztráliában használt Aardvarkok, melyek kapcsán az első, elektronikai korszerűsítésükig jutott a vonatkozó fejezet. Tehát, az F-111 történetének valódi zárásaként következik – immár csakis a RAAF színeiben – annak a ’80-as és 2000-es évtizedek közötti időszaka.
A még 1983-ból eredő, további, az amerikai AMP-vel egyenértékű modernizálásig – többféle lehetőség mérlegelése után – 1990. augusztus 17-én jutottak el. Ez sem volt tehát gyors folyamat, akárcsak az amerikai projekteknél. Az AUP (Avionics Update Program) nevű, 389 millió dolláros szerződést a Rockwell International nyerte, mely e célból a Hawker de Havilland Australia vállalattal társult. Ez tartalmazta az amerikai változatoknál már látottakat, tehát két, digitális számítógépet, digitális repülésvezérlést, lézergiroszkópos és GPS-es navigációt, valamint a műszerfalak és a rádiók korszerűsítését. Érdekes módon, ettől függetlenül rendelték meg a Texas Instruments-től a terepkövető (APQ-171, az F-111F APQ-146-osának továbbfejlesztése), és a General Electric-től a támadó radar (APQ-169, az APQ-165, az F-111C eredeti készülékének továbbfejlesztése) cseréjét. Az ECM rendszerek modernizálására is sort kerítettek. Összességében, a cél az analóg berendezések digitálisra cserélése is volt, tekintettel az addigra erősen megnövekedett karbantartásigényre. Az első F-111C-t Amerikában építették át, és további húszat már Ausztráliában. Az AMP – és a Pacer Strike – a típus kivonása miatt programként nem tekinthető sikeresnek, még ha technikailag az is volt. Az AUP már inkább, csak az volt a baj vele, hogy az utolsó gép 1999 végére lett kész. Ez durván évente kettő példányt jelent, ami azért igencsak gyenge tempó. A légierős átvételkor elhangzott adat szerint, a tesztek alapján az átlagos meghibásodásközi üzemidő 179 órára nőtt, ami igen jó érték.
From controversy 185. o.
Az Amberley légibázison végzett AUP átalakítás egy pillanatképe. A munkások a Rockwell International emberei
From controversy 213. o.
1999-ben állt össze a valaha volt legelső, teljesen női személyzet az F-111-esekre: balról Aroha Fifield és Brooke Chivers
Nem sokkal az AUP megkezdése után, 1992. október 15-én meglepetésként érte az érintetteket, amikor a védelmi miniszter bejelentette, hogy „akár 18 darab”, az USAF által kivonásra ítélt F-111G-t vásárol meg az ország. Ez kifejezetten jó vételnek ígérkezett, tekintettel arra, mi is volt a G változat: a C-hez hasonló, nagyobb szárnyú, erősebb futóművű, viszont nagyobb tolóerejű és a teljes AMP-n átesett verzió. Erre a frissítésre már amúgy is szükségük volt, mert az alig két tucat gép, mint flotta fenntartása – ezen belül a repült órák elosztása – egyre nehezebbé vált idővel. A vásárlással 2020 körülre tolhatták az Aardvarkok kivonását. Végül is 15 példányt vittek haza (ebből egyet már a sivatagi tárolásból), 3 maradt az USA-ban, és ausztrál dollárban 70 milliót fizettek a gépekért és 74-et az alkatrészekért és a logisztikai támogatásért. Alapvetően aztán a G-ket kiképzésre használták, és a gyakorlatokra, esetleges, éles műveletekre a C-k szolgáltak továbbra is, már csak a maguk kiterjedtebb fegyverzete miatt is.
