A hidegháború alatt a nyugat számára a szovjet haditechnika friss fejlesztései sokszor meglehetősen titokzatosnak bizonyultak. Előbb-utóbb háborúkban vagy hivatalos fotókon találkoztak a valós eszközökkel, de addig legfeljebb csak a hírszerző szerveknek voltak jobb-rosszabb információi akár egy új repülőgéptípus vagy rakéta kinézetéről, nem hogy harcászati jellemzőiről. A Szovjetunióban minden ilyesmi alapértelmezetten titkosnak számított, és hacsak nem volt propagandisztikus célja az adott eszköz bemutatásának, ilyesmire nem is került sor. Persze a november 7-ei ünnepségek a Vörös téren adtak némi ízelítőt, de ez csak korlátozott betekintést jelentett, ugyanis például több rakétafegyvernek volt kifejezetten „felvonulási” változata, ami néha igencsak eltért a tényleges eszköztől. Sőt, volt, hogy bemutattak szolgálatba nem lépő fegyverzetet is.
Ezért aztán, ha a nyugati országokban valahogyan illusztrálni szerették volna a szovjet haditechnikát, fotók híján rajzokat kellett készíttetni, amik könyvekbe, kiadványokba kerülhettek be. Mivel a szovjet fegyverzet rendkívül kiterjedt volt, ezért az évek során számos ilyen ábra született, például a Defense Intelligence Agency, azaz a Védelmi Hírszerző Ügynökség révén, mely Egyesült Államok felderítő szervezeteinek egyike. Ezek mostmár „csak” érdekes korlenyomatok, de jellegzetes képi világukkal segítenek visszarepülni – a poszt esetében – a nyolcvanas évekbe, és bemutatni a nyugat látásmódját, benyomásait a témában.
A posztban található képek két csoportra oszthatóak. Az 1. csoportba azok tartoznak, amelyeken az érintett haditechnikai eszközt a korabeli viszonyok között vagy még nem láttak nyugaton, vagy legalábbis a rajzoló nem látta, láthatta, netán csak rossz minőségű, kis felbontású, akár egyetlen szögből származó fotó létezett csak róla. Ezeknél a részleteket illetően a rajzoló a fantáziáját használta, amitől az ábráknak van egy jellegzetes, furcsa hangulata, mivel manapság már egészen pontosan ismerni a korabeli szovjet fejlesztéseket is. Ezekhez kapcsolódik egy közös gomb alá rejtett, annak megnyomására/kattintására megjeleníthető egy-egy, jó minőségű fénykép az adott eszközről, hogy össze lehessen hasonlítani a művészi elgondolást a valósággal. A 2. csoportnál általánosságban elég információ állt rendelkezésre a viszonylag pontos rajzokhoz, ezek pusztán szubjektív válogatás eredményeként kerültek a gyűjtésbe.
A képaláírásokban először a nyugaton használatos kódnevekkel szerepelnek az eszközök, amit általában a NATO országokban a mai napig használnak, még akkor is, ha már ismertek a valós szovjet-orosz típusnevek. Ezek a rejtett képeknél vagy a képaláírások második felében találhatóak.
1. csoport
- A Flanker új vagy korszerűsített változatai, leszármazottai napjainkban is meghatározzák az orosz légierőt. Az aerodinamikailag és így formáját tekintve is kifinomult vadászgépet a frontrepülőkön kívül elfogóvadászként is alkalmazták
- A Fulcrum a Flankerhöz hasonló, de annál kisebb vadászgép lett, kizárólag a frontrepülők számára, azaz harcászati feladatkörre. A képen az általa kísért Backfire-t már jól ismerték a nyolcvanas évekre nyugaton is
- A Blackjack stratégiai nukleáris bombázót még teljesen hasonlóra rajzolták meg 1988-ban is, amikor az ábra keletkezett, mint amerikai ellenpárját, a B-1B-t
- Egy Condor nehéz teherszállító repülőgépből SS-20 középhatótávolságú nukleáris ballisztikus rakéta gördül ki, míg a háttérben egy másik Condor épp felszáll
- Az SS-25 interkontinentális ballisztikus rakéta terepen is elboldoguló, kerekes indítójárművével jelentősen megnehezítette az indítása előtti elpusztítását egy megelőző csapással
- Nyugaton úgy hitték, hogy a Hokum elsősorban a harctéren lévő, többi helikoptert fogja támadni, a rajzon is ennek megfelelő a fegyverzete
- Az amerikai értékelések szerint a Szovjetunió a nyolcvanas években kiterjedt programot folytatott a lézerfegyverek alkalmazására, a képen látható, taktikai lánctalpasoktól kezdve a műholdakat zavaró vagy megsemmisítő, földi állomásokig
Az 1. csoporthoz tartozó, valós fotók (felfedésük a gombbal)
2. csoport
Az eredeti képaláírásban szereplő SS-N-18 ballisztikus rakéták alapján Delta III osztályú rakétahordozó tengeralattjáró indít sorozatban a víz alól. A Projekt 667BDR osztály 14 tagja mind szolgálatba állt a nyolcvanas évek legelejére, és több robbanófejes R-29R rakétákat indíthatott
A Projekt 667 tengeralattjáró-család ismertetője ITT kezdődik a modernwartech blogon.
A szovjet rakétahordozó tengeralattjárók a hidegháború végére a sarkvidéki, saját haditengerészetük által jól védett vizekre húzódtak vissza, és a jeget akár torpedókkal áttörve, a felszínről is indíthattak. A képhez társított angol leírás SS-NX-23-asokról ír (R-29RM), azokat a Delta IV vethette be (Projekt 667BDRM), de az orosz nyelvű szöveg ezúttal is a korábbi változatot említi
A híres-hírhedt Typhoon (Tájfun) osztályú, azaz Projekt 941 tengeralattjáró sarkvidéki utántöltése ballisztikus rakétával az erre a célra épített Aleksandr Brykin (Alekszandr Brijkin) osztályú hajóról, azaz Projekt 11570-esről
Az orosz eredetű szóval ekranoplánnak nevezett járműkategória a vízfelszínhez közel kialakuló párnahatást kiaknázva halad. Ezzel a levegő kisebb ellenállása miatt nagyon gyors, de egy repülőgéphez képest igen nehéz járművet lehet építeni. Ilyen a rajzon látható, Duck kódnevet viselő Projekt 903 Luny osztály is – az orosz megnevezés (Projekt …) elárulja, hogy elsősorban hajóként tekintenek rá
Amellett, hogy számos részlet természetesen nem stimmel a rajzon, az egész jól visszaadja a Buran űrrepülőgép bajkonuri indításának hangulatát. Kiemelendő a háttérben ábrázolt reptér, amin át beérkeznek az űrrepülőgép elemei, továbbá jobbra fent a hatalmas UR-500 (esetleg UR-700) nehéz hordozórakéta az indítóállásában. A Buranról a modernwartech vendégposztjaként ITT közölt összeállítást korábban a Ritkán Látható Történelem blog
Bár a randevú sosem jött össze, a Buran a Mir űrállomáshoz dokkolt ábrázolása sok szempontból meglehetősen pontos. Az űrállomáshoz balra a személyszállító Szojuz, jobbra a teherszállító Progressz űrhajó kapcsolódik
