A 949-esek bemutatója az utolsó, rövid részéhez érkezett, mely a modernizálást, azaz a Projekt 949AM változatot részletezi, együtt annak új fegyverzetével. A zárás szokás szerint a források felsorolása. Az előző rész ITT, az első ITT olvasható.
SSGN-ből kicsit másfajta SSGN: Projekt 949AM
Mivel a rendszerváltás éveiben megépülő Projekt 949(A)-k többféle, tervbe vett modernizálása elmaradt, és a Projekt 881, a közvetlen utódnak szánt osztály sem jött létre, így a tengeralattjárók egyre inkább elavulttá váltak. A két, eredeti 949-est ki is vonták már a ’90-es évek végén, míg néhány 949A kapott nagyjavítást, így tovább szolgálhattak. A 2000-es évek során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy valamit kezdeni kell osztállyal. Bár ezt a források nem említik, de a ’80-as, ’90-es évek fordulóján való gyártás biztosan nem tett jót (lásd a K-266 Orjol esetét a tengellyel) az egyes példányok műszaki színvonalának. A 2000 előtti időkben érdemi korszerűsítésre gondolni sem nagyon lehetett, így fokozatosan nőtt a technikai lemaradás is. Ezzel egy időben előtérbe került a tengerészeti eszközök szárazföldi célok elleni csapásmérő képessége is. Nem mintha ilyesmi ne létezett volna korábban, de a várt konfliktusokban jelentős szerepet kaphattak a robotrepülőgépeket távolról indító, rejtett platformok. Viták tárgyát képezi a Gránitok hatékonysága az újabb, RIM-116 RAM elhárító rendszerrel felszerelt hajók ellenében, de akárhogy is, mivel az orosz fegyverzet modernizálása elmaradt, biztos, hogy hátrányba került a nála újabb eszközzel szemben. A továbbra is fő célpontnak számító hordozók kíséretének egyre jobb radarjairól és rakétáiról, no meg általában véve is, az elektronikai harcra szolgáló eszközök fejlődéséről még szó sem esett. Ezek tehát a meglévő problémákon kívül is a 949A-k teljes elavulásával fenyegettek.
Felszíni menetben az Irkutszk
2011 körül kezdett körvonalazódni az egyes források szerint már korábban egyszer felhasznált, Projekt 949AM (nyugaton: Oscar-III) jelzés alatt „a” modernizáció. A Rubin iroda előkészítette a koncepciót, és a honvédelmi minisztérium 2012. február 13-án el is fogadta azt. Még ebben az évben megkezdték a távol-keleti Zvezda hajógyár felszerelését a munkálatokhoz szükséges eszközökkel. 2013. április 5-én kiegészítették az elvárt harcászati és technikai jellemzőket, és ezen a napon megkötötték a szerződést a K-132 Irkutszk átépítésére. A Zvezda és a Rubin megállapodása májusban tartalmazta, hogy utóbbi elkészíti a tervdokumentációt a munkálatokhoz. Ez 2016 januárjára lett készen, ami nem kevés idő, de napjaink tempójának úgymond megfelelő.
Röviden érdemes kitérni a 2012-16 közötti, oroszosan nagyszabású nyilatkozatokra is a tervekkel kapcsolatban. Szerepelt a tervek között a Belgorod és a másik két, félkész, azaz gyakorlatilag rohadó egység befejezése, és az AM-eknek új, az Antej helyetti név adása a nagyfokú különbözőség miatt. Viszont a Belgorod különleges célú módosítása is felmerült ekkoriban, ami ugye így is történt végül. 2013-ban három, már hadrendben lévő 949A átalakításáról beszéltek, majd továbbmentek, és az összes Antejről, 2020-as határidővel.
A modernizáció kapcsán egy 12 milliárd rubeles összeget említenek egységenként, 2018 körüli értéken. Ez akkor 180 millió dollárt jelentett. Bár a rubel árfolyama jelentősen romlott a nyugati vezető valutákkal szemben az utóbbi években, már csak ezen szankciók miatt is különösen igyekeznek az oroszok hazai gyártású komponenseket alkalmazni, ezért rubelben tudnak elszámolni, ami talán annyira nem drágította meg a programot.
