A Kamov Ka-50/52-est bemutató sorozat utolsó részében is szerepelt, hogy a 2010-es évek második felétől már foglalkoztak a Ka-52 Aligátor modernizációjával, Ka-52M jellel. Már csak az orosz-ukrán háború miatt is érdemes megnézni, hogy mi lett ebből a projektből.
A korszerűsítési igények megállapításakor a legfontosabbak a szíriai orosz beavatkozás tapasztalatai voltak. Az önvédelmi rendszer hiányosságai mellett súlyos gond volt, hogy az általában alkalmazott Ataka irányított rakéták félaktív lézeres rávezetése miatt a helikopternek a találatig úgy kellett helyezkednie, hogy ne veszítse el a célra való közvetlen rálátást. Ez márpedig a rakéták maximum 6 km-es hatótávolsága mellett igencsak veszélyezteti a Ka-52-est egy komolyabb légvédelemmel rendelkező ellenféllel szemben. A ritkábban használt Vihr ugyan más módon, de szintén lézeres, és a célba csapódásig tartó irányítású eszköz, azaz a fenti problémát alig enyhíti nagyobb hatótávolsága. A célfelderítő elektronikán is volt mit fejleszteni, részben összefüggésben az elvárt, nagyobb támadási távolság lehetőségének megteremtésével. A szükséges, új levegő-föld rakétának meg kellett valósítania a tüzelj és felejtsd el elvet is, továbbá a Mi-28NM-en is ezt kellett alkalmazni, egyszerűsítve a logisztikát, csökkentve a költségeket. Ezt az ekkor már régóta fejlesztés alatt álló LMUR komplexum biztosította végül.
Egy Ka-52M – minden bizonnyal a prototípus – a levegőben
A blogon 2018-19 fordulóján tíz részes sorozat foglalkozott a Ka-50/52 családdal, mely ITT kezdődik. A szövegben a zárójelben lévő linkek tartalmazzák az adott rendszert, fegyvert már akkor bemutató részeket.
2018-ban 114 darab Ka-52M 2027-ig való beszerzése volt a terv. 2019. április 5-én szerződtek ténylegesen a Kamovval az Avangard-4 kutatás-fejlesztési programra, melynek végeredménye a Ka-52M kellett, hogy legyen. (Az Avangard-2 volt a Ka-52 (legalábbis annak elektronikájának) kifejlesztését célzó projekt (7. rész), míg az Avangard-3 a Mi-28NM-é.) A rendszereken zajló munka már évekkel korábban megkezdődött. A Progressz gyárat 2020 júniusában bízták meg két Ka-52 helikopter M-mé (800.50-es gyártmány belső jelölés) alakításával, és az első augusztus 10-én már repült is. Ekkor 2022 szeptemberét jelölték meg, mint amikorra – a sikeres próbákat követően – készen kellett állnia a sorozatgyártásra az új verziónak. Az első Ka-52M prototípus 2021-ben mutatkozott be a MAKSz légibemutatón júliusban, majd az Armija kiállításon augusztusban. Az akkori állapotában az újdonságok közé tartozott a kívülről is láthatóan a régitől eltérő GOESz-451M torony az orra alatt, belül pedig a SzUO-806M (a SzUO-800M helyett; 4. rész) függesztménykezelő rendszer és a BKSz-50M kommunikációs rendszer (8. rész). Az előbbi kettő mindenképpen szükséges volt ahhoz, hogy megvalósulhasson új fegyverek integrációja a típuson. Ezek közül kiemelkedett az LMUR néven ismert, új, többcélú, irányított levegő-föld rakéta. Az új eszközökre, elsősorban a később említett radarra tekintettel, nagyobb elektromos teljesítmény fedélzeti előállítására is szükség lett.
