A Projekt 949 osztályú, szovjet SSGN és változatai, 4. rész

2020. szeptember 25. 09:49 - Maga Lenin

A Projekt 949A-k pályafutása és a Kurszk tragédiája

Az alcím meg is adja a majdnem a blogmotor engedte, maximális hosszúságú poszt két témáját. A 949-eseket bemutató sorozat előző része ITT, az első pedig ITT olvasható.

A Projekt 949A osztályba tartozó tengeralattjárók pályafutásai

A gyári számok megadására azért kerül sor, mert néhány forrás inkább ekképp azonosítja az egyes tengeralattjárókat, és nem a K- számuk vagy a nevük alapján. Minden egység minden legénységcseréje, kitüntetése, kiváló minősítése, kifutása, stb. nincs felsorolva, de a forrásokban meg lesz jelölve, hogy még több részlet hol érhető el ezeket illetően.

 

A javított, hosszabb Projekt 949A-k közül elsőnek a K-148-ast kezdték építeni a 617-es gyári számon, 1982. július 22-én, míg a Szovjet Haditengerészet regiszterébe 1983. január 29-én került be, és legénységét április 22-én alakították meg. Vízre bocsátása 1985. március 3-án volt, a reaktorokat június 15-én indították be először, míg a gyári próbák június 31.-október 31. között zajlottak. Már a november 25-e óta tartó állami tesztek folytak, amikor december 15-én a hetedik rekeszben, a turbinák egyikénél baleset történt. A rekesz súlyosan megrongálódott, ezért a hajónak vissza kellett térnie a gyárba javításra, mely egészen 1986. szeptember 10-éig eltartott. 30-án viszont meg is kapta az állami átvételi papírokat a K-148, október 12-én felvonták a zászlót, és a 949-esekkel megegyező egységbe irányították, Zapadnaja Licába (11. hadosztály). A teszteknek azonban még nem volt vége, mert 1987 júliusa és novembere közt részletes kísérleteket folytattak a tengeralattjáró zajosságát illetően. Ezzel együtt, ebben az évben már megvolt az első őrjárat és Gránit-indítás is. 1989 májusában fontos próba alanya volt a K-148: egyetlen sorozatból két, különböző célt támadott a robotrepülőivel. 1990-re azonban a számos, nem kezelt meghibásodás miatt a tengeren tölthető időt néhány napban korlátozták. Új indítási technikát próbáltak ki rajta 1992-ben, és 1993-ban megkapta az új nevét, Krasznodar városa után. Mielőtt hozzákezdtek a nagyjavításhoz 1996-ban, mely pénzhiány miatt hamar leállt egyébként, addig négyszer volt bevetésen az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren. A dokkban álló tengeralattjárón azonban mégiscsak folytak munkálatok, mert 1998. július 28-án a gumiborítás kigyulladt. Ezt követően a K-148-ast több helyen tárolták 2010-ig, amikor is a Nyerpa Hajógyárba vitték 2010 novemberében. A leszerelése 2012. november 28-án kezdődött el, amit Olaszország 5 millió euróval támogatott, és egy cége is részt vett benne, miközben a munkát elsődlegesen a Roszatom végezte. A nukleáris fűtőelemeket 2013 április-május közt emelték ki, így már nem volt akkora tétje az újabb tűznek a hajón, mely 2014. március 17-én ütött ki.

krasznodar.JPG

(forrás)

A K-148 a felszínen

krasznodar_eg.jpg

(forrás)

A Krasznodar tüze 2014-ben. Füstje az volt rendesen

 

