A Projekt 1144 Orlan/Kirov osztályú, nehéz nukleáris irányított rakétás cirkálók, 4. rész (újratördelt változat)

2015. szeptember 27. 11:28 - Maga Lenin

A négy részesre nyúlt Kirov cirkálós sorozat végén, a Nagy Péter bemutatása után egy orosz elemzés alapján néhány megállapítás és kérdésfelvetés következik a 1144-esek szükségességéről, hatásosságáról, elmúlt 30 évéről és jövőjéről. Az előző rész ITT, az első pedig itt érhető el.

nyito4.jpg

 

A ma az Orosz Föderáció Északi Flottájának zászlóshajójaként funkcionáló Nagy Péter pályafutása még Jurij Andropov néven indult, amikor 1986. április 25-én megkezdték az építését. Bár pontosan három év múlva a vízrebocsátás is megtörtént, ismét csak a szocializmus csúfos bukása miatt a legnehezebb rész, a cirkáló belső felszerelése nagyon elhúzódott. Így az 1992-ben szintén átnevezett hajó 1998. április 9-én, tehát majdnem 12 évvel az építés megkezdése után állhatott csak szolgálatba. Kiváltképp érdekes egybeesés, hogy ebben az évben minősítette immár nem aktív hajónak a US Navy a New Jersey-t, az Iowa osztályú csatahajót, így az Orosz Föderációé lett a Föld legnagyobb, nem repülőgép-hordozó típusú hadihajója. De akkorra a Nagy Péter már az egyetlen, használható állapotú csatacirkáló maradt a négy megépített közül. Még az építés alatt, 1996-ban, az egyik teszt során egy nagynyomású gőzvezeték törése a hagyományos kazánoknál megölt két személyt, további három pedig megsebesült.

A nagyon hosszú építési idő lehetővé tette, hogy az osztály negyedik hajója teljesen a 1144.2 verzió eredetileg elképzelt részleteivel valósuljon meg. A másik fő újítás az Sz-300FM volt, amihez az elülső 4R31 radarrendszert a 4R48-as típusúra cserélték (nyugati kódneve: Tomb Stone). Ez egy passzív elektronikus sugáreltérítésű, síkantennás, háromdimenziós radar, ami korszerűnek mondható mai szemmel is. A radar természetesen a szárazföldi 30N6 típus adaptálása a tengeri viszonyokra. A rendszerhez tartozó függőleges indítócellák fele áll rendelkezésre az új rakéták számára, a másik fele a régieké. A fő probléma, hogy így a hajón két, nem kompatibilis, de feladatában egyforma légvédelmi rendszer lett, mivel az F és az FM változatok nem képesek egymást kiszolgálni.

11442_pedro_el_grande_maqueta_af.jpg

A Nagy Péter cirkáló fegyverzete, szenzorjai és csónakjai egy kiváló ábrán. Minden egyenként bejelölve, spanyol megnevezésekkel, de azért fordítás nélkül is érthetően. Ez a jelenlegi konfiguráció. Fontos különbség a Nagy Péter és a többi hajó között, hogy közeli célok keresésére két különálló MR-360 Podkat radar került fel a Voszhod antennája alá. A Fregat radar is egy újabb változat, feltehetően még a cirkáló építési állapotához képest is. (A Fregatnak nagyon sok, eléggé eltérő képességű és kinézetű változata létezik.) Az UK-134-6 egy aktív stabilizátor rendszer. A csillagnavigációs rendszer az Astrocorrector jelzéssel szerepel. A Privod-B az angol magyarázatú rajzokon a Round House nevet viseli, ami alapján ez a hajó TACAN (Tactical Air Navigation) antennáinak rendszere, ami a helikopterek navigációját segíti. /A 1144-esekről talált képek és rajzok közül szerintem ez a legjobb, mert a gépészetet leszámítva mindent megmutat, amit tudni érdemes a hajókról/ (forrás)