Az első prototípus a MAKSz-2021-en, még a régi GOESz-451 toronnyal, de jól látható az LMUR-rel kommunikációt végző konténer (lásd lentebb részletesen)
A GOESz-451M elektrooptikai szenzortorony a korábbi funkciók (8. rész) megőrzése mellett megnövelt érzékelési távolságokkal bír. Előzőleg nappal 10 km volt a maximális teljesítmény, most egy harckocsira 15 km-t ad meg a gyártó, az UOMZ a televíziós, és 12 km-t az infravörös alrendszerre. A célazonosítás 3-4 km helyett már 12, illetve 8 km-ről lehetséges a kétféle módszerrel. (Eltérő, kisebb értékekkel is találkozni.) Az infravörös érzékelőt, a lézeres távolságmérőt és a lézeres megvilágítást érzékelő szenzort is újra cserélték. A szenzortorony minden kimenetét digitálissá tették – hozzá kell tenni, ez 2023-ban enyhén szólva is időszerű fejlesztésnek mondható… Állítólag lehetővé vált a nagyobb felbontású képeket automatikus célazonosításra használni, és csökkentették a helikopter – beleértve a gépágyút is – vibrációja okozta problémákat is.
Az egyiptomi exportra gyártott Ka-52E-ken használt OESz-52 torony (10. rész) gyorsan eltűnt a süllyesztőben, elég nyilvánvaló módon a már 2014 óta fennálló, nyugati szankciók következtében – akárhogy is nyilatkoztak 2018-19 körül ez ügyben az oroszok.
Az önvédelem fejlesztését az L370 Vityebszk (8. rész) helyetti L418 Моноблок (Monoblokk) rendszerrel valósították meg, azonban ha magát az L418-ast nem modernizálták idő közben, ez nem jelent valódi előrelépést. Az L418 ugyanis már 2020 előtt megjelent Ka-52E-ken, majd pedig az akkor újonnan készülő, orosz szolgálatba állított Ka-52-eseken is. Az L418-2 az ultraibolya sávban dolgozó rakétaérzékelő szenzor, míg az L418-5 a rakétákat infravörös és szintén ultraibolya sávban megzavaró sugárzót (SP2-1500 helyett SP3-1500 fényforrást) tartalmazó, forgó torony.
A fő forrásul szolgáló cikk szerint az oroszok szigorúbb átvételi követelményeket, esetleg további funkciókat vártak el, és ezért került előbb exportra a rendszer. Talán mégis valószínűbb, hogy korábban egyszerűen nem volt pénzük megvenni azt saját használatra is.
A különbség a GOESz-451 és az M változata (jobbra) között fent, lent pedig a Ka-52M prototípuson lévő M változatú torony. Bizony ez sem egyforma a későbbi (véglegesnek tekinthető) M kialakítással
Az L370 és L418 rakétaindítás-érzékelői. Az infravörös zavarótornyok közti különbséget a Ka-50/52 sorozat már bemutatta (8. rész)
Még ha a prototípusnál el is maradt, a Ka-52M-nek kezdetektől fontos volt a fedélzeti radar továbbfejlesztése. A radar általános képességnövelése mellett kiemelt cél, hogy az immár képes legyen közvetlenebbül részt venni a fegyveralkalmazásban. Fontossága ellenére a legelső M-en még az eredeti, FH01 néven is ismert, mechanikusan mozgatott antennájú Arbalet radar (8. rész) volt ott, de mostanra rendelkezésre áll aktív elektronikus sugáreltérítésű (AESA) technológiájú eszköz is. Az ilyenekre jellemző módon, azok nagy hőt termelnek, ezért extra hűtést igényelnek, de a helikoptereknél a kisebb antennaméretek miatt elegendő a léghűtés is. Ennek megfelelően megjelent az orrkúp végénél, alul, két oldalt szimmetrikusan egy-egy szellőztető (mivel a