Lézerfegyverrel felszerelt harci repülőgép egy lehetséges koncepciója

2019. március 14. 22:04 - Maga Lenin

A mostani poszt több tekintetben is eltér a korábbiaktól. Ezúttal egy, még csak gyerekcipőben járó technológiához kapcsolódó, saját koncepcióról lesz szó: egy lézerfegyverrel ellátott harci repülőgépéről. Ezt két szakasznyi, összességében jó hosszú rész vezeti fel, megalapozva a maiaktól gyökeresen eltérő technológia használhatóságának hátterét. Ráadásul, a poszt szándékosan nem teljes, és a végén leírt módon, eredeti megjelenéséhez képest egy hét múlva egészült ki.

 

lockheed-laser-defense-system_resize_md.jpg

(forrás)

 

Egy haditechnikai eszköz tervezésének háttere

A poszt tárgyát képező, „elméleti” harci repülőgép figyelmen kívül hagyja az egyik legfontosabb tapasztalatot, melyről oly könnyű megfeledkezni a haditechnika területén, és melyről sajnos gyakran sokak meg is feledkeznek. Ez pedig az, hogy egy harci eszköz nem egymagában áll a csatatéren, ezért nem kizárólag a puszta adatai számítanak egy-egy összecsapás során. (Lásd a Jagdtiger esetét: papíron csodálatos királya a csatatereknek, de gyakorlatilag túlspecializált, ezért sebezhető.) Itt nem arról van szó, hogy ne lenne célszerűbb egy, az egyes területeken számszerűleg erősebb, jobb technikai eszközök alkalmazása. Vagy hogy a jól képzett és motivált személyzet szinte bármilyen, technológiabeli hátrányt ki tudna egyenlíteni. Egy, elsősorban konvencionális, azaz se nem hibrid, se nem kibertérben zajló háborúban vagy nagyon ritka, vagy régen rossz, ha egy-egy harci jármű egymaga kénytelen felvenni a harcot az ellenséggel. (Ezért nincsenek állig felfegyverezve a repülőgép-hordozók, hiszen saját repülőegységük és kísérőhajóik védik meg őket.) Egy harci eszköz tervezésénél figyelembe kell venni a tágabb környezetet is, melyben azt alkalmazzák. Ilyen a nemzetgazdaság teljesítőképessége, a háttéripar lehetőségei, az oktatási színvonal, mely a kezelőkkel szemben támasztott elvárásoknál fontos, és még számos, nagy mértékben befolyásoló, látszólag igen távoli tényező. (Lásd az Iowa osztály esetét a Panama-csatornával és az acélgyárak teljesítőképességével a tervezés és építés idején.) De magában a harcban is fontos, milyen körülmények várják majd az eszközt. Milyenek a támogató egységek, mekkora várható létszámfölényben vagy -hátrányban kell harcolni, áll-e rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű utánpótlás, javítókapacitás, stb.

38614875_1846228198797074_4207133367960862720_o.jpg

(forrás)

A USS Iowa csatahajó és a USS Midway repülőgép-hordozó együtt hajózik 1987-ben. Mint a hadihajóépítés csúcsai, mindkét típusnak igen körültekintő, sok tényezőt figyelembe vevő tervezésre van szüksége, hogy sokáig maradhasson hatásos

Összefoglalva és más irányból közelítve a fentieket, a harci eszközök sosem úgy készülnek, hogy a mérnökök leülnek, és a legjobb, elérhető megoldásokat egymásra pakolják. Ez már csak technológiai és gazdasági okokból is alapos mellényúlás lenne. Mindig van egy megrendelői igény, amit ki kell elégíteni, és ennek mentén dolgoznak a tervezőirodák és a gyárak. Ha nem így lenne, a végtelenségig elnyúlnának a fejlesztések, és sosem készülne az adott időszakban bevethető, és akkor megfelelő végtermék. (Erre példa több, német fejlesztési program a ’40-es évekből.)

Vagy, azért nem készül el észszerű idő alatt a végtermék, mert a megrendelő folyton változtatja az igényeit, és/vagy eleve elképesztően nagy elvárásokat támaszt. Az előző és e hiba kombinációja okozta az RAH-66 Comanche program vesztét, és utóbbi sújtja az F-35 (JSF) projektet – hogy csak a legismertebbeket említsük.

 

Ha véletlen mégis valami olyan forradalmi harceszközt készítenek, ami minden korábbit eljelentéktelenít, annak a látszattal ellentétben óriási veszélyei vannak. A legegyszerűbb példa a Dreadnought esete. Az 1906-ban vízre bocsátott, „csupa nagy ágyúval” felszerelt csatahajó annyival jobb volt az összes, korábbi csatahajónál, hogy egyből elavulttá tette őket. Viszont, így a brit haditengerészet előnye a németekkel folytatott fegyverkezési versenyben erre az egyetlen egy csatahajóra csökkent, reményt adva így a németeknek, hogy behozzák riválisukat.

Ez a helyzet elméleti szinten is ismert. A hidegháború időszakában, például az SDI, vagyis az USA területét lefedő, komplex rakétavédelmi rendszer megvalósítása esetén előfordulhatott volna, hogy a Szovjetunió úgy ítéli meg, hogy ez annyira nagy eltérést okoz az addigi erőegyensúlyban, hogy még a rendszer tényleges szolgálatba helyezése előtt célszerűbb számára háborút indítani az USA ellen. Ellenkező esetben ugyanis ez az opció már csak ellenfele számára lesz vállalható, mivel ő meg fogja tudni védeni magát akár egy támadó, akár egy védekező háborúban. Egy ilyen háború az ún. preventív háború kategóriája lenne – azaz szó szerint megelőző háború, mely megelőzi, hogy az ellenfél olyan képességekre tegyen szert, melyek számára – vélhetően legalábbis – behozhatatlan előnyt biztosítanának egy későbbi összecsapás esetén.

strategic-defense-initiative-sdi.jpg

(forrás)

Az SDI egy művészibb ábrázolása, melyen nem csak lézerek szerepelnek

 

Ez a távolba mutató bevezető nem véletlen, hiszen a lézerfegyver, teljes megvalósulása esetén, paradigmaváltáshoz fog vezetni.

 

Amikor mégis hasznos a csak papíron létező tervezet

Azonban, a lehetőségek felmérése érdekében időnként mégis sor kerül eleve megépítésre nem szánt, csak gondolatkísérletként létező tervek felvázolására. Ez hasznos eljárás lehet, mert a mérnököknek mégis alkalma nyílik ötleteik, kreativitásuk kibontakoztatására. Ilyenkor nem korlátozza őket a valódi megrendelői igény, csak a tágabb környezet fent említett limitjei. Ezek a tervek utat mutathatnak a jövőbe, felderíthetnek tévutakat azok komolyabb, ám hiábavaló bejárása nélkül, és napra készen tartják a hadiipar résztvevőit. Az alábbi példa esetében ez a módszer arra is jó, hogy a megrendelő, aki nem végez tényleges hadiipari tevékenységet ilyen szinten, saját maga is tisztában legyen a tőle független magáncégek benyújtotta javaslatok értékével, azokat saját tapasztalatai révén is fel tudja mérni, és értékelni.