A cirkálón az MR-212 Vajgacs-U–Najada navigációs radar (Najada: Hableány) található meg, ez az eredetinek egy korszerűbb változata. Az MR-352 Pozitiv radar ME-1 verziója valószínűleg csak nagyjából a 2000-es évek során került fel a cirkálóra. Ez a radar egyaránt alkalmas lehet a helikopterek leszállását segíteni, másodlagosan pedig akár felszíni célokat is keresni, de fő feladata a Kinzsal komplexum tűzvezető rendszerében részt venni, és ezen át célokat és a rájuk vonatkozó adatokat továbbítani a Kortik tornyok számára. A radar mintegy 110 km hatótávú (ez az adat 1 m2 hatásos visszaverő felületű célra van megadva!), és 50 célt tud követni, közülük számítógépe kiválasztja és rangsorolja a legveszélyesebbeket. Az antenna rögzített dőlésszögű, ezért függőlegesen elektronikus szkennelésű, egyébként gyorsan forog körbe.

A Kortik rendszer M változata került a cirkálóra, amely könnyebb tornyokat és megnövelt hatótávolságú fegyverzetet jelent. A tűzvezető radar is nagyobb hatótávú és pontosságú lett.

Szintén a Nagy Péteren már alkalmazták a PK-2 mellett a PK-10 jelű, korszerűbb változatot is, kétcsövű kilövőkkel, nyolc példányban. Ezek radarokat, infravörös érzékelőket és lézeres rendszereket zavarni képes töltetekkel rendelkeznek, tehát meglehetősen hasonlóak a PK-2-eshez, csak modernebb kivitelről van szó. A harci információs központot valamikor a hajó pályafutása során a Leszorub-44-esről a Tron-11442 (Trón) típusúra cserélték. Ez a szokásos elektronikai-informatikai fejlesztést jelentette.

Szintén valószínű (pláne az említett, Kirovot ért búváros incidens után), hogy a korábbi hajókon is volt katonai búvárokat (szabotőröket), illetve a célba juttató járműveiket detektálni képes szonárrendszer. Ez a Nagy Péteren az MG-757 Anapa-M komplexum. Ez mintegy 300 méter távolságban képes észlelni a nagyon kis hangkibocsátással érkező célokat, de mindez természetesen kizárólag álló hajóról lehetséges (egyébként a hajó saját zajai elnyomnák az ilyen kis külső hangokat).

300fm.jpgA Nagy Péter hídja. A híd tetején középen egy Vajgacs-Najada navigációs radar, közvetlen mögötte pedig a nagyméretű 4R48 radar az Sz-300FM rendszer számára, épp elfordítva. A kép közepétől kissé balra a „karikákból” álló antenna a Rumb iránymérő (forrás)

A későn elkészült Nagy Péter viszont társaival ellentétben sok éves aktív pályafutást tudhat maga mögött, és a tervek szerint a Nahimov Admirális után ezt a cirkálót is felszerelik az említett, jóval korszerűbb eszközökkel és rendszerekkel. A cirkáló első jelentősebb, mindjárt nemzetközileg is ismertté vált ténykedése a 2000 augusztusában tartott, Summer-X hadgyakorlaton való részvétel volt. Augusztus 12-én a K-141 Kurszk (Oscar-II), mely pont a már említett, Gránit robotgépeket hordozó Projekt 949A típusú tengeralattjáró volt, gyakorló torpedókat kellett, hogy indítson a Nagy Péterre. Azonban az indítási előkészületek során, máig is vitát kavaró körülmények közt, a tengeralattjáró két robbanásban megsemmisült. Az oroszok által elfuserált mentés időszakában a Nagy Péter a területet biztosította.