menetiránynak háttal állnak, nem beömlőkről van szó). Az azonban fotók híján nem megállapítható, hogy pontosan milyen készülék kerül az M-ek orrába. Ennek oka, hogy az Arbaletet gyártó Fazotron FH02 rendszerre szóló ajánlata mellett a Zaszlon (korábban: Lenyinec) V006 a Ka-52K, tehát a tengerészeti verzió (9. rész) révén már biztosan létezik fizikailag is. Az előzőről viszonylag részletesebben volt szó a blog korábbi, vonatkozó posztjában (10. rész). Különleges kialakítása miatt ezt érdemes itt is idézni. Eszerint, azaz a 2019-es információk alapján visszatérne „az Arbalet két antennája is, csak jóval fejlettebb formában, és mindkettő az orrkúpban. Az FH02 már 30 mm-es hullámhosszt (X sáv) alkalmazna a nagyobb hatótáv érdekében, egy AESA egységgel, de megmaradna a Ka sáv is, külön antennával. A nagyobb hullámhosszú berendezés főleg a légi célokkal foglalkozna, valamint távoli, felszíni célokat derítene fel, míg ez utóbbiak ellen a fegyverhasználatot a pontosabb, másik egység tenné lehetővé. Hidakra 125/32, míg tankokra 35/20 km felderítési távot adnak meg előzetesen, a kétféle sávra, illetve 5 m2-es hatásos visszaverő felületű légi járműre 90 km-t. A mostani, kb. 100 kg-mal szemben 20-szal kisebb tömeget tervez e radarrendszernek a Fazotron. A cég olcsóbb megoldásként ajánlja még a mostani, hagyományos antenna megtartását, mely átalakítva képes kiszolgálni mindkét hullámsávot. Ezzel megspórolható a bonyolult kialakítás és hűtés, de persze rosszabb képességekkel, elsősorban, hogy egyidejűleg továbbra is egy sávban, és vagy csak légi, vagy csak földi célok felderítése lehetséges.” Ami a másik radart illeti, a Ka-52K sárga 103 jelű példányán már repül a V006, melyhez egyetlen szellőző tartozik azon a helikopteren. Az RZ-001 néven is említett eszköz 200 kg-os, antennája fekvő téglalap alakú, 640 önálló modulból áll, és az X sávban dolgozva a gyártó szerint 40 km-ről észleli harckocsik csoportját, és 50 km-ről levegőben lévő vadászgépeket. Állítólag még terepkövető képességet is biztosít, 20-50 m közötti magasságban, 200 km/h-val repülve.
Fent a sárga 103-as Ka-52K, az orr bal oldalán lévő, kiemelkedő burkolattal, mely a V006-oshoz kapcsolódó szellőztető nyílás. Más források egyébként szintén egyetlen, de alul és középen lévő szellőztetőről beszélnek. Lent az egyik Ka-52M szériapéldányon is látható (kissé nehezen) a GOESz-451 torony felett a jobb oldali szellőztető, továbbá az egyik az L418-2 érzékelők közül
A V006 antennája, minden bizonnyal a sárga 103 mellett kiállítva
LMUR
A számos, helikopterfedélzeti irányított rakéta (Ataka, Vihr, a Mi-28NM számára a Krizantém, és a mindkettő által hordozható Hermész) megléte ellenére sor került egy még újabb komplexum kifejlesztésére is. Ez lett az LMUR, azaz Легкая Многоцелевая Управляемая Ракета, magyarul könnyű, többcélú, irányított rakéta. Már a megnevezés is jelezte, hogy korántsem csak páncéltörő feladatkörről van szó, de a fejlesztést indokolta – az Atakához és a Vihrhez képest – a hatótáv növelése és a rávezetésben történő előrelépés is. A korábbi jelölésrendszerbe illeszkedő, H- számot hivatalosan nem közöltek, bár vannak források, amik szerint ez a H-39.