A hosszú távú elkötelezettség azonban hamarosan gondot okozott, mert az USAF elkezdte kivonni a típust, ezáltal megszűnt az amerikai ipar háttértámogatása, és így pár éven belül a RAAF maradt az egyetlen üzemeltető. Ennek megfelelően programot indítottak (Sole Operator Program, SOP), hogy mostmár az utolsó, rejtett szerkezeti hibákat is feltárják, biztosítva a 2020-ig való üzemelést. Ezt a TF30-asokra vonatkozó, hasonló célú program egészítette ki, bár ott legalább számíthattak még egy ideig a részben hasonló hajtóművekkel üzemelő F-14-esek jelentette, amerikai háttérre, a US Navy révén. 2001-re még egy, a -40°C-on való tesztelést biztosító hangárat is felépítettek a típus otthonában, az Amberley légibázison. Ez a korábban írtak fényében furcsa, miszerint a korszerű, roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek alkalmazásával az USAF megszabadult ettől az eljárástól. Másfelől azonban, erre szükség is volt, mert 2002-ben megrepedt az egyik C szárnya a tesztelés során. Ezért repülési tilalmat rendeltek el rövid időre, és végül is Amerikából kellett vásárolni D és F változatok szárnyait, hogy legyen mire cserélni a C-két. Ezeket helyben alakították át a nagyobb fesztávra.
A fentiektől függetlenül, 1985-86 során, helyben építették át a TF30-P-103 standard szerint a korábbi hajtóműveket. A ’90-es évek közepén, a leállított, amerikai példányokból mintegy 80, nagyobb tolóerejű TF30-P-109-est szereztek be, és az F-111G-kkel a -P-107 változat is rendszerbe állt a RAAF-nál. Utóbbiakba nem lehetett beépíteni a 109-eseket, pedig a nagyobb tolóerőt szerették volna kiterjeszteni a teljes állományra. Ezért a helyi ipar összeépítette a 109 elülső és a 107 hátsó részét, amit TF30-P-108-asnak neveztek el. Végül is ilyen került az összes F-111G-be.
Az AUP érintette elemek mellett a fegyverzetet is korszerűsíteni kellett, hiszen mind az elektronikai képességeknek, mind a harci eszközöknek idő közben újabb kihívásokra kellett reagálniuk. Utóbbi esetében a fő kérdés a légvédelem hatósugarán kívüli indítás volt, amire a GBU-15 már nem felelt meg. Annak utóda, az AGM-130 helyett viszont az izraeli eredetű AGM-142 Popeye-t választották ki a feladatra. Az 1360 kg-os össztömegű, 340-360 kg (repesz-romboló vagy megerősített célok elleni, nagy átütőerejű) robbanófejű, rakétahajtású eszköz mintegy 80 km-re repülhet el. Az ASW-55 adatátviteli konténerrel való összeköttetésen át, televíziós vagy képalkotó infravörös fejrész segítségével tudja célra vezetni a hordozó gépen ülő operátor. Az F-111C-k elvileg akár négyet is hordozhatnak, de a jelentős tömeg és légellenállás miatt általában csak kettő (plusz az ASW-55) a szokásos. Az 1996-os próbáktól itt is nagyon sok idő, 10 év telt el, mire a Popeye teljes körűen hadrendbe állt. Tervezték a műholdas vezérlésű bombák, majd azokból kialakított siklóbombák rendszeresítését is, de mire utóbbi révén megvalósult az ötlet, az Aardvarkot már kivonták.
Az elektronikai fejlesztések keretében integrálták az ELTA EL/L-8222 önvédelmi zavarókonténert, az ALE-40-essel váltották fel a zavarótöltet-kivetőket az F-111C-ken, és hazai fejlesztésű, ALR-2002-esre kívánták cserélni a besugárzásjelzőt. Még vontatott rakétacsalit is terveztek. Utóbbi kettő azonban már nem realizálódott.
Két Popeye és a velük kapcsolatot tartó ASW-55 konténer egy Aardvark szárnyai alatt. A konténert a törzs alatti, hátsó ponton is hordozták. A törzs alján jól látszik a Pave Tack formáját követő fegyvertérajtó
From controversy 222. o.