Hogy ténylegesen mely 949A-kat építenek át AM-mé, azt nehéz megmondani, tekintettel a konkrétan egymásnak ellentmondó hírekre. Ami biztosnak tűnik, hogy a K-132 Irkutszkon folyik a munka, sőt, már előrehaladott állapotban van. Az átadását 2022-re teszik jelenleg. Ugyancsak dokkban áll a K-442 Cseljabinszk, és állt nemrég a K-266 Orjol, de úgy tűnik, hogy az egyikük csak normál nagyjavítást kap, míg a másik 949AM-ként áll újra szolgálatba. Ez az ismertető a 2020 augusztusában elért, internetes források alapján a Cseljabinszk esetében tekinti a munkálatokat modernizációnak (949AM), és csak a normál állapot helyreállításának (949A) az Orjolnál.
Ennek az az elsődleges indoka, hogy az Orjol kb. 2017 óta ismét szolgálatban áll, és nagyjából hasonló időpontban került dokkba Irkutszk, amelyet egészen biztosan AM-mé modernizálnak – viszont, még mindig nincs kész. Ezért tehát nem valószínű, hogy az Orjol ennyivel hamarabb elkészült volna ugyanolyan mély változtatásokkal, mint testvérhajója. Egyébként a Tvert említik még pár helyen, mint a következő 949A-t, amely nagyjavítást vagy modernizálást fog kapni.
Fent és lent is: a Zvezda hajógyárban az átalakítás alatt álló Irkutszk, 2017. augusztusában
A Projekt 949AM program fő célja tehát a szárazföldi célok támadása volt. Ehhez új robotrepülőgépekre volt szükség, tehát a Gránitoknak mennie kellett. Ez viszont azok pótlását is szükségessé tette, mivel azért az eredeti feladatkört is meg kívánták tartani az elsősorban erre a célra tervezett hajókon. Szerencsére azonban az új fegyverek kisebbek, mint a Gránit, ezért az eredeti indítók fizikailag megfeleltek, csak egy közbetétre – és persze a megfelelő elektromos és elektronikus kapcsolatokra – volt szükség az átalakításhoz. Az új, SzM-315 indítók a korábbi 225A befoglaló méretein belül vannak, és mindegyik régi tubusban három, kisebb robotrepülőgép fér el. Ez az egységes indítócella a KBSzM terméke, és a hajó rendszereivel való kapcsolatát az OKB Novator és az NPO Masinosztrojenyija dolgozta ki. A Gránitot közvetlenül az Ónix váltotta le, míg a szárazföldi célok ellen Kalibr (Kaliber) család vethető be. Ennek vannak hajók elleni verziói is, méghozzá robotrepülők és rakétatorpedó egyaránt. A vetőcsövek változatlanok maradtak, bár elvileg a Kurszk tragédiája után a teljes flottánál kivonták a 65 cm-es torpedókat, így csak a nagyobb átmérőjű rakétatorpedók használhatók azokból. Persze ezek inkább csak önvédelemre szolgálnak, a csapásmérő erőt a 24x3, azaz 72 db, új, korszerűnek számító robotrepülőgép jelenti.
Az elektronika és más harcászati rendszerek alapos ráncfelvarráson estek át, ami persze elengedhetetlen is volt már, a régi eszközök korára és képességeire tekintettel. A 949AM irányítását az NPO Auróra tervezte, integrált rendszer végzi. Az Omnibuszt az M változatra cserélték, és a 3R45-öst, a Gránitokat kezelő elektronikát a 3R-14PN-re, mely azonban már univerzális hajófedélzeti tűzvezető rendszerként szerepel. Mindkettőt a Morinformszisztéma-Agat vállalat készíti, és az elvileg elektronikai felderítésre szolgáló RER-949AM-et is. A navigációs komplexum a Szimfónia-3.2, a CNII Elektropribor terméke, ahogyan az elektrooptikai technológiát alkalmazó Parusz-98 periszkóp is. Az Okeanpribor fejlesztette ki a módosított, MGK-540M Szkat-3M szonárrendszert, melyet MGK-540M Кижуч (Kizsucs, Ezüstlazac) néven is említenek. Az MRKP-59 antennát már az R-43M radar használja, felszíni célok keresésére. Beépítették az R-722M rádióállomást, és ezen kívül is számtalan, új vagy modernizált berendezés került a fedélzetre.