Legalább ennyire bizonytalan az LMUR előélete. A források általában megegyezőek, ami egyetlen, közös eredetre utal. Eszerint először 2007-9 között futott egy LMUR nevű projekt, aztán a hadügy 2011-ben ismét utasított a rakéta fejlesztésére, Prefix (prefixum) kódnévvel, és Izgyelije 79, azaz 79-es gyártmány számozással. Ekkor viszont már a kolomnai KBM kapta a feladatot, a Ka-50/52-esen lévő 2A42 gépágyú és Vihr rakétakomplexum (5. rész) fejlesztője. Az orosz viszonyokra némileg jellemző módon azonban, hiába készült el 2013-ra egy sorozatnyi prototípus, azokhoz nem volt indítóeszköz, ezért a KBM 2014. november 11-én lezártnak tekintette a szerződést a maga részéről. Hasonlót a minisztérium 2017-ben lépett, ezért ebben az időszakban a felek kölcsönösen perelték egymást. A második beszüntetés sem jelentette viszont az LMUR végét, mivel ekkor az FSZB, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, tehát a KGB utódja lépett be megrendelőként, egy, már 2012-ből eredeztethető igénye alapján. Az FSZB – a leírások szerint konkrétan a Kaukázusban – speciális műveleteket végző Mi-8MNP-2-esei számára kívánt egy nagy hatótávú, precíziós rakétát rendszeresíteni. Erre kiváló alapnak bizonyult a 79-es gyártmány, aminek a fejlesztését innentől 305-ösként folytatták tovább, de kiegészítették egy, egyébként a normál hadviselésben nem igazán előnyösnek tekinthető megoldással a fegyvert. Ez egy kétutas adatkapcsolat volt, ami lehetővé tette, hogy a különleges műveletek rendkívül változékony és érzékeny körülményei között az operátor bármikor célt módosíthasson vagy megszakíthassa a csapást. Az FSZB égisze alatt már 2015-6-ban légi teszteket tudtak végezni a Mi-8MNP-2-essel, sőt, sorozatgyártásba is kezdhetett a KBM. A kör akkor zárult be, amikor a minisztérium, látva a rakéta sikerét, maga is rendelést adott le rá. Így 2019-től a Mi-28NM-en, 2020-tól pedig a Ka-52M-en is megkezdték a próbalövészetet az LMUR-rel. Mindkét helikopter általában négyet vihet magával az egyes, APU-305 síneken, de maximum nyolcat az ikerindítós APU-L-eken.
Fent az APU-305 indítósín. A kúp a rakéta érzékelőjét védi, csak annak használatba vételekor távolítják el az útból. A fotó szinte biztosan az egyik, említett, 2021-es kiállításon készült a prototípus Ka-52M-ről, amin jól látható a régebbi, L317 önvédelmi rendszer tornyocskája. Lent az APU-L dupla indító egy Mi-28 mellett
Így néz ki a felfüggesztett, gyakorló változatú LMUR
Fent és lent is: egy „éles” LMUR kiállítva
Az LMUR a rövidítésének első szava ellenére 105 kg-os, azaz kétszer olyan nehéz, mint az Ataka és a Krizantém. Hossza 1,945 m, átmérője 0,2 m, és fizikai méretei miatt sem tubusból indul már, mint elődjei. A hatótávolsága 14,5 km, másfél-kétszerese a korábbi típusoknak, viszont nagyon komoly visszalépés, hogy ismét szubszonikusra csökkent a sebessége (230 m/s, 828 km/h). Ezzel ugyanis megnő a rávezetéshez szükséges idő, azaz, amit a helikopter a legveszélyesebb helyzetben tölt el. Ha nem a parancsközlő módon irányítják, akkor ez nem gond – sőt, előny is, mivel van ideje a kezelőnek értelmezni a látott képet és beavatkozni –, de hagyományos háborúban, komolyabb légvédelemmel szemben mindenképp az önirányító módon célszerű emiatt bevetni. A rakétatest teljesen hagyományos, elöl kereszt alakban vannak a kisebb vezérsíkok, hátul ugyanígy a nagyobb szárnyak. Ezek az indításig behajtva állnak. A repülőeszközökre is függeszthető gyakorló verzión, a 305-UL gyártmányon (учебно-лётная) eleve kisebbek, ezért fix kialakításúak. Az orr közelében van a 25 kg-nyi, repeszromboló harci rész. Általában azt feltételezik a Mi-8MNP-2 dokumentációjának egy része alapján, hogy a 306-os gyártmány a rakéta kumulatív (páncéltörő) robbanófejű verziója. A rávezetést az MNITI gyártotta 9B-7755 infravörös érzékelő teszi lehetővé, hagyományos, gömb alakú burkolat mögött. A navigációs rendszert az inerciális platformon és a rádiómagasságmérőn kívül a BNAP-305 műholdvevő egészíti ki, mely GLONASS- és GPS-kompatibilis. A kezelő általi rávezetéshez a négyből két szárnyon vannak hátrafelé néző antennák.