A Boeing emberei R4 szintű karbantartást végeznek egy F-111G-n az Amberley légibázis hangárjában. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a General Dynamics-ot, az eredeti gyártót a Lockheed (Martin) vásárolta fel, az ausztrál F-111-esek Original Equipment Manufacturer szerződését mégis a Boeing kapta meg. Igaz, ez utóbbi vette meg a Rockwell repülőgépes részlegét, mely ugye az AUP-t végezte
A 2000. év előtt nem sokkal még úgy számoltak, hogy 2020-ig lehetséges és érdemes lesz az F-111C-ket szolgálatban tartani, és kiterjeszthető az AUP program a G-kre is. 2000-2001-ben azonban több probléma is közbeszólt. Egyrészt a tartálybelsők cseréjénél korábban említett, egészségkárosító munkafolyamat miatt botrány volt Ausztráliában. De az öregedő hidraulikus- és üzemanyagvezetékek szivárgásai is sok bosszúságot okoztak, és további, töréses, repedéses szerkezeti hibák is adódtak. Az AGM-142 imént bemutatott, évtizedes rendszeresítési folyamata is elég komoly fiaskó volt, és ráadásul nem olcsó. Az ország, mint az USA közeli szövetségese, fontolóra vette az F-22 és az F-35 megvásárlását is, amelyek két generációval voltak előrébb, mint az F-111-esek, leszámítva természetesen a hatósugarukat. Egy 2002-2003-as védelmi felülvizsgálat aztán 2010-ben állapította meg az Aardvark kivonásának időpontját. Szinte magától értetődő volt, hogy ezt a döntést sokan vitatták, hiszen az előzőekben felsorolt korszerűsítések miatt, és persze a helyi fenyegetéseket és igényeket figyelembe véve, korántsem lehetett elavultnak nevezni az F-111-eseket. Öregnek viszont mindenképpen, és talán ez volt a 2003-ban kimondott végszó fő oka is. Az üzemeltetés költségei nagyon nagyok voltak, és az idő múlásával egyre csak nőttek – a kormányzati számítások szerint 2010 után már „exponenciálisan”. Említették még egy esetleges, váratlan szárnytörés következményeit, mégpedig, a közvetleneken túl a flottára vonatkozó repülési tilalmat és az új szárnyak hiányát is. Szintén érv volt, hogy a földközeli repülés a kis magasságban is hatékony légvédelmi rakéták és a lefelé néző, lefelé tüzelő képességű vadászgépek teljes körűnek nevezhető elterjedése miatt idejétmúlttá vált, és nem biztosította többé a harci túlélést. A viták minden esetre igen jelentősek voltak, mert 2007-ben az akkori védelmi miniszternek ismét meg kellett erősítenie a 2010-es dátumot.
Ausztrália – mivel az F-22-est nem exportálta az USA – az F-35 mellett döntött, de annak késése miatt 24 db, kétüléses, F/A-18F Super Hornetet szerzett be a 2010-től, az F-35 nagyobb számban való szolgálatba állításáig tartó időszakra. Ez utóbbi ismét támadási felület volt az aktuális kormánnyal szemben, mert legkevésbé sem volt olcsó (4,6 milliárd amerikai dollár), szemben mondjuk az F-111-esek esetleges, további szolgálatban tartásával.
A kivonás látványosabb részei 2008-ban kezdődtek azzal, hogy F-111-eseket fokozatosan a 6. századba vonták össze. 2009-től már nem végezték el a komolyabb karbantartásokat a soron következő példányokon, így egyre kevesebb maradt repülőképes. 2010 decemberében végül befejezte a szolgálatot a világszinten is utolsó F-111 is: 3-án repült utoljára egy búcsúkötelék. Az Aardvark tehát négy évtizednyi, aktív pályafutás után búcsúzott. A típus, mely oly sokat szerepelt a sajtóban, még életciklusa legvégén is kapott némi negatív hírverést. Az USA ugyanis – valószínűleg még a vásárláskor, a hidegháború alatt – kikötötte, hogy akkurátusan meg kell semmisíteni a kivont példányokat, nehogy azok ellenséges kézre jussanak. Ezt tehát 17 db F-111C, 4 db RF-111C és 14 db F-111G, valamint 70 db TF30 hajtómű esetén kellett elvégezni. Ez a csomag lett „Ausztrália legdrágább fémhulladéka”. A 13, múzeumokban vagy bázisoknál kiállított F-111 mellett 23-at már 2010 novemberében eltemettek egy szeméttelepen, ami jókora felhördülést okozott az ausztrál repülőbarátok és katonák körében. Ne feledjük, ez még a december 3-ai, utolsó repülés előtt történt. Ugyanakkor az USAF egy volt tagjának nem hivatalos magyarázata elég jól rávilágít a dolog szükségességére. A szeméttelepre csak a gépek törzsei kerültek, amint az az akkoriban készült fotókon is jól látható. Minden más elemet beolvasztottak. A törzsben azonban szigetelésként számos helyen azbesztet használtak, aminek ismert a súlyosan rákkeltő hatása. Ezért legkevésbé sem érte meg a törzsek feldolgozása, sem anyagilag, sem a környezeti és egészségügyi veszélyekre tekintettel.