A cirkáló a Csabanyenko Admirális nevű, Projekt 1155.1/Udaloj II osztályú, tengeralattjáró-elhárító rombolóval és néhány kísérőhajóval 2008. szeptember 22-én kelt útra, hogy a hidegháború utáni időszak első, igazán hosszú távú, külföldi kikötőbe irányuló orosz baráti látogatásán és hadgyakorlatán vegyen részt. A fogadó fél a Hugo Chavez vezetése alatt álló Venezuela volt, a gyakorlat fedőneve: VENRUS-2008. Azonban a kötelék először a Földközi-tengerre hajózott, ahová október 7-én lépett be, és előbb Tripoliban, majd Törökországban (Aksaz-Karaagach tengerészeti bázis), végül Toulonban vendégeskedtek a hajók. A Gibraltári-szoroson át november 10-én értek ismét az Atlanti-óceánra, majd következett Venezuela. Út közben is tartottak éles lőgyakorlatokat a Nagy Péteren, persze elsősorban a fedélzeten lévő kisebb fegyverekkel, így 12,7 mm-es nehézgéppuskákkal és RPG-kkel, hiszen a „lőtéri” körülmények (lezárás, kihelyezett célok) nem álltak rendelkezésre a főbb eszközök számára. A kötelék a venezuelaiakkal tartott gyakorlat után szétvált, és a romboló Kubába, a cirkáló pedig a dél-afrikai Fokvárosba hajózott. A cél a még távolabbi Mormugao volt, ahol is az indiai tengerészettel közös Indra-2009 gyakorlathoz készült fel a Nagy Péter. Útban hazafelé, a szomáliai kalózoktól hemzsegő vizeken a cirkáló Ka-27-ese felderített néhány ladikot, majd a helyszínre irányította a hajóját. A kalózcsónakok elsüllyesztése a 25000 tonnás atommeghajtású cirkálóval az „overkill” szó jelentésének egyik legtökéletesebb bemutatása volt. A küldetés 2009. március 10-án ért véget Szeveromorszkban, és ezzel a Nagy Péter teljesítette a szovjet idők óta a leghosszabb utat az orosz hajók közül.

Lövészet orosz módra. Működés közben az AK-130, a Kortik, a PK-2 (látható az általa létrehozott „felhő”), illetve a manuális kezelésű nehézgéppuskák és az RPG-k

np_tripoli.jpgTirpoli előtt, 2008. október 13-án az Északi Flotta zászlóshajója. A piszkossárga antennájú új (4R48) radar az Sz-300FM-hez eléggé különbözik a korábbi, bumfordi Volna (4R31) egységtől (forrás)

A következő, szintén hosszú úton Vlagyivosztok város alapításának 150. évfordulója kapcsán vett részt a cirkáló. A 2010. március 30-án induló hajó június 28-án már a híres orosz kikötőnél, a Csendes-óceáni Flottával hajtott végre feladatokat, miután ismét az Szuezi-csatornán át érte el úticélját. Az odaúton a szíriai Tartusz kikötőjében is vendégeskedett a hajó, míg az Indiai-óceánon a Fekete-tengeri Flotta Moszkva nevű (Projekt 1164 Atlant/Szlava osztály) rakétás cirkálójával hajózott együtt. 2012. július 28-án Putyin elnök a Nahimov Renddel tüntette ki a hajót, ezért az 2013. január 10-étől már az elnök által aznap személyesen kitűzött, a Rend képével díszített hadilobogó alatt hajózik.

A Nagy Péternek a testvérhajó, a Nahimov Admirális tapasztalati alapján, az övével (a tervek szerint egyelőre…) egyező korszerűsítésére valószínűleg 2018-2020 után fog sor kerülni, addig ugyanis biztosan eltart a Nahimov felújítása. Nem túl kedvező előjel, ami az indiai haditengerészet számára átépített Gorskov Admirálissal, a Kijev osztályú repülőgép-hordozóval történt. A Szevmas által teljes repülőfedélzetessé átépítendő hajón végzett munkálatok végül is az eredetileg tervezettnél évekkel később fejeződtek be, és a 800 millió dolláros ár helyett majdnem 2,4 milliárdért tudta csak elvégezni a feladatot az orosz hajóipar. Persze 20-30 évnyi leépülést követően ez nem csoda, de nem is ígér sok jót a Nahimov számára sem. A modernizálási program eleve terhelt a többször változatott elképzelésektől, no meg a gyakran prototípus stádiumban lévő fegyverrendszerek gyerekbetegségeitől.

