A frissítés után a poszt második részében röviden a Stratolaunch elkészültéről.
Az X-37B minapi leszállásával egyidejűleg jelent meg a Spirál program amerikai leszármazottjait ismertető poszt, de az aktualitások ismét utolérték a blogot: 2017. május 24-én jelentette be a DARPA, a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége, hogy az XS-1 űrrepülőgépet a Boeing fejlesztheti ki.
Az XS-1 (Experimental Spaceplane-1), noha űrrepülőgépként hivatkoznak rá röviden, nem más, mint egy pilóta nélküli, hiperszonikus, szuborbitális repülőgép, melynek feladata egy kisebb méretű, immár nem újrafelhasználható rakéta révén 1360 kg (3000 font) hasznos terhet alacsony Föld körüli pályára állítani. A DARPA a programot 2013-ban indította el.
Bár az XS-1 csupán egy üzleti gép méretébe esik, nem nehéz felismerni, hogy tulajdonképpen a Spirál program GSzR-jének feladatát hajtja végre. Ahogyan a blogon nemrég számos, kisméretű űrrepülőgép-tervnél szó volt róla, ezúttal is a repülőgépszerű leszállás képessége, valamint a nagyon egyszerű kiszolgálás a fő csapásirány. A DARPA konkrétan azt várja, hogy a gép képes legyen egy 10 napos időszakban napi egyszeri startra, vagyis az előkészítés néhány óra legyen, gyors reagálási lehetőséget is biztosítva. A (meghibásodott) műholdak visszahozása is az XS-1 fő feladatai közé tartozik, de felsorolják meg a hiperszonikus kísérleti repüléseket, valamint a világ bármely pontján gyorsan végezhető hírszerző-megfigyelő-felderítő (ISR) küldetéseket is – utóbbi nyilván a hadsereg számára érdekes. Műszakilag tekintve viszont ezúttal – a netes videók egyikének tanúsága szerint legalábbis – a vízszintes indulástól és a különleges meghajtástól eltekintenek. Igaz, személyzet híján előbbinek nincs is sok jelentősége, sőt, adott esetben növelheti a rugalmasságot is. A tervezettől csupán 5 millió dolláros indítási költséget várnak (csak 3674 $/hasznos teher kg), vagyis az Orbital ATK Pegasus-hoz képest 11-szeres, de a Virgin Orbit LauncherOne-jához képest is 2-szeres árelőnyt.
Úgy tűnik, az XS-1 egyetlen rakétahajtóművel fog rendelkezni, illetve két, szárnyvégi függőleges vezérsíkkal, a háton hordozott rakétafokozat miatt. A videó címe alapján („Boeing Experimental Spaceplane XS-1 (Phantom Express spaceplane)”) a Boeing Phantom Works végezte a fejlesztést a seattle-i cég részéről
A Boeing viszonylag konzervatív megközelítése mellett voltak azért érdekes megoldások az eredeti pályázók részéről. A Northrop Grumman Aerospace Systems és az ismeretlen Masten Space Systems is pályázott az első fázisban, utóbbié a függőlegesen fel- és leszálló rakéta (forrás)
Tehát, az ötlet a régi, a technológia (és a háttéripar) egyre fejlettebb, de hogy ezúttal lesz-e valódi, napi szinten műholdfelbocsátást biztosító, repülőgép-szerű űreszköz, az a jövő zenéje. Jelenleg 2020-ra teszik az első tucat repülést - azért ilyen sokat, mert azonnal bizonyítani kell, hogy valóban naponta indítható az XS-1.
Források:
http://www.darpa.mil/program/experimental-spaceplane
http://www.darpa.mil/news-events/2017-05-24
https://en.wikipedia.org/wiki/XS-1_(spacecraft)
A nyitókép forrása: link.
A blog kapcsolódó posztjai a szövegben linkelve!
2017. május 31-én a nemrég röviden bemutatott Scaled Composites Model 351 Stratolaunch elkészült, és óriási, számára épített hangárját először hagyta el, hogy földi tesztjeit hamarosan megkezdjék. Erről néhány kép és gondolat az alábbiakban.
Az ott álló emberek csoportja jól jellemzi a gép méreteit (források: fenti, lenti)
A korábbiakhoz képest újdonság, hogy a bal oldali törzsön is látható fülke, de továbbra is csak a jobb oldaliból lehet irányítani a monstrumot. A két törzs között a központi szárnyelem természetesen közös, de a vízszintes vezérsíkok nincsenek összekötve. Ez így volt egy másik, korai, de hasonló típusnál, a He-111Z-nél, illetve az azonos fejlesztő készítette White Knight, lényegében azonos feladatkörű hordozógépnél, de például a kisebb Twin Mustang esetében közös a vezérsík is. Az aerodinamikai okok mellett talán ez összefügg a rakéta középről indításával is.
Fent: még részben a hangárban - az orrkúpok még hiányoznak; lent: masszív, sokkerekes futók, a távol lévő törzsek alatt (források: fenti, lenti)
Ami a gép által biztosított rugalmasságot illeti, tulajdonképpen máris kétségek merülnek fel ezzel kapcsolatosan, látva a fotókat. Egyrészt eleve 3,6 km-es kifutóra van szüksége, ami azért nem áll rendelkezésre oly sok helyen, másrészt szélessége miatt a pályához tartozó gurulóutak, állóhelyek, stb. sem lehetnek akármilyen kialakításúak. Ez, vélhetően összességében elég nagy megkötéseket jelent a gép számára a későbbi használat során, amivel oda az egyik, beígért előnye, a "bárhonnan lehetséges indítás".
A repülési teszteket jelenleg 2019-re várják.