Az MGK-540M főbb elemeinek makettje egy kiállításon. A hengeres egységen kívül a körben, a törzs mentén elhelyezkedő hidrofonok is jól látszanak
A 949AM-ek új képességének kulcsa a régre visszanyúló eredetű, OKB Novator által készített, univerzális, tehát levegőből, vízfelszínről, víz alól és szárazföldi járműről is bevethető fegyvercsalád, a Калибр (Kalibr, Kaliber). Ez a 3M10 Gránát, stratégiai robotrepülőgépből származik le, és eredetileg a 3K51 Alfa nevű, hajók elleni ág felé indult a munka. A végül számos változatban létrejövő Kalibr családot általában 3M54 jellel említik. Ez ilyen formán „csak” egy újabb, hajók elleni robotrepülőgépet jelentene a szovjet-orosz arzenál széles spektrumán. Márpedig a korszerűsített Antejeken erre a célra az egyfeladatú Ónix szolgál, ezért nem valószínű pont a 3M54 ág használata – de persze nem is kizárt. Így adódik a 3M14 ág, mely szárazföldi objektumok elpusztítására szolgál. A Kalibr minden verziója 533 mm átmérőjű, hengeres testű, hogy lehetővé tegye a vetőcsőből való indítást. Innentől még a tengeralattjárókra vonatkozó adatoknál is nagyobb a bizonytalanság, de azért a valóságos(nak tűnő) értékeket meg lehet próbálni megadni. Lényeges, hogy legtöbbször az agyonreklámozott, E jelű exportváltozat adatai szerepelnek, ami azonban egy rövidített, így ugyan könnyebb, de jóval kisebb hatótávú eszköz. A 3M54-esekből kiindulva a hossz 8,22 m, a kinyíló szárnyak fesztávja 3 m körüli, az indulási tömeg 2-2,3 t. A 3M14 tehát nagyjából az ismertebb, amerikai Tomahawk megfelelője, már csak fél tonna körüli harci része (ami lehet nukleáris is) és 2000-2500 km-es hatótávolságát tekintve is. Az útvonalrepülést inerciális és műholdas navigációval végzi, tenger felett 20, szárazföld felett 150 m magasságban, 0,8 Mach sebességgel. Ezt egy kisméretű gázturbina, a TRDD-50B biztosítja, míg az indításhoz egy leváló gyorsítórakéta lép működésbe. A célnál aktív radar biztosít 5 m-en belüli pontosságot.
A 3M14 nyugaton SS-N-30 Sizzler néven is ismert. A 3M54-essel (és az előd, nem rendszeresített 3K51-essel) való közös származást az azonos, Sizzler név jelzi, de a jelzés már SS-N-27b (és -27a). Hogy még bonyolultabb legyen az élet, az oroszok a Club névvel exportálják a fegyvercsaládot, így ez is gyakran feltűnik. Ezeknél az E-vel jelzett változatoknál 300 km-re vették vissza a hatótávot – stratégiai fegyverzetet azért ők sem szívesen adnak el bárkinek. Amint a képen szereplő feliratok is mutatják, ezek tehát az exportverziók, és a háttérben a 3M54 van
Az otthon használtaknál tehát kisebb 3M14E-n jól megfigyelhető az egyszerű alak és szárny, és a hátul lévő indítórakéta. Ezúttal mögötte a család részeként, az RPK-6 Vodopad leváltására létrehozott 91RE1, a 91R1 Ответ (Otvet, Válasz) külföldre ajánlott verziója. Ez gyakorlatilag mindenben az előd RPK-6 modernebb kiadása, de még nem áll szolgálatban, bár 2020-ra tervezik. Az orrában a könnyű, 324 mm-es MPT-1UM torpedó található, ami az amerikai Mk 46 másolata, persze már több körös korszerűsítés után
Kalibr indítása tengeralattjáróról. A platform egy Jaszeny osztályú egység volt