Az Egyesült Államok Hadserege Légierejének a Wright Field bázisán működő Materiel Command Aircraft Laboratory-n belüli Engineering Division részlege vázolta fel az MCD-392 interkontinentális bombázót (MCD, azaz Materiel Command Design).

img108.jpg

(forrás)

Egy P-38 Lightning társaságában az MCD-392 – papíron

Azonnal szembetűnőek a méretek. A 85,34 m-es fesztávhoz 663,33 m2 szárnyfelület járt; ez a B-29 kétszerese, a B-36-osnál is egyharmaddal több. A 14,78 m-re magasodó, egyetlen, szintén kifejezetten nagy függőleges vezérsík is feltűnővé, mégis, főleg a háború előtti és eleji, amerikai bombázókhoz hasonlóvá tette a tervet. Számos, szokatlan megoldást alkalmaztak. A nem csak hosszú, hanem nagyon vastag szárnyak tövében bőven jutott hely kiegészítő bombakamráknak, meg persze üzemanyagnak. (Később a sok kis bomba hordozása problémát okozott, mivel előtérbe egyetlen, de nagyon nagy fegyver: az atombomba; lásd a Northrop csupaszárny bombázóterveit.) Teljesen beágyazva helyezték el a motorokat is, szám szerint nyolcat – de lehetne akár 16-ot is írni, mivel ezek valószínűleg a 2600 lóerős Allison V-3420-asok voltak, melyek W elrendezésben két, V-12-es V-1710 motort kapcsoltak össze. Az egymás mögötti, egy-egy ilyen motor egy-egy légcsavart hajtott meg, koaxiális elrendezésben. A légcsavarok gondolákba kerültek, melyek 2 métert is meghaladó átmérőjűek voltak. A belsők toló, a külsők húzó elrendezést valósítottak meg. Az ellentétes végeiken gömb alakú, lövészek kezelte, 4 db 12,7 mm-es nehézgéppuskával ellátott tornyok voltak (1000 lőszer/cső). Az orrban és a törzs végében is hasonló, mégis jóval komolyabb, immár 4 db, 20 mm-es gépágyús fegyverzet védte a bombázót (300 lőszer/cső). (Ez sehol sem valósult meg, hatalmas tömege és légellenállása miatt, pedig a britek is akartak ilyet, már a háború előtt, a Lancasterhez vezető program során.)

img105.jpg

(forrás)

A belső elrendezés rajza. A későbbi tapasztalatok alapján a szárnyakba mélyen beágyazott dugattyús motorok hűtése folyamatosan gondot okozott

img107.jpg

(forrás)

A motorgondola-lövészek nem voltak egész útra bezárva a tornyukba, és a motorok például a B-36-osnál rendszeresen felmerülő, menet közbeni szerelése itt aztán tényleg lehetséges volt

Szerkezetileg fontos volt a bombateher egy részének szárnyba helyezése, mert ez csökkentette a szárnyak közepén normál törzsnél jelentkező, koncentráltabb hajlító erőket. A farokkerekes gép főfutói kibocsátva látszólag kétkerekesek voltak, de valójában két, teljesen független, egy-egy kereket tartó szár volt mindkét szárnyban, ellentétes, oldalirányú nyitással, a B-36 eredeti, hatalmas, egyes kerekeihez hasonlóval. Ez a dupla főfutószáras megoldás ugyancsak a szerkezeti terhelés koncentráltságának enyhítését szolgálta. Erre nagy szükség is volt, mert a gép a papírok szerint fél millió font, azaz 227 tonna tömeggel szállhatott fel. Ebből 98 t volt az önsúly, a lélegzetelállító 54,4 t a bombateher, és mintegy 68 tonna a benzin (a maradék a kenőolaj, az önvédelmi fegyverzet és a személyzet tömege, plusz az egyebek). 6 km-en 550 km/h utazósebességet terveztek, 620 km/h végsebességgel. A hatótáv legalább 9800 km volt, kevés, 7,3 t bombával pedig már 18100 km-t számítottak. A gép egyértelműen a B-36 kategóriája volt, és az azzal versenyző konstrukciókkal hasonlították össze. Léteztek kisebb, de 12 motoros (A), ugyancsak kisebb, de szintén 8 motoros (B), és nagyobb és 12 motoros (C) variációk is a fentin kívül.

img112.jpg

(forrás)

Lenyűgöző méretek, mindenhez képest (is)

img111.jpg

(forrás)

img114.jpg

(forrás)

A képességek összehasonlítása. Valójában a hatalmas, „dupla” motorok sosem működtek jól, és meglehetősen régimódi volt az MCD-392 kialakítása is, nem beszélve az óriási szárny miatti, hihetetlen mértékű légellenállásról, ezért ilyen formában kétséges, hogy ennyivel jobb számokat tudott volna produkálni a B-36-osnál

A poszt konkrét témájához ugyan nincs köze az MCD-392-esnek, de érdekessége miatt megérte a bemutatást. Ez a tanulmány, bár sosem tervezték a tényleges gyártását, azért egy meglévő, és viszonylag konkrét igényre kívánt választ nyújtani. Ez utóbbiban eltér az alábbitól.

 

A „lézeres gép”

A felvázolt harceszköz mindjárt két verzióban is megvalósítható. Ezeket jelölje L1 és L2, vagy együttesen – és az egyszerűség kedvéért – a „lézeres gép” megnevezés. Ez a fejezet a közösen jellemző, általános, fő tulajdonságokat tartalmazza.

 

A szóba jöhető lézerek közül jelenleg a szilárdtest-lézerek, azon belül is elsősorban a száloptikás lézer (fiber laser), de még inkább, a szabadelektron lézer (rövidítése: FEL) tűnik perspektivikusnak. Ezek ugyanis egyszerűbbek és az első típusnál könnyebbek is, mint a korábban, demonstrációs célokra már használt, kémiai lézerek (pl. COIL az YAL-1-esen). A FEL óriási előnye, hogy frekvenciája nagy tartományban változtatható, amivel nem csak a légköri viszonyokhoz, hanem az ellenfél esetleges ellenintézkedéseihez is lehet alkalmazkodni. Ezzel együtt, jelenleg egyáltalán nem állnak készen elég kicsi méretben lézerek a szükséges, nagyjából 0,5-1 MW kimeneti teljesítményű kategóriában.

laserweaponroadmapafrl2015.gif

(forrás)

Még a kimeneti teljesítményre vonatkozó igény sem egészen egyértelmű. Ebben az elvileg 2015-ös anyagban az USAF kutatási részlege csak 0,3 MW-ra teszi a minimum szükséges teljesítményt egy „komolyabb”, „harci” lézerhez, amivel már „kemény” célokat a levegőben messziről, sőt, már a felszínen is harcképtelenné lehet tenni

 

Nagyon lényeges körülmény, hogy a lent körülírt harci repülőgép két, eddig a repülőgépek esetében már többször felmerült feladattípus „közötti” szerepet töltene be. Az imént említett YAL-1 feladata az lett volna, hogy több száz kilométerről lelőjön ballisztikus rakétákat. Ehhez nagyon erős lézerre van szükség, és bár többé-kevésbé ezt megoldották a COIL képében, valójában a kémiai oxigén-jód lézer nem túl praktikus, és összességében nem hozta a kívánt paramétereket. A másik feladat a repülőgépek önvédelme, mégpedig az ellenük indított rakéták fizikai megsemmisítésével. (Ezt jelenleg az infravörös és/vagy ultraibolya tartományú önirányító fejek elvakítása révén való eltérítéssel oldják meg, ez a DIRCM (LAIRCM) rendszer.) Ehhez elegendő a 100 kW-os nagyságrendű energia is, és bár igen gyors és pontos célzást igényel, ez utóbbi képesség a DIRCM rendszerekhez tulajdonképpen már rendelkezésre is áll.