tablazat.png

A táblázatban a 1144-esek közötti főbb különbségek követhetőek. A fentiek összességében a ’90-es évekbeli állapotot mutathatják. A fő bizonytalanság, hogy általában az szerepel a forrásokban, hogy a Kinzsal csak a Nagy Péteren volt elérhető, mégis, például a Frunzéről már bemutatott fotó mást igazol. Eltérések vannak a források közt tartalék rakéták mennyiségét illetően is, valamint az Sz-300FM rendszer rakétáinak számos változata miatt

 

Egy orosz vélemény a Projekt 1144-esekről

A következőkben V. P. Kuzin professzor, első osztályú kapitány megállapításai alapján olvasható némi konklúzió az orosz haditengerészet talán legnagyobb harcértékű hajóiról. Ez a forrás talán nem vádolható részrehajlással a nyugati eszközök felé, ugyanakkor, mint majd olvasható lesz, nem is különösebben dicséri az orosz helyzetet sem.

A három részre osztható értekezés nem hagy kétséget afelől, hogy az orosz szakértők (legalábbis egy része) egyértelműen úgy tekint a Kirovokra, mint a modern kor csatahajóira. Az írás az első részben (hosszasan) végigveszi a dreadnought-korszaktól kezdve a második világháború utánig a csatahajók és csatacirkálók alkalmazását, és főleg veszteségeit. Ezek az angolul capital shipnek (magyarul talán „nagy hadihajó”?) nevezett egységek méretükben és kis számukban, valamint elsöprő tűzerejükben meglehetősen hasonlítanak is a 1144-esekre. (Amelyeket tehát Oroszországban (nehéz)cirkálókként, nyugaton viszont ténylegesen csatacirkálókként tartanak számon.) A védettség azonban új terepre tevődött át, abban nem igazán összemérhetőek a régi csatahajók és a rakétafegyverzetű, de gyakorlatilag páncélozatlan Projekt 1144-esek. A vastag páncéllemezeket azonban felváltották a pontvédelmi tornyok gyorstüzelő gépágyúi. Kuzin kérdése ezek után, hogy vajon a Kirovok jelentik-e az új nagy hadihajók megtestesítőjét, vagy inkább egy jellegzetesen orosz megoldásként kell őket számba venni a cirkálók között.

Némi további szovjet-orosz csatahajó-történeti kitérő után következik az értekezés legfontosabb része. Itt Kuzin arra keresi a választ, hogy valójában megérte-e bevezetni a nukleáris meghajtást a nagy hadihajók között, leszámítva a (szerinte is) egyértelműen sikeres atommeghajtású amerikai anyahajókat. Sok szó esik az első amerikai nukleáris erőforrással felszerelt hajókról, a Long Beach cirkálóról és a Bainbridge fregattról, és főleg arról, hogy ezen hajók építése kapcsán a Kongresszus komolyan vizsgálódott. Ugyanis az új hajók nagyon drágák voltak, és felmerült a kérdés, hogy megéri-e a számos többletköltség és hátrány az előnyökért cserébe. Több probléma merült fel ugyanis a reaktorok beépítése miatt. Az addigi dizájnokhoz viszonyítva jelentősen módosítani kellett a belső tereket a reaktorok méretei miatt, amik így nagyobb szerkezeti terhelést eredményeztek a hagyományos kazánoknál jóval koncentráltabb tömegük miatt. Ráadásul, ahogy a hagyományos erőművi alkalmazásnál is, a gőzparaméterek nem a legjobbak az olajtüzelésű kazánokkal elérhetőhöz képest. A reaktorokat ráadásul sokkal magasabban képzett, ezért békében drágább, háborúban nehezebben pótolható személyzet kellett, hogy kezelje, és karbantartásuk is mindig nehezebb és költségesebb. A hajó az élettartama végén óriási mennyiségű atomhulladékot fog jelenteni még akkor is, ha csak egy részét kell így kezelni. Harcban ez a meghajtás veszélyesebb egy sérülés esetén, és valójában csak üzemanyag terén jelent önellátást, élelmiszer, alkatrészek és személyzet terén nem. Ez a konkrét probléma többször előkerül, mivel az amerikai és az orosz haditengerészet közti egyik fő különbség az előbbi kiterjedt ellátóhálózata és flottája, utóbbinál pedig ennek hiánya. A Bainbridge esete megmutatta, hogy az azonos típusú, hagyományos meghajtású „testvérhajóiknál” 30%-kal nagyobb vízkiszorításúak, és így drágábbak az atomhajtású hajók, így csak kevesebbet fognak rendelni az ilyen egységekből. A fő érvek a reaktorok mellett az immár években mérhető hatótáv, és az ez alatt fenntartható nagy végsebesség, valamint a mégiscsak kisebb utánpótlásigény. A támogatók szerint a hajók élettartamköltségei is kisebbek lesznek, mivel a drágább építést ellensúlyozni fogja a sokkal olcsóbb üzemanyag.