A bevetés lehetséges az infraérzékelő képe alapján indítva, valamint immár LOAL módban is (lock-on after launch, célbefogás indítás után). Ekkor navigációs eszközeivel a rakéta egy előre meghatározott pont felé halad, és az operátor ott bekapcsolva az érzékelőt keresi meg a tényleges célt. Az ehhez szükséges adatkapcsolatot az ASz-BPLA rendszer biztosítja (АС-БПЛА, аппаратура сопряжения с беспилотным летательным аппаратом), lásd még lentebb is. Az ASz-BPLA helikopteren lévő része a Ka-52M esetében a bal szárny végéhez közel, egy egyedi formájú, fixen felszerelt gondolában kapott helyet, míg a Mi-28NE exportváltozatnak (mely nem egészen azonos az orosz NM-mel) az orrába került.
Az LMUR rakéta fedélzeti tesztjeire szolgáló Ka-52 (nem M változat)
A nagyon egyedi alakú (nevezzük nevén: iszonyúan csúnya) ASz-BPLA konténer a prototípuson
Az említett Hermész rakétacsalád (8. rész) régebbi eredetű, de 110 kg-os tömegével és legalább 17 km-es hatótávolságával, valamint az elvileg passzív infravörös, aktív radaros, és félaktív lézeres rávezetési opcióival lényegében pont ugyanazt tudta, mint az LMUR, csak a kétutas adatkapcsolat nélkül. Ehhez képest megint teljesen felesleges volt egy másik rakétatípust kifejleszteni, ahogyan az már a Vihr és a Krizantém kettőse esetén is történt. A dolog kulcsa talán az, hogy a Hermész a tulai KBP terméke, nem a KBM-é, és utóbbinak jobb kapcsolatai voltak, hogy a hányattatott kezdeti sorsa ellenére mégis elérje az LMUR sorozatgyártását.
A Ka-52M további módosításai és szolgálatba állítása
A Ka-52M-en az előzőleg ismertetett, döntően elektronikai módosítások, és az LMUR voltak a lényeges újdonságok, de a maga a helikopter sem maradt változatlan. A rotorlapátok fűtését erősebbre cserélték, ami a sokat emlegetett, sarkvidéki jelenlét doktrínájához passzol, de általában is szélesíti az időjárási (hőmérsékleti) körülményeket, amelyek között a Ka-52M bevethető marad. A futóművet megerősítették, mivel a tömeg bő 1 tonnával nőtt, 12,2 tonnánál is többre. Ez a változtatás új tárcsafékeket és kopásállóbb kerekeket is magába foglal. A külső fényeket LED-esre cserélték, és a kabin kialakítása, világítása immár jobban támogatta a személyzet éjjellátóinak használatát. Ergonómiai fejlesztéseket is végeztek a kabinban, ami új kijelzőket és sisakokat foglal magába.
A sisak (NSzCI-M?) elvileg a Thales TopOwl-hoz hasonló, vagy még inkább elképzelhető, hogy annak másolata. Ezzel már volt dolguk a Ka-52 kapcsán az oroszoknak, amikor még 2000 körül Dél-Koreának (7. rész) akarták eladni a típust, majd később, 2012-ben maguk, utóbb pedig Egyiptom számára kívánták integrálni a sisakot. (10. rész)
A Ka-52M további, megadott jellemzői (csúcsmagasság, csúcssebesség, hatótáv) közel azonosak a korábbi, Ka-52 alapváltozatra vonatkozókkal (9. rész). Ez vagy az újak névleges jellegére utal, vagy – tekintettel a megemelt tömegre – a teljesítmény megnövelésére. Ugyanakkor a VK-2500 gázturbinák új változatáról sehol sem esik szó még csak utalás szintjén sem.