laircm_20_april_2016_jpg_scale_large.jpg

(forrás)

A Northrop Grumman LAIRCM tornya

Az L1 és az L2 tehát e két feladatkör „közé” tartozik. Egy nagyjából 500 kW kimeneti teljesítményű lézerrel több tíz, kedvező esetben akár 100 km-ről is tűz alá lehet venni minden légi célt. A legkönnyebb feladat az ún. HVA, azaz nagy fontosságú légi célok leküzdése. Ezek a tanker és légtérellenőrző típusok, melyek feladatukból és felépítésükből adódóan nem repülnek alacsonyan; általában legalább 8-10 km-en haladnak. Itt már viszonylag ritka a levegő, és a célpont is nagy, könnyen felderíthető, ezért messziről is támadhatóvá válik. Kisebb katonai gépek már jóval alacsonyabban is rendszeresen előfordulnak, de a jelenlegi légiharc-rakétákkal összemérhető, néhány 10 km-es távolságból általánosságban támadhatóak. Nagyon fontos, hogy ezek egyelőre csak rakétákkal támadhatnak vissza, amelyeket elég akár 1 km-re érve is megsemmisíteni – és erre képes a fedélzeti lézer. Gépágyú használatakor ugyancsak annyira meg kell közelítenie a lézeres gépet a támadónak, hogy ott már mindenképpen elég hatékony lesz a lézer, tehát legalábbis hasonló, egyenlő esélyekkel indul a harc. UAV-k, drónok és manőverező robotrepülőgépek támadása szintén lehetséges. Ezek kisebb, alacsonyan repülő, de alapvetően védekezésre képtelen célok. Az esetleg szükséges nagyobb elfogási sebesség és kedvezőbb manőverezőképessége miatt az L2 bevetése célszerűbb ezek ellen. A sűrűbb levegőben a célleküzdés távolsága 10 km körüli, esetleg az alatti. Ugyanakkor e célok kisebb méretei nem jelentenek akadályt a lézernek. Helikoptereknél hasonló a helyzet, kiegészítve az azok esetleges önvédelmi rakétái jelentette veszéllyel. Hatótávon belül egyébként lényegében bármi támadható, ballisztikus rakéták és földi célok is, de főleg utóbbiak esetén, az 500 kW nem tekinthető elegendő teljesítménynek.

screenshot_2019-02-17_airborne_laser_turret.jpg

(forrás)

Nagyjából ilyen lenne, csak kisebb méretben a lézer „tornya”, vagyis az optikai egység, amiből kilép a sugár. A képen az AL-1 tornya. A „lényeg” egyébként a belül található, több száz, kisméretű aktuátor által közel valós időben torzított tükör, amivel a célig mért légköri torzulást kompenzálja nagyrészt a rendszer. Ez forradalmi előrelépés a lézerek alkalmazhatósága terén, de még mindig nem elegendő a célnál az energia ezzel sem

 

A meghajtás ezúttal a szokásosnál is fontosabb, mivel a lézernek (a fent felsorolt fajtáknak) elektromos energiára van szüksége a működéshez. Szerencsére lehet már meglévő technológiára is alapozni: az F-35 V/STOL változataihoz szánt Pratt & Whitney F135-PW-600 gázturbina akár át is vehető, de a -100 és -400-as változatok normál, nem mozgatható fúvócsövével. A lényeg ugyanis a kisnyomású turbinából kicsatolt mintegy 30.000 lóerőnyi (22 MW) (tengely)teljesítmény. Erre alapozva lehet árammal ellátni egy lézert – és ezt a lehetőséget a valóságban is fontolóra vették már az F-35 esetében. Egy feltételezett, 5% hatásfokú lézernél már az F135-össel is előállítható a kellő energia. Egy specifikusan nagy magasságú, kedvező fogyasztásra, egyenletes üzemre, ugyanakkor ilyen, kicsatolható tengelyteljesítményre tervezett hajtóművel még több energia állhat rendelkezésre.

f135-stol.jpg

(forrás)

Az F-135-PW-600 grafikája. Az elöl lévő csőlégcsavar helyett a lézer elektromos generátora lenne, és persze az STOVL módhoz kellő, a kompresszornál lévő kicsatolások elmaradnának

 

A lézeres gép célszerűen nagy magasságban, egyenletesen repül. Előbbi a lézer hatékonyságának megőrzéséhez szükséges, mivel itt ritkább a levegő. A lézerek szinte holttér nélkül tüzelhetnek forgatható toronyba építve, ezért felesleges a jó manőverezhetőség. Ezzel nagy mértékben egyszerűsödik a gép szerkezete, könnyebb, olcsóbb lesz. Ez növeli a hatótávolságot, vagy a járőrözési időt is. Ugyancsak egyszerűbb egy ilyen repülőgépet alacsony észlelhetőségűvé tenni, pláne a szubszonikus L1-nél. Az alacsony észlelhetőség a lézeres gép önvédelmének kulcsa lehet más, szintén lézerrel felszerelt ellenfelekkel szemben. Szintén ezzel összefüggésben, kompozit műanyagok használata mind a burkolat, mind a teherviselő szerkezetnél nagy mértékben lehetséges és szükséges is. Drága titán és nehéz acél alkalmazása csak a futóműveknél és más, a legkoncentráltabb terhelést kapó elemeknél szükséges.

A célokat nagyméretű, előrenéző antennával, és oldalsó, valamint az L2-nél akár hátrafelé néző antennákkal is kiegészített, egyszerre számos célt is követni képes, AESA rendszerű radarral, valamint a teljes gömbfelületet lefedő érzékelőkből álló, passzív infravörös szenzorhálózattal deríti fel és követi az L1 és az L2. (Utóbbira példa egy, már létező technológia, az F-35-ösre telepített DAS, hivatalos nevén AN/AAQ-37.) Mivel a lézerek forgatható toronyba kerülnek, és a manőverezhetőség korlátozott egy korszerű vadászgéphez képest, ezért nagyon fontos, hogy a személyzet, és még inkább a tűzvezető rendszer körkörösen és pontosan tisztában legyen a gép környezetével.

 

A legkorszerűbb, száloptikás, fényjeles, fly-by-light vezérlőrendszer (Kawasaki P-1) elektrohidrosztatikus busztereket (F-35) működtet, melyek hagyományos kormányfelületeket mozgatnak. De elképzelhető, hogy a kormányfelületek aeromorf kialakításúak. Ez esetben nagymértékű és gyors alakváltozásra képes, de a merev szerkezeti elemekkel gyakorlatilag egybeépült, mozgó részekről van szó, melyek csak a szükséges és optimális mértékben térnek ki. Ez csökkenti a légellenállást, egyszerűsíti és könnyebbé teszi a szerkezetet. A hidraulikus rendszer minden esetre teljesen elhagyható, ugyancsak súlycsökkenést jelentve.