A másik, új fegyver a P-800 Оникс (Ónix), mely – mint rendszer – a 3M55 jellel is ismert (nyugaton: SS-N-26 Strobile), míg exportra Яхонт (Jahont, Korund) néven kínálják. Az OKB-52 utódja, az NPO Masinosztrojenyija által fejlesztett robotrepülőgépet az indiai féllel közösen módosították a helyi igények szerint, BrahMos név alatt. Az elvárásokat 1981-ben véglegesítették a P-800-assal szemben, majd a részletes tervezés 1982-től folyt. 1987-ben már történt egy teszt, de a program nagyon lelassult – ez nem meglepő egyébként, hiszen egy csokorra való, hasonló fegyver állt rendelkezésre már akkor is, és folyt a Kalibr meg a Bolid fejlesztése is… 1992-98 között a víz alatti indítást tesztelték egy módosított Projekt 670M, a K-452 segítségével. A tengeralattjárós verziót aztán csak 2002-ben nyilvánították rendszerben állónak, miközben a hajófedélzeti indításút 1996-tól, és ’98-tól folyt a BrahMos program. Az Ónix legfontosabb újítása a gázturbina lecserélése volt torlósugárhajtóműre (3D55). Így, bár szárnyai kisebbek, és vezérsíkjai is változtak, nagyon hasonló a nagyobb Gránithoz, viszont két, lényeges területen sokkal jobban teljesít mégis. Amíg nagy magasságban, 15-20 km-en mindkét robotrepülő kb. 2,5 Mach-ra képes (a P-800 adatai közt: 750 m/s), addig az Ónix alacsonyan repülve is tartani tudja a 2 Mach-ot (680 m/s). Ez egyharmaddal több, mint amire a Gránit képes. A másik, óriási előrelépés a méreteknél mutatkozik. Bár mindkét fegyver közel 9 méter hosszú, de a Gránit 2,6 m-es fesztávolságánál 0,9 m-rel kisebb az Ónixé, és, ami fő: 1,14 m-es átmérőjéhez képest 0,47 m-rel kisebb, csak 0,67 m-es az átmérője. Ez pedig a homlokfelületben csak a régebbi típus 34,5%-a, aminek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen ez az egyik meghatározó paraméter, amikor a védelem megpróbálja lelőni egy gyorstüzelő gépágyúval a közelítő robotrepülőgépet. A gyorsítórakéta nélkül is több, mint 7 tonnás Gránittal szemben az Ónix csak 3 tonna. A visszavett fizikai méreteket és súlyt persze azért valahol meg kellett fizetni, és ez a hatótáv lett. Az optimális, magasan (14 km-en) végzett útvonalrepülés mellett kb. a felére, 300 km-re esett ez az érték, de végig kis magasságon (néhány tíz méteren) haladva kisebb a csökkenés: 120 km a Gránitnál meglévő, 150-200-zal szemben. A légvédelem képességeinek javulása miatt az Ónix már erre az utóbbi üzemmódra van optimalizálva. A célnál 5-15 m-re süllyed, és kb. 300 kg-os, tehát megint csak fele akkora harci részével csapódik be. A pontos találatot az aktív radaros önrávezetés biztosítja, mely 85 kg-os tömege mellett mintegy 50 km-ről deríthet fel egy nagyobb hadihajót. A sorozatban indított P-800-asok szintén képesek a célok egymás közti felosztására, és a konkrét célazonosításhoz a memóriájukban tárolt, elektronikus lenyomatok állnak rendelkezésre a várható ellenséges hajókról. A végső szakaszban előre programozott kitérő manővereket is végeznek.
Az exportra szánt névvel, tehát Jahont felirattal szerepel fent a P-800. Az alapvető kialakítása azonos a Gránittal
A talán legfontosabb különbséget, azaz a fejlődés ívét ez a méretarányos rajz szemlélteti. A szubszonikus Malachit majdnem akkora, mint a háromszor olyan gyors Gránit, míg a csak felszínen indítható Bazalt jelentősen nagyobb mindkettőnél, bár legalább már szuperszonikus. Ellenben, az Ónix még a Malachitnál is kisebb, sebessége mégis megmaradt a nagyobb szinten. A méretek és a sebesség márpedig az elsődleges tulajdonságok az elhárításon való átjutásnál
Az aktív radar a P-800 orrában