A 2021-es megrendeléskor (lásd lentebb) olvasható hírekben – és néhány más forrásban – a fentieken kívül szerepeltek még átalakítások, de ezek megléte bizonytalanabbnak tekinthető, mint az eddig felsoroltak. A feltételezett módosítások a következők. Sor került a fedélzeti számítógépek kapacitásának növelésére, ami szinte alapvetőnek is tekinthető manapság (a korábbi, és a blog Ka-52 ismertetőjében nem említett BCVM-52 analóg rendszert a BCVM-52M, digitális alapú váltotta). A gépágyú célzási pontosságát is javították az elektronikai fejlesztések. Sérülésállóbb üzemanyagtartályokról és a hatótávolság növeléséről is szó van. Említik korszerűbb szerkezeti anyagok (kompozit műanyagok) beépítését is, csökkentve az új változat tömegnövekedését, egyúttal javítva védettségét. Eszerint kompozitokból álló páncélzatra cserélték a titánt a hajtóművek, a reduktor és a hidraulika (talán csak a berendezések, nem a teljes vezetékhálózat) körül. A korrózióállóságot is fokozták, valószínűleg a tengerészeti Ka-52K tapasztalataira építve. Az ukrán eredetű AI-9V fedélzeti segédhajtóművet (4. rész) a teljesen hazai gyártású TA-14-essel váltották fel. Ami azonban érdekesebb, hogy drónokkal (UAV-kkal) való együttműködést is említenek, ez azonban szinte biztosan az ASz-BPLA rendszer nevéből adódó félreértés. Az ugyanis szó szerint fordítva „kommunikációs berendezés pilóta nélküli légi járművel”, azonban ez ebben az esetben az LMUR rakéta. Ugyanakkor a rendszer használata nem zárható ki UAV-kkel sem. Utóbbira utal, hogy a hatótávolsága hivatalosan 50 km a 7,5-15 cm-es hullámhosszon működve, 5,4 Mbps sávszélességgel.
Az ASz-BPLA konténere (gondolája) közelről fotózva, amint ezt a cirill betűs felirat is megerősíti
Az LMUR tárolási helyzetében. A rakéta végénél, jobbra fent és lent az adatátviteli antennák orsó alakú burkolatai láthatóak, míg az indítás előtt a hordozóeszközzel kapcsolatot biztosító vezetékek és konnektorok felhajtva, piros védőkupakkal
Az első 30 darab Ka-52M-re a tényleges megrendelést 2021. augusztus 24-én adta le az orosz állam, az említett Armija kiállításon, 15-15 darabos szállítással a következő két évre elosztva, mely azóta valószínűleg már teljesült is, tekintettel a közben kitört háborúra. Ennek alapja, hogy 2022-ben ismételt, nem közölt nagyságú rendelés történt, és 2023-ban Szergej Sojgu, az Oroszországi Föderáció hadügyminisztere azt közölte, hogy az előző évhez képest megkettőzték a Ka-52M gyártási ütemét. Az alap Ka-52-esek jelentős veszteségei (2023 nyarán kb. 40 példány az összesen 140-ből) ezt mindenképpen szükségessé is teszik, akár igaz, akár nem a gyártás felfuttatása. Van olyan forrás, mely az alapváltozatok M-mé átépítésére vonatkozó szerződést is említ, és a korábbi, 2018-as, 114 darabos rendelést is gyakran szerepeltetik. Az állami média jelentései szerint az első Ka-52M-eket (10 db-ot?) 2023. január 6-án vehette át az orosz haderő.