A lézer várhatóan továbbra is igen nagy és nehéz, ezért az L1 és az L2 is 30-50 tonna körüli tömegű, előbbi a kisebb, utóbbi a nagyobb értékhez közelebb. Ez azonban nem kirívó, mivel a hasonló hajtóművel ellátott F-35 és az F-22 ugyanebbe a kategóriába esik, és ezek gyorsulása, sebessége elismerten kiváló. E téren feltétlen számításba kell venni a lézeres gépek igen kedvező légellenállását is (akár az U-2-esnél).

 

Az L1 és az L2

A szubszonikus L1 kialakítása csupaszárny. E tartományban ez aerodinamikailag igen hatékony, így a fogyasztás kedvező, a radarkeresztmetszet kicsi. A beömlő a gép tetején van, süllyesztett kivitelben (Boeing MQ-25). A lézertorony ez előtt kap helyet. A törzs vastagsága célszerűen akkora, hogy behúzva épp elférjen a torony, azaz minimális mozgatással legyen kitolható akár felfelé, akár lefelé. Ha van kabin, és nem pilóta nélküli az L1, akkor az elöl kap helyet, míg az orrban az AESA radar fő antennája. Az oldalra néző, kiegészítő antennák elhelyezése problémás lehet, de azért kidudorodások által elég függőleges felület biztosítható ezeknek is.

b_mq-25_n.jpg

(forrás)

A Boeing MQ-25 a süllyesztett beömlőjével

lm_mq-25.png

(forrás)

A Lockheed-féle, a vonatkozó tenderen elbukott MQ-25 számítógépes grafikái. Az L1 összességében ehhez lehetne hasonló, leszámítva ugye a beömlőt, de a kiömlő is lehetne még kisebb észlelhetőségű

lm_mq-25h.jpg

(forrás)

 

A szuperszonikus L2-nél hagyományosabb elrendezés szükséges, mert a csupaszárny kialakítás relatíve vastag profilt eredményezne, ami igen kedvezőtlen légellenállást jelentene nagy sebességnél. Márpedig az L2 esetében kiemelt cél a szupercirkálás, vagyis a tartós, és viszonylag kis fogyasztású, utánégető nélküli, hangsebesség feletti repülési teljesítmény. Ezért az ellenállás csökkentését egyéb tényezőkkel is segíteni kell. A beömlőnyílás felül és hátul helyezkedik el, és nem szabályozott. Leghátul pillangó vezérsíkok (YF-23) biztosítják a gép vezetését, csökkentve a tömeget és az észlelhetőséget is. A két hajtómű egymás alatti, a kis homlokfelület érdekében (akár az English Electric Lightning esetében). A törzs a területszabálynak megfelelő formájú. Maga a szárny kettős nyilazású delta (F-16XL), tekintettel annak kedvező szuperszonikus tulajdonságaira és nagy felületére. Ez mind a nagy hatótáv, mind a nagy repülési magasság, mind pedig az üzemanyag számára kihasználható belső térfogat nagy mérete miatt előnyös. Szubszonikus utazórepülésnél egy hajtómű leállítható.

 

Mire lenne ez használható?

Mivel ma is vannak az adott feladatokra jól használható eszközök, előbb érdemes megvizsgálni, miért előnyösebb ezeknél a lézeres gép. Rögtön ott van, hogy magát a „lövést” nem lehet út közben eltéríteni, megzavarni. De ha lehetne is, nincs rá idő: amíg a légiharc-rakéták 1, legfeljebb 1,2 km/s végsebességre képesek, a lézersugár közel 300.000-szer ilyen gyorsan halad. Ezért nem szükséges előretartást, találkozási pontokat kalkulálni, a találat lényegében azonnali. Manőverezéssel nem lehet előle kitérni, legfeljebb hatékonyságát csökkenteni. A várhatóan használt hullámhosszakon nincs hang és fényhatás, indítási jelenségek. És egyáltalán nem mellesleg, bár maga a lézer elég drága (még), egy lövés a nem kémiai fajtákkal csak pár ezer forintnak megfelelő összeg (a COIL némileg drágább, de még mindig olcsóbb, mint egy rakétaelhárító rakéta). A lézer a fél, elméleti konfigurációkban egy egész tucatnyi rakétát hordozni képes vadászgépekkel szemben sok tucat, potenciálisan limit nélküli számú lövést adhat le.

 

A fentiekből az is látszik, hogy a lézeres gép egymaga nem egy mindent megoldó fegyver. Sűrű felhőzeten, füstön, ködön át nem használható – egyébként csakúgy, mint az infravörös (és televíziós) irányítású eszközök. Ezért a jelenlegi arzenálból radarvezérlésű rakétákkal kell kiegészíteni. Ezt az L1 és L2 esetében a velük repülő, hagyományos vadászgépek hordozzák, bár nem lenne nagy lépés a saját maguk által, belső fegyvertérben szállított, ilyen fegyverzet hozzáadása sem. A lézeres gép elsősorban harci kötelékek kísérőjeként jöhet szóba, hiszen azokat a vadászgépektől és a légi és földi indítású rakétafegyverektől képes megvédeni.

gen6.jpeg

(forrás)

A grafika eredetileg egy, „6. generációsnak” nevezett koncepciót mutat be, de könnyen bele lehet látni a pilótás L1-et is

 

Egy lehetséges forgatókönyv egy F-22 jellegű géppel közös bevetés. Mindkét típus képes hosszan a felhőzet felett (~15 km) repülni, ahol már nem zavar az időjárás. Ezáltal a lézeres gép képes megvédeni bármilyen napszakban és időjárásban a hagyományos társát, mert az azt célzó fegyvereknek a felhők fölé kell emelkedniük.

Egy másik alkalmazási mód lehet a pilóta nélküli eszközök elleni védővadászként való bevetés. Közülük a kisméretű drónok is támadhatóak, és ezek rossz időben való repülési lehetőségei ugyancsak korlátozottak. Azaz nagyjából azonos, viszonylag kedvező időjárás kell mindkettő számára, így pedig amikor a drónok bevethetőek, akkor a lézeres gép is ott lehet ellenük. Nagyon lényeges, hogy a jövőben várható a rajokban alkalmazott drónok használata, amiket hagyományos fegyverekkel nem lehet érdemben elhárítani. Azonban a hajszálpontosan célozható, gyorsan és egymás után sok célt is megsemmisíteni képes, és olcsón tüzelő lézer kiváló eszköz ezek ellen.

Hagyományos robotrepülőgépek esetén már csak a jó időre korlátozódik a lézeres gép bevethetősége ellenük, mert azok természetesen esőben és ködben is repülhetnek (legalábbis a radarral tájékozódóak, bár számos típus itt is infravörös önirányítású). A mostanában slágertémának számító, hiperszonikus fegyvereknél nehéz átlagos hatékonyságot megadni. A kis reakcióidő és a végfázisban az időjárás befolyásolta magasságban való haladás nyilván problémás. Azonban a még a lézeres gép repülési szintjét is meghaladó utazómagasságban kis veszteséggel és jól észlelhetően támadhatóak ezek is, nem beszélve a lézer fénysebesség adta előnyeiről, szemben például egy elfogó rakétával. A látszattal ellentétben ezek a hőtől védett fegyverek is sebezhetőek a lézer energiájától, hiszen az a súrlódási hőn felül visz be energiát, és védekezésként erre is méretezni kellene a hővédelmüket. Márpedig ezeknél a plusz tömeg különösen nehezen tolerálható.

