A nyár közepére könnyed képösszeállítás, 3 fejezetben, különösebb apropó nélkül.
Fotókon a B-36
A B-36 óriásbombázó eredeti ismertetőjénél már linkelt B-36 Interest Group Facebook-csoport lenyűgöző – és persze folyamatosan bővülő! – a fotógyűjteményéből következik a poszt gerincét jelentő képcsokor, néhány téma szerint rendezve.
XB-36
A képgyűjtemény kezdődjön az XB-36-ossal, először is felszállás előtt...
... utána már a levegőben (még az eredeti, egykerekes főfutókkal)...
... majd a sivatag felett. A gép vonalai figyelemreméltóak. A fegyverzet nélküli prototípuson csak a lövészek buborékai törik meg a letisztult alakot
Az XB-36 közelije. Furcsa, hogy a későbbinél ránézésre áramvonalasabb orrkiképzést nem tartották meg. Érdekesség, hogy a képen a gép már a négykerekes futózsámolyokkal van felszerelve, nem az eredeti, hatalmas, egyes kerekekkel
Narancs-pirosban
Néhány színes képen a sarkvidéki üzemhez narancs-pirosra festett farokrészű és szárnyvégű példányok. Az utolsót kivéve a Life magazin fotósa, Loomes Dean készítette a képeket. Ehhez a levegőben egy B-25-öst vett igénybe
A reptéren felsorakozva
És ugyanez a motorok alól nézve
Ilyen festésű gépek persze kötelékek tagjaként is előfordultak. A képen vegyesen B-36A-k és B-k
T-33-asokkal kötelékben
Színes képek
Leszállás közben egy későbbi változat, amelyet ránézésre a letakart bombacélzó síküveg lapról lehet megismerni - ha már a sugárhajtóművek nem látszanak. A csillogóbb alumínium és a mattabb magnézium részek megfigyelhetőek
Itt már nagyobb magasságban, emelkedés vagy manőver közben egy példány hátulról
Egy különösen szép felvétel hazafelé repülő B-36-osokról az Operation Redwing atombomba-tesztek egyike során, Hawaii térségében, 1956-ban
De ilyen egyedi látványt is lencsevégre tudtak kapni: B-36 a felhők felett. Ez a magasság azért nem sok dugattyús motoros gépnek volt a szokásos helye az égbolton
Itt már újra a földön, feltehetően valamiféle nyílt nap során
Egy, már kiállított példány előtt álló Ford Mustang sportkocsi, a '60-as évekből
A két, maketten látható gép első felszállása között csak 18 év telt el, utazósebességük között pedig 8-szoros a szorzó. Az XB-70 ugyancsak elképesztő méreteit jól szemléleti az azonos méretarányú két makett
Motorok és belső terek
Ez a fotó talán mindennél jobban mutatja a B-36 szárnyának vastagságát. Szépen látszanak a motorhűtés kettős beömlői is. Ez itt az utolsó B-36J, amelyet 1970-ben készítenek elő egy rövid átrepülésre, egyik kiállítóhelyről a másikra
A napjainkban készült fotón a szárny hátsó része látható, belülről. A legnagyobb burkolat az R-4360-ast fogta közre, alatta és oldalt a különböző légcsatornák. A képhez tartozó szöveg szerint innen kiderül, hogy egyáltalán semmilyen esély nem volt a motorokhoz férni repülés közben - a blogos ismertető szövege ennél azért megengedőbben fogalmaz, de a teljes értékű javításokat az is kizárja
Itt pedig a kilépőél(hez közeli rész) belülről. Balra és középen nem kevés elektromos egység látható
Kellett is a gépre olyannyira jellemző, nagy szárnyvastagság, hiszen az R-4360 motorok szintén óriásiak voltak. A képen is látható módon, a puerto ricoi Ramey bázison tárolt motorokról már akkoriban is tojásokra asszociáltak gyakran
Ilyen volt a B-36D légcsavarállásszög-állító mechanizmusa. Bonyolult
Motorcsere egy kiállított példányon, a Fort Worth Greater Southwest International Airport területén. A B-36J olyan állapotban van, mint 1959-ben, amikor a Biggs légibázisról megérkezett ide
A motorcsere közben, ugyanazon a példányon
Itt már próbálják életre kelteni az R-4360-ast. Látszik az olaj a légcsavartollakon
A J47-esek burkolata leszerelve, de a hajtóművek még a pilonon
A motorok után néhány kép az óriás belsejéből. Ezen egy B-36F harmadik bombatere
Amint az eredeti képaláírás is megjegyzi, a kinti helyzetű lövésztornyok is láthatóak felül
Ezen a meglehetősen hasonló képen a tornyok behúzott állapota, összehasonlításul
A reptereken
A Convair San Diegoban lévő telepe építi át B-ről D-re a gépeket, 1951-ben. A gyárépülethez képest is jókora méreteken kívül a szárnyakra borítható szerelődokkok is láthatóak
Ilyen, Coleman Towing CF-55 típusú vontatókat alkalmaztak általában a földi mozgatáshoz. A jármű a Coleman saját alvázára hegesztett, két, GMC pickup fülkéből állt, így mindkét irányba haladhatott. A képen egy carswelli bázisú gép, de valószínűleg nem a honi repterén készült a fotó
A Loring légibázison 1956 telén álló B-36-osok. A háttérben KC-97 típusú, dugattyús motoros tankergépek
Jó időben a szárnyon és a gép előtt felsorakozott személyzet. (Minden bizonnyal nem egy gépé, hanem az adott századé, így csak hajózókról van szó.)
Ezen a képen pedig egyszerűen csak nagyszerű a B-36, még a betonon állva is
FICON
A múzeumi RF-84K-ról készült részletfotón az elkapóhorog...