Egy évvel a K-148 után fektették le a második 949A, a K-173 gerincét (gy. sz.: 618), 1983. augusztus 4-én, legénységét ’84. március 3-án alakították meg. A vízre 1986. március 27-én került, majd őszig tartottak a gyári és állami tesztek. Ezután további hibajavítások és gyakorlatok következtek, előbbiek még a Szevmas munkatársai által. Ennek kapcsán megjegyzik, hogy így legalább volt idő a személyzettel olyan helyzeteket is szimulálni, amik a normál kiképzési rendben nem szerepeltek, pedig köztük a reaktorok különféle, a normáltól eltérő üzemmódjai is voltak… Ez az időszak végül egészen 1986. december 30-ig tartott, így másnap volt idő aláírni a hivatalos átvételi papírokat – ismét csak még 1986-ban. A hajó 1987. január 6-10. között érte el az állomáshelyét, Zapadnaja Licán belül a Bolsaja Lopatkina-öblöt, de az út a rendkívül rossz időjárás miatt – sok jég, -30-35°C, majd nagy erejű vihar – nem volt egyszerű. A K-173 a többi testvérhajójához hasonlóan a 11. hadosztály 1. flottillájába került. Június és december közt aztán ismét Szeverodvinszk volt a kikötője, mert a kiterjesztett zajossági teszteket innen indulva folytatták le, 65 tengerészeti és ipari szakember részvételével. Az 1988-91-es időszak már a normál üzemmel, gyakorlatokkal, kiképzéssel telt. Augusztus 15. és szeptember 9. között a K-442-essel együtt áthajóztak a Csendes-óceáni Flottához (az út során 10 napot jég alatt töltöttek), új állomáshelyére, a Krasenyinnyikov-öbölbe (Бухта Крашенинникова, Viljucsinszk zárt város). Itt a 10. hadosztály 2. flottillájába került a K-173, ahol 1995-ig két őrjáratot teljesített, és egyszer indított robotrepülőgépet – ez nem sok. Tartalék állományba ’95 novemberében helyezték. Közben, 1993. április 13-án a Krasznojarszk nevet vette fel. 1999-ben hosszú távú tárolásba helyezték, bár ez feltehetően inkább csak adminisztratív intézkedés volt, mintsem valódi állagmegóvás. 2002-ben állítólag még kielégítő, illetve kiváló állapotban volt a hajó, illetve berendezései – igaz, a közvetlenül felhasználhatóak más egységekre kerültek át… A legénység levélben kérte a krasznojarszki körzet kormányzóját, hogy pénzügyileg segítse az újbóli szolgálatba állítást, melyet nagyjából 2 milliárd rubelre becsültek akkor. Kérésükre válasz sem érkezett. 2009-ben azonban ténylegesen letárolták a tengeralattjárót, majd 2010-ben eltávolították a fűtőelemeket a reaktorokból. 2013-14-ben sikertelenül tendereztették meg a lebontását, csak a 2014-es, második kiírás lett eredményes. Július 27-én a Krasznojarszk nevet át is adta a flotta a Projekt 885M, új típusú SSGN-ek egyikének. A 2017-re véget ért lebontás közben, 2016. április 29-én ez a hajó is kigyulladt, de nem volt nagy a tűz.

lzrlgtzt-sc.jpg

(forrás)

Fent: a Krasznojarszk a mólónál. Lent: a tengeralattjáró tűzesete

upload-lodka2-pic905-895x505-90926.jpg

(forrás)

 

Az újabb 949A-ra két évet kellett várni, mert csak 1985. május 8-án kezdtek bele a K-132 építésébe (gy. sz.: 619), és 1987. december 29-én bocsátották vízre. A tengeri próbákat 1988 júliusában kezdte meg, novembertől pedig az állami tesztek következtek. Nem meglepő módon ezeket pont december 30-ával teljesítette sikerrel a hajó. 1989. november 16-án érkezett meg Zapadnaja Licába, a szokásos alakulatba, ami arra utal, hogy majdnem egy évig még további próbákra és javításokra volt szüksége. 1990. július 21-én 460 méteres mélységet ért el, majd szeptember 27-én érkezett meg új, csendes-óceáni állomáshelyére, miközben 12 napot haladt a sarki jég alatt. Itt szintén a 10. hadosztály 2. flottillájába sorolták. 1992-ben, először a Csendes-óceánon, két Gránitot indított egyszerre, majd 1996-ban – a K-456-ossal egyetemben – a éleslövészetet is tartottak. ’97 novemberében azonban már félreállították a Krasenyinnyikov-öbölben, mivel nem volt pénz a szükségessé váló, nagyobb javításokra. Ezt csak 2001 novemberében kezdték meg, a Zvezda gyárban, a Távol-Keleten, de 2008-ban a munkálatok terjedelmét a minimumra csökkentették, és még 2012-ben is itt tartottak.

Viszont 2013 decemberében a Zvezda bejelentette, hogy 949AM-mé építik át az 1993 óta Irkutszk néven ismert tengeralattjárót, 12 milliárd rubelért – pár évvel korábban a nagyjavítást 6 milliárdra, egy új hajót 40-50-re becsültek. Az átalakítási programról, és az ennek állásáról később, a modernizációra vonatkozó fejezetben lesz szó.

03-4152406-irkutsk5.jpg

(forrás)

Úszó szárazdokkban áll az Irkutszk

 