A szeméttelepre küldött törzsek betemetése
Természetesen a sorozat törzsszövege nem érhet véget a földbe temetett F-111-maradványokkal, és szerencsére van is egy igazán jellemző kép ehelyett a záráshoz. A C változatok sokszor és látványosan bemutatták a kiengedett üzemanyag lángra lobbantását. Itt 2003-ban látható az egyik, ilyen alkalom. Megjegyzendő, hogy a legkönnyebben jó minőségű, nagy felbontású fotókat F-111 témában az ausztrál példányokról találni, mivel ezek még üzemeltek a digitális fényképezőgépek elterjedése idején. Sok kép tényleg kiváló, és a legszebbek között van az Aardvarkokról, de a típus mégiscsak főleg az USAF kötelékében töltött ideje miatt fontos és emlékezetes, ezért csak korlátozott számban szerepeltek
Források és linkajánló
Több forrás átadása, figyelmembe ajánlása kapcsán köszönöm molnibalage segítségét! Ezek közé tartozott több változat kézikönyve is. Ilyenből a B, D, E, F, G és FB-111-esre vonatkozókat használtam fel, de igen eltérő, és általában igen kis mélységben (már csak terjedelmi okokból is). Kicsit többet vettem igénybe az F-111/FB-111 Sturctural Breakdowns anyagot, melyet a GD maga állított össze. Ezek mindegyike elérhető az interneten.
Tanulmányok, könyvek
Development of the TFX F-111 in the Department of Defense's
search for multi-mission, joint-service aerial platforms
Ez a tanulmány képezte az alapját az első pár résznek, mivel a programról magáról szól, különválasztva a hadügyminisztérium, a légierő és a tengerészet nézőpontját.
F-111 System Engineering Case Study, 2003, illetve 2005
Ezek az előzőhöz hasonló, de az egész típus történetére, technikai aspektusaira és ilyesmikre is kitérő tanulmányok – viszont a több téma miatt kevésbé mélyre mennek. Ettől függetlenül kiváló források voltak; sajnos az első nem teljes egészében tölthető le sehonnan. A képaláírásoknál az „SE 2003 és 2005” jeleket kapták.
F-111 – Success in Action, A. M. Thornborough és P. E. Davies
Ez volt a legjobb forrás mind közül, és jellemző, hogy csak a készítés felénél akadtam rá. A képaláírásoknál a „Success” jelet kapta.
F-111 Aardvark, A. M. Thornborough és P. E. Davies
A szerzőpáros második könyve a típusról, mely szintén a leginkább felhasznált anyagnak számít, pedig még az előzőnél is később bukkantam rá. A képaláírásoknál a „Davies” jelet kapta.
General Dynamics F-111 Aardvark, P. Davies (Air Vanguard 10)
Néhol kissé elnagyolt, és ugráló, de így is jó forrás volt. A képaláírásoknál a „Vanguard” jelet kapta.
General Dynamics F-111, J. Miller
Jó forrásnak bizonyult a legtöbb téren, egyetlen hátránya, hogy 1981-es, ezért sok, későbbi részlet már hiányzik belőle. A képaláírásoknál a „Miller” jelet kapta.
F-111 Aardvark, B. Kinzey
Kevés szövege mellett több kép erejéig használtam. A képaláírásoknál a „Kinzey” jelet kapta.