kirov_arnyek.jpg

Valamikor 1981-82 során a Kirov. Érdekesen becsíkozzák a főárbocot a Gurzuf rendszer antennaházainak árnyékai (forrás)

hhangar.jpg

A helikopterhangár a Nagy Péteren. Az „összecsomagolt” Kamovokat a középen lévő lift emeli a fedélzet szintjére a felszálláshoz (forrás)

1144_frunze2.jpg

A Frunzéről már közölt kép, de ezúttal a fegyverrendszerek bejelölésével. A Nagy Péterről készült korábbi grafikához képest megfigyelhető az elülső, Sz-300F rendszerhez tartozó radarok különbözősége, valamint a híd előtti kis „torony” tetején az Osza légvédelmi rakétákhoz tartozó radarok megléte. A Vodopad-NK-hoz tartozó fejrészek típusai közt található a SzET-65 (nevével ellentétben 533 mm-es, általános célú) torpedó, illetve 83RN vagy 84RN (nukleáris) mélyvízi bomba (forrás)

Ezen, az amerikaiak által is vizsgált pontok mellett Kuzin még két fő gondot említ. Az egyik, hogy a tervezés kezdetétől a 1144-esek megvalósításáig a hajók végül is „talán csak az aknaszedés feladatát nem kapták meg”, nagyon komplex és drága eszközöket hozva így létre. Így viszont nagyon kevés, az eredetileg vizionált mintegy 40 helyett csupán 4 épülhetett meg. A másik gond, hogy a rakétás hajók fegyverzetét tulajdonképpen nem pótolják a tengeren, de minden esetre a Gránitokat biztosan nem. Ezért háborúban az atomhajtású hajó nem élvezheti igazán a hatótávbeli előnyét, mert rakétáinak ellövése után vissza kell térnie a kikötőbe. Persze az elméleti megfontolások mellett figyelembe kell venni a valóságot is, vagyis, hogy, ha már megépült, miért fontos mégis a Nagy Péter (és a Nahimov Admirális) a mai orosz flottának. A nagyméretű, feltehetően jó túlélőképességű hajók bár a Gránitokat másodpercek alatt ellőhetik, az Sz-300F(M) rendszer nagy számú fegyvere révén mégis hosszasan tevékenykedhetnek. Békeidőben pedig, kifejezetten előnyös a nagy hatótáv és a sok fegyver, a hajók költséghatékonysága elég jó, és nyomásgyakorlásra is megfelelőek lehetnek. A másik lényeges érv a cirkálók mellett, hogy a Nagy Péter orosz viszonyok közt jól karbantartott egységnek számít, és a Kuznyecov Admirális hordozó mellett a legerősebb egysége a haditengerészetnek. Nem mellesleg, a Gránitok révén az ellenséges hordozókra ezek a hajók jelentik a legnagyobb veszélyt a világon. (A dolgozat még a korszerűsítés előtt készült, bár a Kalibr nagy számú indítható robotgépe sem lebecsülendő veszélyt jelent.) Érdekes meglátása a professzornak, hogy a két 1144.2-es szolgálatban tartásával az oroszoké lesz a világon az egyedüli tapasztalat atomhajtású és nem repülőgép-hordozó hadihajókkal, ha esetleg a jövőben akár a technikai fejlődés, akár az olajkészletek fogyása, akár a fegyverkezési folyamatok változása miatt újra nukleáris felszíni hadihajókat fognak majd építeni a nemzetek.