 

Néhány módszer már felmerült a lézerek elleni védekezésként. Ezeket eredetileg direkt nem sorolta fel a poszt - így több mindent lehetett megvitatni a kommentekben.

 

A nyitóképen: ami a leginkább megvalósulhat, és hasonló az L1 és L2-höz, az az F-35 lézerfegyverrel való felszerelése. A teljesítménybeli problémák miatt legalább ennyi, vagy több esélye van a kisebb rakétaelhárító, vagy a kissé erősebb, de külső, önálló konténerként függeszthető megoldásnak a még korábbi sorozatgyártásra. A kép jobb felső részén látható skála egyébként még egy fontos dolgot elárul: a lézerek energiája változtatható, ezért alkalmasak lehetnek nem halálos erejű bevetésre is. Ez napjaink aszimmetrikus háborús viszonyai között nagyon lényeges lehet

Sőt, ami a lézerek esélyeit illeti, a hajókon való alkalmazásnak van igazán lehetősége arra, hogy elsőként létrejöjjön. Azoknál ugyanis a nagy tömeg, és a méretek sem annyira húsbavágóak, mint egy repülőeszköznél. A hangolható FEL légvédelmi és kis, felszíni célok elleni harcra tökéletesen megfelelne, még a tenger feletti sűrű és párás levegőben is. (És természetesen a lenti képen látható piros nyalábokról ezúttal sincs szó a valóságban.)

maxresdefault.jpg

(forrás)

A Raytheon pedig így képzeli el a lézerek védelmi célú, földi telepítésű használatát. A környezet a jelen politikai helyzetből adódik, azt hiszem, de másfelől, nem mellékes, hogy a sivatagos viszonyok között, azaz tiszta időben, alacsony páratartalom mellett a legjobbak a lézer lehetőségei

A kiegészítés a poszthoz, 2019. március 15-én

Kiegészítés az AESA technológiájú radarok révén

Amire az időjárás miatt nem jó a lézer, részben jó lehet egy AESA radar. Elsősorban az amerikai, ötödik generációs vadászgépekhez tartozó, ilyen technológiával készült radarok kapcsán emlegették az előző évtized során, hogy képesek lehetnek fizikailag megrongálni más, elektronikus berendezéseket. Erre elvi lehetőség van, mivel elképzelhető olyan nagy energiájú, egyidejű kisugárzás az 1000 körüli adó-vevő egységgel, mely túláramot indukálhat az ez ellen nem védett áramkörökben. Ilyen lehet éppenséggel az ellenséges repülőeszközök radarja, rakétái, esetleg elektronikus rendszerei. Bár a rádióhullámok ezen tartományának terjedését is befolyásolja a légkör, de nem annyira, mint a lézerét, ezért ez egy rossz időjárási viszonyok között is alkalmazható, kiegészítő fegyverként funkcionálhat, kiterjesztve az L1 és L2 bevetési időszakát, növelve harci – és nem mellesleg gazdasági – értéküket.

raven.jpg

(forrás)

A Gripen újabb, E változatához tervezett, Leonardo-Finmeccanica ES-05 RAVEN típusú AESA radar

 

Lehetséges védekezési módok

Mint minden, támadó fegyverként használt eszköznél, a lézernél is léteznek ellenintézkedések. Először is néhány olyan, mely tulajdonképpen független a lézer alkalmazásától. A megtámadott fél számára a legjobb, ha nem is látszik, mint célpont. Ezt persze igen nehéz megoldani, de alacsony észlelhetőséggel – a fentiek szerint főleg infravörös tartományban – lehet javítani a helyzetet. A radar általi irányzás jelenleg nem az elsődleges forma a lézer célzásához, de, függetlenül magától a lézertől, elektronikai zavarással itt is lehet eredményeket elérni. Ha azonban nem sikerült elkerülni, hogy célba vegyen egy lézersugár, fizikai lehetőségek is léteznek még a védekezésre.

A legegyszerűbbnek az adott tartományban reflektív borítás tűnik. De csak tűnik, számos okból. Egyrészt pontosan ismerni kell a támadó fél lézerének hullámhosszát, ami általában inkább egy kisebb tartomány, nem egy konkrét érték. Már ez nehézzé teszi a dolgot, de a jól hangolható FEL alkalmazhatósága ezt az opciót eleve kiejti. Ha mégis van ilyen burkolatunk, akkor is, ez lehet, hogy egy igen drága anyagból készül. Ha ezen is túllépünk, felszerelve a borítást, megnő a védett eszköz tömege. Ez főleg repülőeszközök esetén szinte megengedhetetlen. És ha ezt is vállaltuk, még mindig ott van, hogy ennek a repülőeszköznek keresztül kell haladnia a légkörön, ami tele van kis magasságban rovarokkal és porral, és szinte mindenhol vízpárával. Mindezek roncsolják a felületet, és rá is rakódnak, beszennyezve azt, azaz reflektivitását erősen rontják.

Ha nem lehet visszaverni a lézerfényt, a hatását kell csökkenteni. Elvileg lehetne belső, célszerűen folyadékhűtéssel védekezni, de ez még a geometriai korlátoktól eltekintve is képtelenség, akkora tömegű lenne egy ilyen megoldás. Ennek fő oka, hogy a lézernyaláb egy hűtőrendszer képességeihez mérten szinte pontszerűen fejti ki a hatását, ez tehát olyan irreális méretű hűtőkapacitást igényelne, ami használhatatlanná degradálná az ilyet hordozó járművet. Manőverezéssel csökkenthető az adott felületre jutó, lézer közölte hőmennyiség. Egy repülőgép viszont folyamatos manőverek közben alkalmatlanná válik a feladata végrehajtására, tehát effektíve olyan, mintha kiiktatta volna a támadó. Rakéták esetén a hossztengely körüli megpörgetés szóba jöhetne, de itt a relatíve kis méretek miatt ez csak annyit jelent, hogy valamivel tovább kell besugározni a célt.

Ablatív, nagy hőmennyiséget elvonó bevonat is elképzelhető. Ezzel viszont úgyszintén tömegproblémák keletkeznek, és ha mégis használják, pótlása logisztikai, üzemeltetési és pénzügyi vonalon gond. Hatásos mennyiségben egyébként sem igazán reális a használata, gyakorlatilag szintén csak az egy célra eső tüzelési időt növelheti meg a lézeres gépek számára.

Ballisztikus rakétáknál elméletileg elképzelhető, hogy a tolóerőt drasztikusan megnövelve, nő a sebesség kis magasságokban is, így pedig csökkentik a lézer hatótávjában töltött időt. Ez viszont aránytalanul megdrágítja a rakétát.

 

Egy, a lézernek egyik legelőnytelenebb példánál maradva, minden, fenti megoldással ellátott (ablatív réteg az tükröző bevonaton, hűtőrendszer, pörgés és extra manőverek, megnövelt sebesség) ballisztikus rakéta esetében, azt találjuk, hogy e fegyver használata már nem fogja megérni, annyira drága. Ez vonatkozik mind a tényleges költségekre, mind a nemzetgazdasági szintű beruházásokra és járulékos kiadásokra. Ugyanez a logika követhető a többi légi fegyverre is.