F-111 & EF-111 Units in Combat, P. E. Davies (Osprey Combat Aircraft 102)
A líbiai és öbölháborús bevetések leírásának alapját képezte. A képaláírásoknál a „Osprey” jelet kapta.
Lock On No. 5, F-111E/F Aardvark, Willy Peeters
Számos, kiváló részletfotót tartalmaz, jó képaláírásokkal. A képaláírásoknál a „Lock On 05” jelet kapta.
F-111 Aardvark, A. M. Thornborough (Warbirds sorozat)
Kevés szövege mellett néhány kép erejéig használtam. A képaláírásoknál a „Warbirds” jelet kapta.
Aeroguide 22: General Dynamics F-111E/F
Kevés szövege mellett néhány kép erejéig használtam. A képaláírásoknál az „Aeroguide” jelet kapta.
From Controversy to Cutting Edge, M. Lax
A típus ausztrál története részletesen, de pár egyéb résznél is használható volt. A képaláírásoknál a „From Controversy” jelet kapta.
Továbbá: a GD korabeli brosúrái, tulajdonképpen reklámanyagai (EF-111, The Versatile F-111, „F-111 Today”, „1966-os brosúra”). A képaláírásoknál a zárójelben említetteknek megfelelő jelekkel szerepelnek.
Az F-111 típuscsalád, a Miller-féle könyvből. A „digital mod” valószínűleg még nem az AMP-t jelöli, hanem a Digital Flight Control System korszerűsítést (lásd korábban a főszövegben). A többi modernizáció nyilván az ábra keletkezési ideje miatt szerepel még. Az FB-111A helye minden esetre nem tűnik logikusnak, de legalábbis a sorozatban leírtaknak biztosan nem felel meg
Fentebb molnibalage képkivágása, amin látható, hogy a szuperszonikus légáramlás hullámfrontjainál megváltozik a levegő törésmutatója, ami így érzékelhető a szem számára. Tiszta és egyszerű fizika :)
Általános
A kezdetek
https://www.secretprojects.co.uk/threads/long-road-to-the-f-111-tac-sor-183-sdr-17-ws-324a-tfx.526/
https://www.secretprojects.co.uk/threads/before-the-val-there-was-the-vax-competition.1487/
https://www.secretprojects.co.uk/threads/fantasy-boeing-818-tfx-f-7-stratofighter.4655/
https://www.secretprojects.co.uk/threads/douglas-d852.29463/#post-322651
https://educationforum.ipbhost.com/topic/6250-tfx-scandal-and-the-jfk-assassination/
Számos, korai szélcsatornába és bemutatásra szánt, TFX modell
Egyes részletek
http://www.clubhyper.com/reference/f111indetailjr_9.htm ez az aloldal van megadva, de 1-9-ig az összes igen értékes részletekkel szolgált
The F-111 Aardvark's Variable Geometry Air Inlet Spike Was A Work Of Art
Flying the Iconic Swing-Wing F-111 Aardvark at the Height of the Cold War
Review of F-111 Structural Materials - Dtic apps.dtic.mil › dtic › fulltext
Aviation Safety Network > ASN Aviation Safety WikiBase > ASN Aviation Safety Database results
The F-111 Could Go In Low And Fast Because Of What Was In That Long Nose
GENERAL DYNAMICS F-111 AARDVARK TERRAIN FOLLOWING RADAR TRAINING FILM 80070 - YouTube a terepkövető rendszert bemutató, oktatási videó
http://www.ausairpower.net/TE-RWR-ECM.html
Bevetések, fegyverzet
Encyclopedia of US Air Force Aircraft and Missile Systems - Marcelle Size Knaack - Google Könyvek
F-111A in Southeast Asia > National Museum of the United States Air Force™ > Display
AGM-69 SRAM | Weaponsystems.net
Pave Tack and the GBU-15 Greatly Expand RAAF Strike Capabilities
AGM-130, AGM-136A Tacit Rainbow
General Dynamics F-111E/F and EF-111A
The Sidewinder Story / The Evolution of the AIM-9 Missile