eleje.jpg

A Nagy Péter 2010. január 31-én a szeveromorszki a mólónál horgonyoz, a felvétel pedig a hajó legelejéről készült hátrafelé (forrás)

kaliber_mar_med.jpg

Ahogy a kép bal felső sarkában lévő felsorolásból is kiderül, nem csak a 1144-esek modernizált verziója vetheti be a Kalibr robotrepülőgépeket, hanem számos tengeralattjáró és hadihajó (korszerűsített változata) is. A Kalibr nagy hatótávolsága lehetővé teszi egy, a Földközi-tengeren hajózó orosz egységnek, hogy Európa majdnem teljes területére, Afrika északi részére, valamint a Közel-Kelet nyugati térségére is csapást tudjon mérni. Mindez komoly fenyegetést jelent(ene) az érintett államok számára (forrás)

A konklúzió végül is az, hogy pusztán a harci hatékonyságot és a költségeket nézve, nem érte meg a 1144-esek építése, de valószínűleg még a kisebb amerikai hajóké sem. Mégis, a speciális orosz viszonyok között nagy jelentősége van a Nagy Péternek és a Nahimov modernizálásának. Ehhez a gondolathoz hozzátehető még, hogy nagy repülőgép-hordozó építése a jelentős fogadkozások ellenére nem valószínű, hogy 2030-ig megtörténne Oroszországban. A most meglévő Kuznyecov maga sem kiforrott konstrukció, és túlméretezett Szu-33 harci gépei miatt sem lehet igazán hatékony (ebben a MiG-29K-k persze némi változást hoznak). Így az orosz flotta leghatásosabb egysége a Kuznyecov mellett, vagy talán előtt is, a Nagy Péter marad még évekig. Kisebb hajók és tengeralattjárók terén már megkezdődött a haditengerészet modernizálása, de nagyobb egységek még nem álltak szolgálatba korszerű felszereltséggel. Addig is a Nagy Péteren lévő Sz-300FM lesz a flotta leghatásosabb légvédelmi eszköze, nem véletlen, hogy orosz források nem is közepes vagy nagy hatótávú légvédelmi rendszernek, hanem „kollektív légvédelmi komplexumnak” nevezik számos helyen. (Azt persze nem teszik hozzá, hogy amint Kuzin is utal rá, az FM változat nem hogy a 1144-esek közül van egyedül a Nagy Péteren, hanem egyáltalán az egész flottában ez az egyetlen ilyen rendszer.) Egy háborús szituációban a Nagy Péter hasonlóan elsőrangú célpontja lenne az ellenségnek, mint ahogy más tengerészetek hordozói. Bár az ellenfélnek feltehetően jelentős erőket kéne mozgósítania a hajó ellenében, mégis, annak elvesztése szinte borítékolható. Márpedig, az ilyen drága hajókból mindig nagyon kevés lesz hadrendbe állítva, és kiesésük jelentős csapás lenne minden értelemben az oroszok számára.

 

A már említett, kisebb, új hajók (Projekt 22350 Gorskov Admirális osztályú fregattok és Projekt 20380 Sztereguscsij osztályú korvettek) meglehetősen korszerűnek, de mindenképpen erősen felfegyverzettnek tűnnek, de a rombolók és cirkálók cseréje még várat magára. Persze nagyratörő tervekben nincs hiány, hivatalosan 2013 óta a következő nagy hadihajó a Projekt 23560 Lider (kb. Vezér) lesz. Ez egy nagyméretű, alacsony észlelhetőségűre tervezett, nukleáris meghajtású hadihajó lenne. A 32 csomóra képes, mintegy 200 m hosszú és 18000 tonnás rombolóból mindjárt tizenkettőt terveznek gyártani a 2020-as években. A tervező ismét a Szevernoje CKB. A nagyfokú automatizáltságot mutatja, hogy csupán 300 főre tervezik a személyzetet. A fegyverzetet az Sz-500 és a Poliment-Redut légvédelmi rendszer, továbbá a Pancir pontvédelmi rendszer alkotja légi célok ellenében, hajók ellen az Ónix lesz a fedélzeten, és nem maradhat el a többcélú UKSzK indítóból a Kalibr robotgépek hada sem. Kiegészítésül egy 130 mm-es A-192 lövegtorony, továbbá a Paket-NK szolgál. Három Ka-27 vagy Ka-32 helikopter is a hajóval tarthat. Egyelőre még egyetlen Lider építése sem kezdődött meg.