Összességében tehát, csakúgy, mint bármely más technológiánál, léteznek ellenintézkedések a lézerfegyverrel szemben, de ezek nem tűnnek olyannak, amik eleve biztosan ellehetetlenítik annak hatékony használatát.

f35laser.jpg

(forrás)

Az F-35-ösbe integrált lézerfegyver koncepcionális elrendezése. Ahogyan az L1 és L2 esetében, itt is alulra és felülre is kerül egy-egy optikai egység, a rugalmas tüzelési lehetőségek érdekében. (Egy hasonló megoldási lehetőség ITT.)

 

laser_dogfighting.jpg

 

(forrás)

Elsőre megtévesztő , de a képen nem egy F-35 van, csak egy „általános”, ötödik generációs vadászgép – lézerekkel ellátva. Mi több, egy másik géppel vív épp közelharcot, amint azt a kép eredeti neve is mutatja egyébként („laser_dogfighting”). Ennek egyébként nem sok értelme van, tekintettel a lézer fénysebességére, bár persze egy harci szituációban ilyen közeli találkozás is megeshet. Minden esetre zárásként pont megfelelő montázs

 

Épp a napokban írtak róla, hogy az USA aktuális védelmi felülvizsgálata során ismét említik az F-35-öst, mint ballisztikus rakétákat elhárító fegyverrendszert, és ehhez lézerek használatát is elképzelhetőnek tartják. Bővebben erről ITT.

Miután nemrég egészültek ki, ajánlom a blogról először is a katonai alapú szuperszonikus utasszállítókról szóló sorozat első részét ITT, a legvégén két új fotóval. Egy, a Lockheed C-5-ösön alapuló AAC-t bemutató ábrán kívül egy csodás, animációs videóval bővült a repülőgéphordozó 747-est is bemutató poszt is, mely pedig ITT olvasható.

75 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://modernwartech.blog.hu/api/trackback/id/tr1214623550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a_fater 2019.03.08. 09:30:03

Máris várom a folytatást! Talán ez már messze nem a csodafegyver kategória, legalábbis közelebb áll a megvalósíthatósághoz, mint mondjuk közelharcra a fénykard.

molnibalage 2019.03.08. 11:01:32

A cikkhez. Az Iowa tipikus példája annak, ami nem volt hosszú ideig használható dolog.

A lézerfegyverek, ha valaha elérik a mai eszközök elleni használhatóságot, akkor is túl sok olyan tényező van, amivel elvileg könnyű negálni azt.

Ha valóban lesz annyira erős lézer, hogy passzív elven nem lehet védekezni, akkor csúnya világ jöhet.

Kültag 2019.03.09. 02:40:53

Ötleteim lézer elleni védekezési lehetőségekre:
- Megelőzés: olyan hatásos lopakodás, hogy ne jusson el a lövésig a lézer hordozója, vagy csak túl későn.
- Új fajta csali: a lézert gép irányozza, így annak megtévesztése esetén a sugár hibás helyre lőne.
- Visszaverés: a sugár visszatükrözése a lövőre.
- Erős ellenlézer: a besugárzás megkezdése esetén visszalőni egy erősebbel, hogy a támadó hamarabb semmisüljön meg. Ezt részben táplálhatná a beérkező fénysugár energiájának begyűjtése, így az eleve kevéssé lenne pusztító. Ha a támadó is ezt tenné, akkor addig erősödne a csörtéhez használt sugárpár, amíg az egyik résztvevőt ez túlterhelné.
- Gyenge ellenlézer: a besugárzás megkezdése esetén visszalőni bármilyen lézerrel, hogy a támadó védekezésre kényszerüljön.
- Kioltó sugár: ahogy a hangot is ki lehet oltani aktív zajkioltással, a fényt is (gondolom).
- Durva manőverek: a személyzet nélküli gépek folyamatosan durva manővereket hajtanának végre, ami miatt a célzó mechanika nem tudná követni őket hatásosan.
- A sugár elhajlítása: a fénytörési mutató megváltoztatása a védendő cél körül, így a lézer körülfolyná azt.
- A sugár elnyeletése: folyamatos felhőképzés a lövő és a védendő között, ami legyengítené a sugarat.
- Kis tömegű fekete lyuk: gravitációja csapdába ejtené a sugarat, annak erősségét irrelevánssá téve.
- Önfeláldozó kísérők: a védendő gép körül repülnének, és a lézer használata esetén elállnák annak útját, és közben a lehető legnagyobb sebességgel a lövő felé haladnának, hogy akár még le is szedhessék azt.
- Betiltás: arra hivatkozva, hogy mellé lövés esetén járulékos rombolással jár a használatuk, mivel nincs lehetőség a lövedék önmegsemmisítésére.
- És persze a brute force megoldás, egy extrém magas fajhőjű anyagból készülő burkolat. Ez akár kicsi is lehetne, és mozoghatna a védendő tárgy burkolatán, ha annak többi része kibírja, amíg odaér.
A fénynek nyomása is van egyébként, így ütni is lehet vele (l. fényvitorlás űrjármű meghajtás).

Galaric 2019.03.09. 05:49:50

Tetszik a cikk. Különösen ahol a lehetséges bevetési formákat taglalod.

szepipiktor 2019.03.09. 07:17:55

Remek összeállítás és jó, hogy a fizikai problémák is meg lettek említve.
Azért jó lett volna pontosítani, hogy mirős is van szó, hiszen lézer "fegyvar" ma is számtalan formában létezik, gondoljunk csak a lézeres irányítású fegyverekre (mert ugye fegyverekről van szó), de "megsemmisítő" típusúak is használtak, hiszen ma már általános a közeledő légiharcrakéták lézeres megsemmisítése is.
Tehát a scifiből álmodott lézer "ágyúk" a téma csupán, amikhez azonban - ahogy azt a szerző is írta - alap a megfelelő energiaforrás, és az még ma nem igazán valósítható meg akkora méretben nem készíthetők el.
Az eddigi megoldások is "csak" károkat okoznak, azaz a leküzdendő eszköz szenzorait rongálják vagy annak szerekeztét károsítják, így a megsemmisítés valójában azok önmaguktól semmisülnek meg.
Ugye a vágy egy olyan lézerfegyver, ami a pillatat alatt robbantja fel (a hőhatással) az ellenséges célt, de ez ma még álom, és ugye a lézeres besugárzás elleni védelem ma már megoldott, azaz az aktív eszközökre könnyen szerelhetők védelmi megoldások. Vannak számítások, melyek azt mutatják meg, hogy csak az eszköz felületi anyaga, bevonata milyen mértékben csökkenti a lézer hatásfokát, azaz mennyivel nagyobb energijú lézerre van szükség ugyanakkora hatáshoz, mintha egy hagyományos felületre "lőnénk". Számolhatunk itt MW-okkal, ha egy hőálló, tükröződő felőlethez ennek többszöröse kell, és időben sem elég a "pillanat"...
Tehát egyenlőre a mai irányok fejlődése várható, azaz a passzív rakéták, földi radarrendszerek stb. elleni támadásokhoz alkalmas lézerfegyverek fognak elterjedni, hiszen azoknál nehéz a védekezés, miközben az idő pénz, a lézer gyorsabb a rakétáknál.
Egy interkontinentális rakéta vékony burkolata könnyen károsítható, ezzel az egész támadás meghiúsítható, de ismerjük a lokátorok gyors átcsoportosításának elvét is, ami ellen szintén ideális a lézer.

lenörd hofstadter 2019.03.09. 08:26:35

Gondolom nem véletlen, hogy távolságarányos lézerspecifikációt nem adnak meg. 10-100 kilométerekre megfelelő energiasűrűségű nyalábot csak a filmekben lehet elküldeni, a fizikát megkufircolni nem lehet.