Ha minden igaz, a 949AM-ek fegyverzetébe be fog kerülni egy, az eddigieknél jóval ambiciózusabb fegyver is, az NPO Masinosztrojenyija 3M22 Циркон (Cirkon, Cirkónium). Ez egy, legalább 2011 óta fejlesztés alatt álló, hiperszonikus, hajók elleni robotrepülőgép. Újdonsága értelemszerűen a sebességében rejlik, mely legalább 6 Mach körüli, de a legutóbbi – igaz, főleg politikusi – nyilatkozatok alapján inkább 8-9 Mach. Ennél többet gyakorlatilag nem is lehet tudni a Cirkonról, mivel sem hiteles fotó, sem más leírás nincs róla. Méreteit illetően biztos, hogy befér az univerzális 3Sz14 indítókba, illetve a 949AM-eken az ennek megfelelő közbetétekbe, ez tehát felső korlátot ad. Tömege néhány tonnára tehető, amiből 3-400 kg lehet a harci rész, bár egy 3 km/s (11.000 km/h) becsapódási sebességű tárgynál ez szinte nem is fontos. A meghajtást egyesek források szuperszonikus áramlású torlósugárhajtóműként írják le, de valószínűbb, hogy normál torlósugárhajtóműről van szó. Hatótávra 300 és 1000 km közötti számokat is említenek – előbbi esetben a fegyver két percen belül tenné meg a teljes úthosszt, beleszámítva a szilárd hajtóanyagú rakétával való, gyorsítási szakaszt. Az irányítás a szokásos, inerciális az útvonalrepülésre, és minden bizonnyal valamilyen végfázisú vezérlés is be van építve, de ennek mibenléte ismeretlen. Ez korántsem egyszerű kérdés, mert a bizonyos hullámhossz-tartományban áteresztő orrkúp elkészítése már a H-15 esetében is nagy probléma volt, nem hogy a nála is jóval, akár másfélszer gyorsabb Cirkonnál. Sőt, pusztán a sebessége miatt, az ehhez mérten mindenképpen sűrű légkörben száguldó fegyver plazmát hoz létre maga körül, legalábbis bizonyos részein. Ez a rádióhullámoknak jórészt áthatolhatatlan, így radarral nem lehet észlelni az ilyen felhőbe burkolódzó célpontot. Más kérdés, hogy ezen a saját rádiótechnikai eszközök sem látnak át, és az iszonyú felmelegedés miatt infravörös szenzor nem nagyon jöhet szóba. A végfázisban való lassítás viszont pont a védelmet segítené, tehát nem valószínű; még akkor sem, ha az ilyen fegyverek egyik főbb előnye továbbra is a villámgyorsan megtett, nagy távolság.
Van, ahol már 10 kísérleti indítást azonosítottak, melyek első sorozata nagyrészt sikertelen volt, míg az utóbbi időkben végzettek, immár a Projekt 885 osztályú Szeverodvinszk fedélzetéről, sikerrel jártak. (Nemrég nagy hírveréssel egy hadihajóról történt egy start. De elemzők szerint az mégsem Cirkon volt.) A számos kudarcon nem lehet csodálkozni, mivel a feladat hatalmas egy ilyen technológia üzembiztos létrehozásakor. Bár a politikusok már 2018/9-től szolgálatban állóként említik a Cirkont, a haditengerészet parancsnoka azt nyilatkozta, hogy az még gyermekbetegségektől szenved, magyarul nem bevethető.
A Cirkon ábrázolásai gyakorlatilag az amerikai X-51 hiperszonikus kísérleti repülőeszköz szemérmetlen lenyúlásai – lásd lent. Ez még akkor is igaz, ha a fenti, BrahMos II feliratot tették rájuk. Ez azonban valamelyest utal rá, hogy az Ónix utódjaként is felfogható a fegyver, bár a fejlesztés kezdetén még inkább a meg sem valósult Bolid helyettesítésére szánták. Ez a kialakítás a compression lift vagy waverider elvre épül, azaz a nagy sebességnél keletkező lökéshullámokat kihasználva, hatékonyabban tud haladni az így megépített jármű. Az X-51-esen kívül – melynek a neve is Waverider – a legismertebb példa erre az egyébként kicsit lassabb XB-70
A fentiek szerint tehát a 949AM-ek még sokáig fontos fegyverként fognak szolgálni az orosz haditengerészetnél, de valószínűleg a csak nagyjavított 949A-któl sem kell egyhamar búcsút venni. Ez már csak azért is várható, mert a korszerű 885(M) osztály árát sokallja a hadügy, és a következő, már elvileg tervezés alatt álló tengeralattjáró-osztályig fenn kell tartani a képességeket. Erre – főleg az AM formájukban – a 949-esek még alkalmasak lesznek a 2020-as évtizedben, és akár tovább is.
Források
A lent felsoroltakon kívül Wikipedia (angol és orosz) lapjai, a militaryrussia.ru/blog és a bastion-karpenko.ru minden vonatkozó lapja, beleértve a fegyverzetet bemutatókat is.