lider.JPG

A Lider kétségtelenül különleges megjelenésű makettje. Természetesen a hajó csónakjait és minden mást is, amit lehetséges, a belső terekben helyeztek el a csökkentett észlelhetőség érdekében. A felépítmény valamelyest emlékeztet a japán csatahajók pagoda típusú tornyaira (forrás)

További érdekes adalék, hogy a ’80-as években reaktiválásra kerültek az Egyesült Államokban az Iowa osztályú csatahajók, de ezúttal átfogó modernizálás kíséretében történt mindez. Az egyik ok a Kirovok megjelenése volt, illetve a Szovjetunió nagymértékű flottafejlesztési tervei. A Moszkva osztályú helikopterhordozók után jöttek a Kijev osztályú „repülőfedélzettel ellátott cirkálók”, azaz a V/STOL Jakovlev Jak-38-asokat bevetni képes „kis” hordozók, majd az amerikai nagy anyahajókkal egyenértékűnek tekinthető Uljanovszk osztályú hajók első példányát is építeni kezdték. Reagan elnök agresszív hidegháborús politikájának része volt a „600 hajós US Navy” programja is, amibe jól illeszkedett a Tomahawk és Harpoon robotrepülőgépekkel és Phalanx pontvédelmi gépágyúkkal modernizált Iowák újbóli szolgálatba állítása. Az amerikaiak számára egyébként is ikonikus, nagy jelentőségű csatahajók papíron is jól mutattak a Kirovok közvetlen ellensúlyaként – és akkor még mindig nem beszéltünk a hatalmas hordozóflotta jelentette amerikai fölényről.

 

Források, linkajánló

Minden érintett lap a Wikipediáról (általában oroszul is), a militaryrussia.ru/blog-ról, a http://russianships.info-ról és a warfare.be-ről. Mint látható lesz, nem egy alkalommal fórumhozzászólások is felhasználásra kerültek, persze ezeket nem igazán lehet ellenőrizni, de úgy hiszem, megfelelnek a valóságnak. A képek forrásainál néha inkább a képet tartalmazó oldalt, nem közvetlenül a kép linkjét adtam meg, mivel azokon a helyeken találni még néhány további képet is. A radarok, elektronikus rendszerek, érzékelők kapcsán a képeknél forrásaiként megadott, a Google-nél elektronikusan elérhető könyvek, elsősorban: Norman Polmar: The Naval Institute Guide to the Soviet Navy /több kiadás/

http://otvaga2004.ru/atrina/atrina-sovr/poslednij-linkor-planety/ az egyik legtöbbet használt oldal, több érdekes sztori innen származik, de pár állítását azért fenntartásokkal kellett kezelni a többi forrás fényében.

http://scilib.narod.ru/Military/Pr1144/1144.htm V. P. Kuzin dolgozata itt is

http://otvaga2004.ru/atrina/atrina-sovr/proekt-1165/ ugyanonnan a Fugasz leírása, de az oldalon rengeteg más érdekes cikk is van, pl. szállító/partraszálló tengeralattjárókról

http://www.ww2.dk/new/navy/kirov.htm

http://arsenal-info.ru/b/book/4238073306/12#uBmk_408519

http://topwar.ru/35760-atomnyy-kreyser-petr-velikiy-protiv-sistemy-idzhis.html

http://www.enemyforces.net/navy/1144.htm

http://foxtrotalpha.jalopnik.com/kirov-class-battle-cruiser-the-worlds-largest-surface-1570998551