... és a törzs oldalán lévő, további rögzítési pont
Az utasszállító verzió és az XC-99
Itt ugyan nincs megjelölve, hogy pontosan milyen gépről van szó, de a gyújtógyertya-reklám ábrája azért világosan mutatja, hogy ez a Model 37
Itt az XC-99 már, mint kiállítási darab szerepel, lásd a kipányvázást nyűgözést. A kétszintes kialakítás az ablaksorokból és ajtókból látszik
A bombázónál is nagyobbnak látszó XC-99 mellett a világ akkori legkisebb repülőgépe, a Beecraft Wee Bee, 1946-ban. A kis gépen csak fekve kapott helyet a pilóta, és nagyjából a Convair óriásgépének egyetlen motorjával egyezett a mérete
"Katonák a szárnyakon és a gép előtt" típusú fotó az XC-99-esről is van. Bár hasonló kép az eredeti ismertetőben is szerepelt, nehéz megunni a látványt... (forrás)
Az R-4360 belseje
Alább kommentár nélkül pár kép a 28 hengeres, négysoros R-4360 csillagmotorról, melynek ez a példánya megbontva van kiállítva, így bepillantás nyerhető a belsejébe is
Vegyesen
Végül pár vegyes kép. Ezen a B-58 törzset szállító gép landol épp. A háttérben C-54-esek
A 7th Bombardment Wing kötelék-áthúzása Carswell felett. A filmesek a Convair saját finanszírozású (!), Target: Peace (kb. Célunk: a béke) c., 1949-es mozijához forgatnak. A szélesebb közönség ekkor láthatta először a bombázókat
A Popular Science így képzelte el a típus légi utántöltő verzióját. Természetesen lehetetlen a valóságban az, ami az ábrán látható: a dupla töltőcső és az emiatt szükséges, egymáshoz nagyon közel repülő vadászok. Arról sem szólva, hogy a dugattyús motoros B-36 repülőbenzint tankolt, nem kerozint, és a későbbi, saját sugárhajtóműveit is erre állították át
Ez a valóságban így nézett ki: a Project Tanbo, egy B-36H átalakítása hajlékony csöves légi utántöltő szettel. A konverziót nem alkalmazták végül
És ha még 1946-ban is (legalább...) tartott volna a második világháború: a nagyobb prioritással fejlesztett, már elkészült B-36-osokat a Luftwaffe szükségvadász-programjának egyik terméke, a Heinkel P.1078C tervszámú, sugárhajtású elfogói támadják valahol a Reich felett
De vissza a valóságba, ahonnan végezetül adatok: először is a változatok összehasonlító táblázata, és a hajtóművek mögötti veszélyzóna ábrája...
... és a B-36D részletes, méretekkel ellátott, háromnézeti rajza. A kormányfelületek kitérítési szögei és felületi méretei is meg vannak adva középen
A Peacemakert bemutató sorozat részei a linkeken elérhetőek: első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik rész.
Új képek régi posztokban
A B-36-osról tehát a Facebook révén egy posztnyi, új, és érdekes kép jutott el hozzám, de egy-két képpel más posztok is bővültek a megjelenésük óta eltelt időben. Ezek:
- a blogon az első repülőgépes témájú poszt, az AH-56 Cheyenne 2. része, ahol a későbbi konkurens, az S-67 Blackhawk kapott egy új, és kiváló fotót
- a háromszoros hangsebességre képes, amerikai elfogóvadász-tervezetek közül az F-108-asról szóló posztban a gépről bekerült egy grafika, mely légi utántöltés közben ábrázolja azt
- a hosszú VTOL '60 sorozat öt része is bővült: az elsőben a Focke-Wulf tervénél; a 3.-ban az AVS-hez került be egy korabeli újsághirdetéses kép; az 5.-ben a korábban információk nélküli Nord N.4300-asról került be egy makett és a hozzá tartozó leírás révén egy kiemelt szakasz; a 7.-ben pedig a Hercules XJ-99-esekkel ellátott modelljével bővült a repertoár
- ugyancsak a VTOL '60 sorozat egy önálló fejezete volt a Do-31E-ről szóló, 6. rész, ahol a Bo-140 második képe sokkal jobb felbontásúra lett lecserélve (ez ugyanis szerintem egy kifejezetten hangulatos kép), illetve, az Aviation Week & Space Technology egyik számából egy teljes oldal egészíti ki a további német tervekről szóló képeket
- az egyik kedvenc ismertetőm, a Saunders-Roe SR.45 Princess-t bemutató sorozat második része kiegészült egy modern számítógépes grafikával a sosem létezett P.192-est illetően (a poszt legvégén).
Zárásként, csak úgy...
... előbb egy kép egy lehetséges E-3 AWACS elrendezésről. Ezt a szovjetek az An-71 (Madcap) kísérleti légtérellenőrzőn ténylegesen is megépítették egyébként, de ezt a típust sem rendszeresítették (forrás)
Végezetül pedig az U-2 sorozatban említett English Electric Lightning egy Avro Vulcan alatt repül kötelékben - az angol repülőgépipar utolsó nagy korszaka volt ez, csodásan egyedi típusokkal. A forrás szövege szerint a fotó 1960-as (forrás)
... azonban a dátum biztosan nem igaz, mert az XS904 egy F.6 verziójú Lightning, mely csak 1966-ban repült először. Azóta elkészült a brit vadászgép részletes ismertetője, így a képaláírásban már az is be lett linkelve (az U-2-esén kívül), és az ahhoz felhasznált forrásokból lehet tudni az XS904 első felszállását például. /2023 januári kiegészítés/
Mivel bizonyos igények felmerültek spoiler-ügyben: a következő, két részes bemutató is egy méltán elismert brit géppel indul. Tudom, hogy kevés, de ennyi van :)
