A sorozat egyelőre befejező részében a személyzetről és életkörülményeikről lesz szó, jó sok fotó segítségével, majd különböző szemszögű értékelésekre kerül sor, és végül a források és ajánlók zárnak.
A Missouri próbafutásai során, 1944. augusztus elsején, a Chesapeake-öbölben
Némi csatahajó-történeti kitérő után, az Iowák építéséről, valamint a négy, vagyis, hat hajó '40-es évekbeli történetéről lehet olvasni.
A New Jersey gyári új állapotában a tengeren. Még számos légvédelmi állást nem alakítottak ki, köztük a hajó orrában lévő 20 mm-est sem
Ezúttal kiderül, hogy az előző részben bemutatott, félelmetes fegyverarzenállal hogy próbálták meg eltalálni a célokat. Ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre esetleg gondolná az ember. Előtte pedig még egy kis kitérő a légvédelmi ágyúkkal kapcsolatban (ami az előző posztba technikai okokból már nem fért bele).
A New Jersey 1945 nyarán 18 csomóval halad a háború végi felújítása utáni próbajáratainak egyikén (forrás: N. Friedman: U.S. Battleships 325. o.)
Légvédelmi csatahajók
A csendes-óceáni harcok első tapasztalatai azt mutatták, hogy a térségben az elsődleges fegyver a repülőgép-hordozó lesz, nem pedig a csatahajó. Ekkorra már mind a Császári Haditengerészet, mind a US Navy lényegében egyenlőként kezelte a kétféle hajótípust, de a nehéz lövegekkel felszerelt hadihajók későbbiekben tapasztalható mértékű háttérbe szorulására azért nem sokan számítottak. Az anyahajók széleskörű használata miatt a tengereken a fő veszéllyé a (hordozófedélzeti) zuhanó- és torpedóbombázók támadása vált. A híres-hírhedt támadások Pearl Harbornál és a brit csatahajók, a Prince of Wales és a Repulse pusztulása jelezte, hogy a hajókra, ha nincs légi fedezetük, nagyon veszélyesek az ellenséges repülőgépek. Ezért a már eleve jelentős légvédelmi fegyverekkel és kettős rendeltetésű lövegekkel tervezett amerikai csatahajókat óriási számú 20 és lehetőség szerint 40 mm-es légelhárító ágyúval látták el.
De a többi kategóriába tartozó hajó is kapott gépágyúkat szép számmal: például a Saratoga anyahajóra a 20 mm-esek mellett 25 darab négycsövű Bofors állás került.
A negyedik részben a csatahajók leglátványosabb, és leglényegesebb eszközeiről, a fegyverekről lesz szó. Lövegek és gépágyúk a sok száz tonnás toronyba építettektől a kézzel célozhatókig.
A Missouri parti célokra tüzel a koreai háború idején
Fegyverzet
A tervezési folyamat végén az Iowa osztályú csatahajók fegyverzete az elsődleges tüzérség 3x3 darab 406 mm-es nehézlövegéből, 10x2 darab, szintén zárt, forgatható toronyban elhelyezett, kettős rendeltetésű, 127 mm-es, 38-as kaliberhosszúságú ágyúból, valamint különböző elrendezésben és igen nagy számban Bofors 40 mm-es és Oerlikon 20 mm-es légvédelmi gépágyúkból állt.
A harmadik részben az Iowák gépészetéről és páncélzatáról lesz szó. Némi leírás is lesz a páncélozásról általában, hiszen a csatahajó a nagy ágyúkon felül ettől igazán csatahajó!
A New Jersey, valószínűleg 1943-ban. Ebből a szögből elég jelentőségteljesnek hat az óriási hajó, talán mert a kép beállítása pont a hosszú orr-részt nem igazán adja vissza. A légvédelmi lövegek már növelt számban vannak a hajón: 20 darab négycsöves 40 mm-es állás (köztük egy a kettes torony tetején jól látszik) és 49 db egycsövű 20 mm-es gépágyú. Ugyanakkor a hajók orrába épített, két 20 mm-est befogadó állás még nincs meg. A hajóhíd is még a szebbik, lekerekített változat. (forrás)
A második részben az Iowa osztály keletkezési körülményei után a tervezésről és a hajó kialakításáról olvashattok.
Az Iowa 1944-ben, hátrafelé fordított lövegtornyokkal, tatján pedig két repülőgéppel (forrás)
Tervezés
Közben 1938 márciusában az USA, Nagy-Britannia és Franciaország aláírta a 45000 tonnás kiegészítés alkalmazhatóságát, így a háttérben végig zajló ötletelés tovább folyhatott. Az Iowák az 1935 óta fejlesztett, több irányon futó csatahajó, illetve „cirkáló-gyilkos” elképzelésekből alakultak ki végül. A tervezés, mint szokásosan, ezúttal sem üres lapokkal kezdődött.
Van szerencsém bemutatni Nektek a US Navy egyik legismertebb hajóosztályát és egykori büszkeségét, az Iowákat. A hajók keletkezésének történetétől a műszaki részleteken át egészen a '90-es évekbeli világháborús szolgálatig sok mindenről lesz szó, sok leírással, képpel és adattal.
Jó olvasást és szórakozást!
Az Iowa osztályt általában a legjobb csatahajónak tartják, mely a nagy sebességet sikeresen kombinálta az erős fegyverzettel és a jó védettséggel. Az Egyesült Államok Haditengerészete számára valóban kiváló munkát végeztek a mérnökök és az építő hajógyárak. Bár a fő ellenfélnek számító japán Jamato osztályú hajók nehezebbek voltak és nagyobb lövegekkel szállhattak harcba, mégis, az USA kiváló háttéripara biztosította technológiai fölény révén az Iowák tekinthetők a megépített csatahajók közül a legjobbnak. Ironikus módon, ezek voltak az utolsóként szolgálatban álló csatahajók is.
Az első részben a keletkezésük körülményeiről lesz szó.