BLU-113/B, A/B Penetrator Warhead ez és a következő két link a GBU-28-asról szól
Guided Bomb Unit-28 (GBU-28) Bunker Buster - Smart Weapons
Raytheon / Texas Instruments GBU-28 Bunker Buster
A kép címe lehetne az is, hogy „1988-ban az USAF”, legalábbis a taktikai típusai. Akárhogy is, jól reprezentálja a hidegháború végi amerikai légierőt ez a négy típus. Az A-10-est kivéve mindegyik gép a Nellis-ről való a farokkódja alapján
Az F-111 gyártósora
F-111B
Tailhook Topics: The Complete F-111B
Tailhook Topics: Grumman F-111B ez, és a fenti link gyakorlatilag ugyanaz; nagyon sok részlet van innen az F-111B kapcsán
Was the Navy’s F-111 Really That Bad? | Military Aviation | Air & Space Magazine érdekes adalékok a Sea Pig elfogadása kapcsán
General Dynamics / Grumman F-111B | Page 2 | Secret Projects Forum
UNDERWAY F-111B a Coral Sea oldalán a B-ről
EF-111
Innovation in the United States Air Force: Evidence from Six Cases - RAND_RR1207.pdf
DP_31_DOYLE_THE_YOM_KIPPUR_WAR_AND_THE_SHAPING_OF_THE_USAF.PDF
Kísérleti programok
AFTI F-111 | NASA F-111 Advanced Fighter Technology Integration Image Gallery | NASA
General Dynamics–Boeing AFTI/F-111A Aardvark - Wikipedia
Az FB-111H-t elég komolyan vették, még a radarkeresztmetszetét is mérték
Javasolt változatok
https://www.secretprojects.co.uk/threads/improving-the-f111.22127/#post-228814 a teljesen áttervezett, Grumman-féle „F-111B”
https://aviatia.net/air-force-f-14/ ez és a következő három link a szárazföldi vadászváltozatokkal foglalkozik; itt elég jó sztori olvasható az USAF tervezett elfogóvadászai kapcsán
http://www.aerospaceprojectsreview.com/blog/wp-content/uploads/2018/11/usfp03ad2.jpg
http://up-ship.com/blog/?cat=81
http://www.militaryparitet.com/perevodnie/data/ic_perevodnie/3373/function.session-start
https://books.google.hu/books?id=hmG5ttM8ce4C&pg=PA297&lpg=PA297&dq=FB-111M-3&source=bl&ots=iVko6unBi3&sig=ACfU3U2jqpb8Wnhehoz1GMFuZgaO6zikwg&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwih3t6A-pTvAhXyxIsKHQJ_CTkQ6AEwEHoECBYQAw#v=onepage&q=FB-111M-3&f=false „FB-111M-3”, és a következő linken is
https://www.secretprojects.co.uk/threads/general-dynamics-f-111-projects.803/#post-8816
https://www.globalsecurity.org/wmd/systems/fb-111h-specs.htm FB-111H, és a következő linken is
Az ausztrál alkalmazással kapcsolatosan
http://www.ausairpower.net/82WG-Ops-1983.html
Here's why Australia buried 23 F-111s after the aircraft’s retirement - The Aviation Geek Club
2008-ban egy pelikánnal találkozott a földimalac, és ez lett a vége. Legalább feltárulnak az orrkúp szerkezeti anyagai…
Végezetül egy videó számos repülés felvételéből összeállítva, melyet Jeff Guinn pilóta készített. Vele egyébként több interjú is található a YouTube-on. A videót illetően, az általam leírtakkal szemben, jóval több a bedöntés a repülések során. A teljes anyag végignézése nélkül is az a benyomásom azonban, hogy itt a lehetséges, 300, 225, 150, 120, 90 és 60 m-es magasságok közül inkább a nagyobbak szerepelnek, és egyébként sem végig a lehető legkomolyabban veszik a terephez tapadást. Szerintem ennek köszönhető a számos, döntött forduló, amit mellesleg mindig is előnyben részesítenek a repülés közben. A „kizárólag” oldalkormánnyal való irányváltás igen ritka amúgy, de pont a terepkövetés közben többször szükséges