http://www.militaryfactory.com/ships/detail.asp?ship_id=Kirov-Battlecruiser-1980

http://milit.ru/1143_5.htm

http://www.naval-technology.com/projects/kirov/

http://vpk.name/news/82514_rabochie_loshadki.html?last

http://www.brighthubengineering.com/marine-history/94506-the-kirov-class-reborn/

http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/1144-history.htm az elmaradhatatlan Globalsecurity, mint összefoglaló oldal

http://and-kin2008.narod.ru/pr1144.html a legjobb, legrészletesebb leírás

http://hisofweapons.ucoz.ru/publ/rossija_sssr/sovremennyj_flot/pr_1144_1144_2_quot_orlan_quot_tarkr_klassa_quot_kirov_quot/63-1-0-148 egy jó leírás, oroszul

http://arsenal-info.ru/b/book/4238073306/13 részletesen bejelölt rajzok és adatok, oroszul

http://z14.invisionfree.com/conflict5/index.php?showtopic=500 néhány elektronikai dolog innen kiderül

http://egaxegax.appspot.com/guestbook/5443694148714496 meg innen is

http://www.shipmodels.info/mws_forum/viewtopic.php?f=48&t=8143&start=320 pár részlet

http://www.shipmodels.info/mws_forum/viewtopic.php?f=59&t=42741&start=260 pár részlet

http://paralay.net/22350.html az UKSzK-ról

http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php/topic,1171.msg9409.html#msg9409 az elődként felvázolt cirkálóosztályokról, a Projekt 63, 81, és 1126-ról

http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php/topic,8284.msg73363.html#msg73363 ugyanonnan, de itt a Pr. 1165 Fugas-ról

http://www.ausairpower.net/APA-Rus-Cruise-Missiles.html#mozTocId109867 Gránit

http://forum.worldofwarships.com/index.php?/topic/9680-why-not-reactivate-the-battleships/page__st__260 Gránit fotók (is), köztük az egyik a robbanófej modellje elvileg

https://www.scribd.com/doc/30810999/43/Combat-Swimmers-Detection-Sonar-for-Surface-Ships a hajók felszereléseiről szóló Rosoboronexport katalógus

https://www.flickr.com/photos/yasu_osugi/11729758195 innen és a következő helyről próbáltam kideríteni, mi is a Podkat radar

http://forum.keypublishing.com/showthread.php?93016-Russian-Navy-News-amp-Discussion-Part-III/page16

http://spb.org.ru/bellona/ehome/russia/nfl/nfl2-1.htm számos Oroszország-specifikus adat

http://www.world-nuclear.org/info/Non-Power-Nuclear-Applications/Transport/Nuclear-Powered-Ships/ általánosabb, de jó összefoglaló

http://htka.hu/kozosseg/discussion/42108/kirov-osztaly-projekt-1144-orlan

http://survincity.com/2011/09/memories-of-the-future-modernization-of-the/

http://charly015.blogspot.hu/2015/08/los-trabajos-en-el-crucero-nuclear.html

http://charly015.blogspot.com.es/2014/02/el-sistema-m-tor-sustituira-los.html

http://charly015.blogspot.com.es/2014/01/sobre-la-modernizacion-del-crucero_27.html ez a spanyol blog remek infokkal szolgál, nem is szólva az onnan származó, a rendszereket bejelölő ábrákról

https://russiamil.wordpress.com/2011/10/04/an-update-on-naval-construction-part-1-large-combat-ships/

http://alternathistory.org.ua/modernizacija-projekt-1144

http://www.sevmash.ru/rus/news/1811-----l-r.html

http://alexeyvvo.livejournal.com/97116.html a beépítendő eszközök listája, elvileg a legutóbbi szerződés szerint, tehát (megint csak elvileg) ezek lesznek a hajón

http://navsource.narod.ru/02.html#165 165-168-ig a négy Kirov, remek képek

http://submarine.blog.cz/galerie/lode-zssr-ruska/projekt-1144-orlan-kirov-class

 

A nyitóképen: A Nagy Péter 2008. december elsején, venezuelai látogatása során, egy helyi Szu-30MKV vadászgéppel (forrás)

A sorozat újratördelése után külön részbe került át a Kirovokon alapuló hajótestű, Projekt 1941 felderítőhajó bemutatója, lásd ITT.

4 komment