Az ukrajnai használat körül sok a kérdőjel és a túlzó sajtóhír (pl. a rakéta 100 km-es hatótávolsága…), bár ezek ellenére is minden bizonnyal már legalább száz körüli LMUR-t lőttek el az oroszok, mégpedig elsősorban a Mi-8MNP-2-esekről. Ennek oka, hogy a minden eddiginél jobban a médianyilvánosság előtt is zajló háborúban még nem került elő az ASz-BPLA rendszerrel felszerelt Ka-52M vagy Mi-28NM-ről fotó, de ha ez nem lenne elég, olyan sem, amiken egyáltalán látszik ezekre függesztve az LMUR rakéta (és biztosan a fronton készült, nem a próbák során). A bemutatott videókon a kitakarások néha nem érintik az ИЗЛ АС-БПЛА feliratot, ahol az első három betű az излучение, azaz sugárzás (pl. tévéadás sugárzása értelemben) szót rövidíti, magyarán, az ASz-BPLA adatátviteli rendszer használatát jelzi. Ezek tehát valóban az LMUR fejrészének képei, de néha a célpontok láthatóan elhagyatott épületek, és kizárt, hogy ilyesmire pazarolnák a legjobb rakétájukat az oroszok élesben. Ugyanezek a videók elvileg légi indítású fegyverekről készültek, de akár lehetséges az is, hogy a Bajkál kódnevű, szárazföldi, páncélozott platformról vetik be a rakétát jelenleg. Ennek tényleges létezéséről sincs azonban bizonyíték.
A már említettek szerint, az LMUR operátor általi rávezetési képessége előny speciális műveleteknél. A hagyományos hadviselésben viszont a rakéta egy infravörös önirányítású, tüzelj és felejtsd el elvű eszközként használható. Azaz, a fegyver világviszonylatban egyáltalán nem jelent újdonságot vagy különleges képességet, és orosz viszonylatban is inkább csak tömege és ehhez mért hatótávolsága – illetve általában véve viszonylagos korszerűsége – tűnik kiemelkedőnek. A nyugaton meglévő Spike és a PARS 3 LR (TRIGAT-LR) teljesen hasonló rakéták, de ott van a török UMTAS is. A sokkal régebbi és nagyobb AGM-65 Maverick is már évtizedek óta képes az infravörös érzékelő által megvalósított tüzelj és felejtsd el módszerre, illetve a Hellfire és a Brimstone aktív radaros verziói is hasonlóak, és jóval régebbiek, csak más érzékelőtípust használnak ugyanebben a feladatkörben.
A sárga betűs felirat mutatja az ASz-BPLA használatát
A Mi-8MNP-2 rendesen el van látva érzékelőkkel és elektronikával, no meg fegyverzetfelfüggesztőkkel
Források
https://www.thedrive.com/the-war-zone/enhanced-version-of-russias-ka-52-attack-helicopter-appears
https://www.thedrive.com/the-war-zone/is-russia-using-its-advanced-new-anti-armor-missile-in-ukraine a két war zone cikk volt a poszt alapja
https://ruslet.webnode.cz/technika/ruska-technika/letecka-technika/n-i-kamov/ka-52m/ számos, nem biztosra vett Ka-52M módosítás innen származik
https://en.topwar.ru/224575-raketa-lmur-v-jekspluatacii-i-na-vystavke.html kiegészítő információk az LMUR kapcsán; persze a topwar szerint a sok száz, eddig indított LMUR tökéletesen működött stb.
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/ka-52m.htm
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/ka-52m-program.htm
https://militaryleak.com/2023/01/06/russian-army-receives-upgraded-kamov-ka-52m-alligator-attack-helicopters/ ez és a következők: megrendelési sajtóhírek
https://www.key.aero/article/russia-orders-first-batch-modernised-ka-52ms
A poszt célja csupán a Ka-52M és az LMUR bemutatása volt, bármilyen állásfoglalás nélkül a jelenleg is zajló orosz-ukrán háború kapcsán. A poszt a blogon megszokottakhoz képest aktuális témát dolgoz fel, ezért jóval bizonytalanabb az itt leírtak pontossága, mint a korábbiak döntő többsége esetében.