A K-119-est (gy. sz.: 636) 1986. február 25-én (23?) kezdték építeni, és két év múlva, december 16-án (17?) került vízre. A különféle tesztek már 1989. január 17-étől folytak, de a reaktorok első indítására csak április 22-én került sor. A gyári próbák június-november közt zajlottak, míg az állami átvételt letudták november 17-27. között, benne egy rakétaindítással. December 6-20. közt ismét dokkba kellett állítani a hajót, de természetesen az az évi, 29-ei hivatalos átvétel még belefért így is. Zapadnaja Licába január 8-án ért, és a 10. hadosztály 1. flottillájába került. Márciusban viszont kihajózás közben az egyik Projekt 671RTMK vadásztengeralattjáró jelentette, hogy nagyon hangos a K-119. Hamar kiderült, hogy ennek oka, hogy elgörbültek a csavartengelyek. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a minél csendesebb futás érdekében egy csapágyat kihúztak a tervekről, amit viszont nem bírt el a szerkezet. A módosítást megalapozó számítások hibásnak bizonyultak. Így vissza kellett térni Szeverodvinszkbe, ahol 1990 és ’91 júniusa között kijavították a hibát, amit a teszteken mért, megfelelő zajszint megerősített. Emiatt a közjáték miatt a Csendes-óceánra való áthelyezés elmaradt, és az egységet a 7. hadosztály 9. flottillájába osztották be. 1992 őszén kipróbálták a 600 m-re merülést, majd 1993. április 6-tól a K-119 a Voronyezs nevet kapta. A következő évi átszervezés során a hajó a 7. hadosztály 1. flottillájába került. ’96. február-március között a Kuznyecov hordozóval közösen hajózott az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren, majd 1997 során újfent az észak-atlanti térségben működött. Ebben az évben és még 1995-ben is díjat nyertek a sikeres fegyverhasználatért a gyakorlatokon. A Zapad-99 (Nyugat-99) hadgyakorlaton (június 22-26.) is elnyerték ezt a díjat, majd júliusban Szeveromorszkban egy katonai parádén volt ott a Voronyezs. 2001 áprilisától a 11. hadosztály 1. flottillájában szolgált. 2003-ban még több útra is kifutott, de 2004-6 között már folyamatos meghibásodások történtek rajta, ezért gyakran kellett a Zvozdocska gyárban javításokat végezni rajta. 2006-tól már a komplex nagyjavítás kezdődött meg, ami 2011 novemberében sikerrel zárult, a 11. hadosztály 11. flottillájába való visszatéréssel, 2012-től Zaozjorszk bázissal.

09-3505738-voronezh-apl-k-119-v-nalivnom-bassejne-dok-kamery.jpg

(forrás)

A Voronyezs a dokkban. Jól látszanak a vetőcsövek és a torpedók berakodására szolgáló ajtók is

2013. június 19-21. közt a Voronyezs egy nagyszabású, kutató-mentő gyakorlaton vett részt, amiben speciális rendeltetésű hajók, repülőgépek és helikopterek is érintettek voltak. Ez volt az orosz tengerészet akkori időszakának messze legnagyobb, ilyen jellegű akciója. Egy 2013-as Gránit-indítás után a fenti gyakorlaton tanultaknak jó hasznát vették, amikor 2014. június 8-án a Barents-1100 nevű hajóból – rossz időjárás közepette – kifogyott az üzemanyag a Fehér-tengeren. Bár az arhangelszki mentési központ azonnal reagált a segélykérésre (8.10-kor), a Voronyezs volt a legközelebb, ezért az ért oda először (8.50-kor). A tengeralattjáró épp a térségben végzett volna kiképzést. Öt embert a fedélzetre vettek, majd egy Mi-8 helikopter segítségével megpróbálták feltölteni dízelolajjal a kisméretű Barents-1100-ast. Bár ez legalább részben sikerrel járt, még rosszabbá vált az idő, ezért az Északi Flotta parancsnoksága engedélyezte, hogy a Voronyezs vontába vegye a hajót, és a rajta lévők a tengeralattjárón maradhassanak. A kikötő felé tartva eléjük hajózott az Onyega könnyű tengeralattjáró-elhárító hadihajó, mely átvette a civileket, majd közösen érték el a partokat.

Máshol ennek az esetnek a kapcsán a Szmolenszk szerepel.

mentes1.jpg

(forrás)

A mentés képei. A méretkülönbség elképesztő

mentes2.jpg

(forrás)

Szeptember 14-én összesen öt robotrepülőgépet indított öt egység, így a Voronyezs is az aktuális gyakorlat során, köztük egy parti üteg is. A célokat 60-400 km közötti távon semmisítették meg. Egy Gránitot 2015-ben és ’17-ben is felhasználtak. Utóbbi esetben, szeptember 19-én az Orjollal, testvérhajójával, és a Pjotr Velikij csatacirkálóval közösen történt a feladatvégrehajtás, egy 400 km-re lévő cél ellen. Még az év október 25-én hasonló feladatot hajtottak végre, de a cél itt Novaja Zemlján volt. 2019-től bizonytalanná vált a Voronyezs sorsa, mivel elhasználódott, és nem jelölték ki 949AM-mé való átalakításra sem. Bár a források ellentmondóak, feltehetően már nem lát el aktív szolgálatot. Ezt a feltevést nagyban erősíti, hogy 2020-ban helyi politikusok és a Duma tagjai javasolták is, hogy a nevet vigye tovább egy, az utódnak számító Projekt 855 osztályú egység. Nemrég meg is rendelték a két, egyelőre utolsónak tervezett 885M-et, és közülük is a legutolsót már Voronyezsként adják meg, ahol írnak erről. Így tehát szinte biztos, hogy a K-119 pályafutása véget ért.

Még több, mint kétszer ennyi tartalommal

folytatódik az ismertető a

modernwartech.htka.hu-n!

A források az utolsó részben lesznek felsorolva.

6 komment