Macroglossa 2019.03.09. 08:27:32

A megszokott, nagyon színvonalas cikk, köszönöm.

Én az L2 értelmét nem látom át teljesen.
Maga a lézer (ha megvalósítható ilyen minőségben) gyakorlatilag feleslegessé teszi a nagy manőverezőképességet, és kérdés, hogy a hang feletti sebesség érdemileg kihasználható-e, illetve megéri-e a nem kevés többletköltséget.

Itt ellenérvként az merül fel, hogy ebben a méretkategóriában a külsőleg hordozott fegyverzet (amit a lézer szükségtelenné tesz) eleve determinálta a Mach körüli végsebességet, de egyrészt a supercruise is erősen zabálja az üzemanyagot, bár az utánégetésnél kevésbé, másrészt itt nem ad hozzá a hordozott fegyver sebességéhez, harmadrészt talán akkora taktikai előnyt se jelent.

Privateer 2019.03.09. 08:50:00

@a_fater: elsőzni ősi román szokás. :)

sírjatok 2019.03.09. 08:55:17

De egyből az első (lehet hogy hülye) kérdésem: gondolom ahhoz, hogy egy rakétát le tudjon szedni, egy rövid ideig, mondjuk fél mp-ig ugyanoda kell fókuszálni a sugarat. A számítógép persze megcsinálja, de mi van, ha közben simán csak forog a rakéta a saját tengelye körül?

A másik, hogy ha van olyan olcsó megoldás, ami a lézerek hatékonyságát felezi, negyedeli, akkor a lézert lehet hogy annyira fel kell erősíteni, amennyire már nem lehet (úgy, hogy hordozható maradjon).

A harmadik, hogy itt főleg földi harcokról van szó, de (már bocs a sci-fi témáért) az űrben, két százezer km-re lévő űrhajó közt csak ez jön szóba, semmi más nem ér el olyan gyorsan olyan messzire. Szóval ha földi körülmények közt nem is jó a lézer, a jövőre gondolva azért nem fölösleges.

lenörd hofstadter 2019.03.09. 09:05:49

@sírjatok:

a.) Rakd be a képletbe a rakéta sebességét. A távolságot. A tükrök mozgatását végző beavatkozó szerv paramétereit (1 ezredmilliméteres elfordulás 10 kilométeren már vidámabb). Tükrök felülete. Kilépő sugárnyaláb átmérője. Ez csak néhány a megoldandó problémákból.

b.) Ez sem annyira egyszerű. A lézerek nem az energiahasznosítás bajnokai, hatásfokkal eléggé hadilábon állnak.

c.) A lézersugár párhuzamossága csak a naív júzerek fejében, és a filmeken létezik. 100000 km. a nyalábnak bődületes távolság amire még az is rájön, hogy több száz elemi tükör vezeti a sugarat... és rombolja a paramétereit.

Szóra kész Szókratész 2019.03.09. 12:47:07

A 80-as években a Csillagháborús program keretén belül röntgenlézert fejlesztettek, amelynek lényege, hogy egy műholdra szerelt kisebb hatóerejű atombomba robbanása során fellépő röntgensugárzás koncentrálásával nyertek volna nagy energiájú lézert a szovjet interkontinentális rakéták elpusztításához . Nem tudom meddig jutott a program..

Wildhunt 2019.03.09. 13:38:12

Én a lézerfegyverek hasznosíthatóságát kicsit nem így látom. A rakétákat/drónokat, ahogy fentebb is írták, csak egyre nagyobb teljesítményű lézerekkel lehetne majd felrobbantani, vagyis ezt kihagynám. Már simán van olyan bevonat, amit kilowatt alatti lézerrel sugározva gyakorlatilag meg sem lehet karcolni. Amiben viszont a jelenlegi, akár pár 100W-os lézerek is kemelkedően jók lehetnek, az a vadászgép leggyengébb pontjának azonnali kiiktatása: vagyis kilőni a pilótát, vagy bármit a kokpitben. A lézersugárral célozni ugyanis nevetségesen egyszerű, a gép üvegkupolája gyakorlatilag semmilyen akadályt nem jelent, az alatt pedig kb. bármit olvaszt le (amire pld. egy 3-500W-os lézernek is bőven elég pár századmásodperc), attól a gép le fog potyogni.

dukeekud 2019.03.09. 13:41:04

Elsonek nekem is a fenyvisszaveres novelese jutott esszembe. 95 % -visszaverodes eseten mindjart 20 szoros lezer teljesitmenyre volna szukseg, ami lehet hogy lehetetlenne tenne a megvalosithatosagot.
Plusz novelni a hoelvezetest, folyadekhutesu feluleteket alkalmazni. A vizzel telt lufit is nehez ongyujtoval meggyujtani, pedig a guminak eleg rossz a hovezetese.
www.youtube.com/watch?v=0m-Lr4Z2drc

De lehetne atlatszo jo hovezetesu anyagot is alkalmazni. A jovo repuloi, raketai siman keszulhetnenek gyemantbol. A feny nagyresze elnyelodes nelkul athaladna rajta, az elnyelodott energiat meg, a gyemant rendkivul jo hovezeto kepesege (nagysagrendileg jobb a femeknel) oszlatna el a szerkezetben. Raadasul az alapanyag a szen, olcso es korlatlanul rendelkezesre all.

HaCS 2019.03.09. 13:44:44

Meg hát uraim!

A lézer, mint egy fénnyaláb csak egyenes irányban terjed. Ez nem egy irányított rakéta. Tereptárgyak már 1-2 km-es távolságnál is komoly problémákat vetnek fel. 100 km-es nagyságrendben már a dombokkal, horizonttal is gondok lesznek.

flashpointer 2019.03.09. 13:54:59

@szepipiktor:
Ha tukrozodo/mindenfele hullamot visszaavero anyaggal vonod be a vedendo eszkozt, az egy radaron is vilagitani fog...

dukeekud 2019.03.09. 14:01:44

Ezenkivul valoszinuleg a tamado lezerek celzorendszeret lehetne tamadni. Hiszen rendkivul preciz celzasra van szukseg, ami talan konnyen megzavarhato, legyen az akar radios vagy optikai.

HaCS 2019.03.09. 14:17:29

Vajon miért 100-szor akkora méretűek a lézerek, mint a tárgy, amit meg akarunk semmisíteni?

Feltennék még nektek egy egyszerű elméleti kérdést, mintegy vitazáróul a repülőgépes lézerágyús témához.