Alap és általános
https://topgun.rin.ru/cgi-bin/index1.pl?a=units&field=91&unit=2306
http://militaryrussia.ru/blog/topic-609.html
http://militaryrussia.ru/blog/topic-608.html
http://snariad.ru/submarin/submarin_949/
http://snariad.ru/submarin/submarin_949a /
http://www.deepstorm.ru/DeepStorm.files/45-92/nsrs/949/list.htm
http://www.deepstorm.ru/DeepStorm.files/45-92/nsrs/949A/list.htm
https://zhuanlan.zhihu.com/p/50767795
http://bastion-karpenko.ru/949a-mod/
http://www.gollnik.de/atomunfall/pestow1/OSCAR-II.html
https://www.naval-technology.com/projects/oscar-submarine/
http://www.hisutton.com/OSCAR-II_SSGN.html
http://russianships.info/podlodki/949.htm
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/949-program.htm
http://ckb-rubin.ru/ckb_mt_rubin/istorija/1955_1982/
https://web.archive.org/web/20090215094920/http://ruspodlodka.narod.ru/plark/949.htm
https://web.archive.org/web/20090212211343/http://ruspodlodka.narod.ru/plark/949a.htm
http://oosif.ru/apk-proekt-949a-antey
Reaktor
http://indico.ictp.it/event/a09155/session/4/contribution/4/material/0/0.pdf
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/reactor-ok-650.htm
https://flot.com/science/se1.htm?print=Y#%D0%9A%D0%90%D0%AD
http://www.proatom.ru/modules.php?name=News&file=print&sid=1813
http://www.proatom.ru/modules.php?name=News&file=article&sid=798
http://oosif.ru/atomnye-pl-s-kr-3-go-pokoleniya-pr.1
http://www.biblioatom.ru/evolution/istoriya-osnovnyh-sistem/istoriya-reactorov/ok-650/
Gránit és más fegyverek
http://nevskii-bastion.ru/granit-pkr/
http://militaryrussia.ru/blog/topic-398.html
https://en.topwar.ru/138581-dalnohodnye-torpedy-65-76-i-65-76a.html
https://old.weaponsystems.net/weaponsystem/HH14%20-%20Type%2065.html
http://nvo.ng.ru/armament/2020-04-24/1_1091_missiles.html
Érdemes a 949 szemből és hátulról készült fotóit összevetni a 705-ösnél szereplő, gyakorlatilag azonos szögű fotókkal, lásd őket ITT. A formák közti eltérés magáért beszél, egyedül az zavaró, hogy viszonyítás híján akár egyforma méretűek is lehetne a két osztály mérete. A valóságban az SSGN az SSN közül az előbbi kb. kétszer olyan hosszú és 7,5-szer olyan nehéz
Egy elkészült egység áll ki a gyárból a kép forrásánál lévő szöveg szerint
Vegyes
https://forums.airbase.ru/2013/01/t64446--podvodnye-lodki-proekta-949-i-949a.html
http://russianships.info/eng/submarines/project_949.htm
Submarine "Kursk": the history of the creation and destruction of a nuclear submarine, versions
https://www.scribd.com/document/9237150/kurskpaper
https://function.mil.ru/news_page/country/more.htm?id=11934079@egNews
https://novayagazeta.ru/articles/2020/08/29/86877-ona-vsplyla
https://vz.ru/society/2020/9/3/1058182.html
Projekt 881
https://www.secretprojects.co.uk/threads/soviet-navy-project-881-merkuriy-ssgn.8272/
http://militaryrussia.ru/blog/topic-399.html
http://www.deepstorm.ru/DeepStorm.files/45-92/nns/881/list.htm
Modernizálás
http://militaryrussia.ru/blog/topic-769.html
http://charly015.blogspot.com/2018/02/sobre-la-modernizacion-de-los.html
http://epizodsspace.airbase.ru/bibl/tm/2003/12/chtoby.html
http://bastion-karpenko.ru/club/
http://militaryrussia.ru/blog/topic-818.html
http://bastion-karpenko.ru/apl-moderniz/
https://kuleshovoleg.livejournal.com/316439.html
Belgorod
http://www.hisutton.com/Spy%20Sub%20-%20Project%2010831%20Losharik.html
http://www.hisutton.com/Spy%20Subs%20-Project%2009852%20Belgorod.html
http://www.hisutton.com/Poseidon_Torpedo.html
http://www.hisutton.com/Poseidon_demystified.html
http://roe.ru/catalog/voenno-morskoy-flot/korabelnoe-vooruzhenie/vist-e/
http://www.hisutton.com/Harpsichord_AUV.html
http://militaryrussia.ru/blog/topic-708.html
https://survincity.com/2010/07/second-birth-belgorod/
Továbbá külön köszönet hpasp-nek, aki végig segítette a sorozat elkészültét, és az alábbi, kiváló gyűjteményére is nagyban támaszkodtam:
https://htka.hu/2020/04/13/tengeralattjaro-szonarok-torpedok-reaktorok-fejlodesenek-tortenete/