Tegyük fel van egy energiasugarunk, mely olyan nagy energiájú, hogy valamilyen hatásfokkal hővé alakul, majd ezzel felrobbant egy repülőgépet. (A hatásfok passzív csökkentéséről többen ötleteltek már).
Namost. Ezt a sugarat nagyon rövid idő alatt állítjuk elő egy kb. 10%-os hatásfokú szerkezetben. Szerintetek mi fog történni ugyanilyen rövid idő alatt az energia fennmaradó 90%-ával?

Maga Lenin 2019.03.09. 15:15:16

@Kültag: A legtöbbre a jövő pénteki kiegészítés majd tartalmaz választ, amire nem, arról pár szót.
Az belátható időn belül elképzelhetetlen, hogy "ellensugárral" ki lehetne oltani az eredetit. (Vagy talán sosem lesz ilyen.) Szerintem az elhajlítás is legalább ennyire sci-fi.
A csali és a kétféle ellenlézer természetesen szóba jöhet, ezek tulajdonképpen triviális megoldások, bármilyen fegyverrendszernél szóba jöhetnek a maguk módján (pl. ugye nem erősebb, hanem gyorsabb saját légiharc-rakéta indítása "cserébe", stb.) Ugyanilyen logikus dolog a fegyverzetkorlátozási rendszer.

Akárhogy is, köszi a sokrétű ötletelést!

Maga Lenin 2019.03.09. 15:25:08

@szepipiktor: Szerintem lehet pontosan tudni, mire gondoltam, ott van, hogy száloptikás és FEL lézer. És hogy több száz kW-osak, az egyértelműen megadja, hogy fegyverként használhatóak. És álomnak nem álom, több éles teszt is volt már, csak azokat egy majdani, talán egyszer megvalósuló posztban terveztem bemutatni. Innen tehát mondhatni, hogy hiányoznak.
Az sem szükséges, hogy megsemmisítsük a célt. Sőt, igazság szerint sokszor jobb, ha csak megrongáljuk, mert azt meg kell javítania az ellenfélnek, ami többlet munka, kiadás, idő, energia. Ha pedig nem javítja meg, olyan, mintha megsemmisítettük volna. Távolabbról nézve: elegendő (sőt, célszerűbb) megtörni az ellenfél akaratát a harcra, mint ténylegesen megsemmisíteni.
Eszembe jutott, hogy lesz ez a pillanatszerű elképzelés, csak aztán elfelejtettem előkészíteni a kiegészítésben. Na de a lényeg, hogy ez éppen, hogy ellentétes a vágyakkal. Ugyanis ha akkora a teljesítménysűrűség, amivel ez a pillanatszerű hatás megvalósul, az plazmát csinál a levegőből, ami elnyeli a lézert. Ergo, ez óriási baklövés lenne a támadótól. Ezt épp, hogy kerülni kell.
Tudtommal nincs ilyen, hogy lézeres besugárzás elleni védelem, az annyi, hogy füstöt terít pl. egy harckocsi. De azt nem lehet megoldani, hogy folyamatosan füstbe legyünk burkolva, vagy ha igen, akkor mi magunk nem tudunk semmit csinálni.
A földi radarok ellen milyen fejlesztések vannak? Erről nem hallottam lézerek terén - persze ez semmit nem jelent, azért kérdem.
A többi felvetésre pedig, majd jövő pénteken :)

Maga Lenin 2019.03.09. 15:25:53

@lenörd hofstadter: Néhány 10 km-ről már lelőttek rakétákat. Részletes adatokat valóban nem adnak meg.

Maga Lenin 2019.03.09. 15:31:41

@Macroglossa: Az L2 esetében nem "nagy" a manőverezőképesség, csupán kedvezőbb, mint az L1-esnél. Aminek meg nagyon messze van ez a képessége egy, kézenfekvően adódó összehasonlításban a 4. generációs vadászgépektől. Talán nem voltam itt elég egyértelmű, sorry. A 2 Mach körüli sebesség azért kellhet, hogy odaérjen időben a gép, pl. ha szétszórt robotrepülőgépeket támad, akkor ez szükséges lehet.
Személyes véleményem szerint a szupercirkálást alulbecsülik általában. Taktikai előnye igen nagy lehet, persze, csak amíg mindenki másnak nincs meg ez a képesség, és maradnak hangsebesség alatt hosszabb időket nézve.

@Galaric:
Örülök, hogy tetszett.

Maga Lenin 2019.03.09. 15:34:26

@sírjatok: A két említett megoldásra pénteken lesz válasz. Én pedig maradok a légköri harcoknál, de várhatóan igen, az űrben elsődleges technológia lesz a lézer.

Maga Lenin 2019.03.09. 15:38:09

@lenörd hofstadter: A sok kis "elemi tükör", ahogy írod, pont hogy a megoldás erre a kérdésre, a fókuszálásra. Ez a '80-as években még valóban az egyik fő gond volt, de az adaptív tükörrel megoldották.
Természetesen a hatásfokkal még van gond, de ezt sem magában érdemes nézni. Ha csak azt veszed, átlagosan van 6 légiharc-rakétánk, amik drágák és nagyok, növelik a légellenállást meg az észlelhetőséget (indításkor még a "lopakodókon" is). Ehhez képest lőhetünk kb. ingyen és sokszor. Így már lehet, hogy rossz hatásfokkal is megéri a dolog.

Maga Lenin 2019.03.09. 15:39:42

@Szóra kész Szókratész: Csak az emlékeimre hagyatkozva: valószínűleg nem működött volna, és nem is jutottak vele messzire amúgy sem. Pedig nem semmi ötlet!

Maga Lenin 2019.03.09. 15:42:21

@Wildhunt: Hát nehéz tovább folytatni a gondolatot, ha kihagynád, amiről a poszt lényege szól :)
A bevonatokról minden esetre pénteken lesz szó. Persze, hogy pár száz watt az semmit sem ér, ez nem is kérdés. És arra is biztosan elégtelen, hogy a pilótát megsebesítse, maximum megvakítja. Ennyitől biztosan nem olvad le semmi.

Maga Lenin 2019.03.09. 15:44:35

@dukeekud: Azért vannak itt problémák az ilyen, látszólag remek bevonatokkal. Reményeim szerint pénteken a kiegészítésből ez jól ki fog derülni.

@HaCS: Ez azért valójában a terepkövető robotrepülőkön kívül minden fegyvernek gond.

Maga Lenin 2019.03.09. 15:51:27

@dukeekud: Ez jogos meglátás, de minden más, nem radarvezérlésű eszközre igaz. Ez pedig a jelenlegi fegyverek jókora szeletét jelenti (lézer, infravörös vezérlés és célzókonténer, stb.). Tehát nem lézer-specifikus. Sőt, nem kizárt az AESA radarok fejlődésével a radarvezérlés sem a lézer számára, bár most még valóban nem elérhető ez.

@HaCS: Miért lenne 100x akkora? Korántsem ez a helyzet. Még a Boeing 747-esre telepített COIL lézer is összemérhető egy másik járművel, egyáltalán nincs köztük két nagyságrend.
Remélem, a kommentek még egyáltalán nem zárulnak le. Főleg, hogy azért várhatóan néhányszor tíz százalék lesz a hatásfok, nem 10. (Most még kétségkívül nem tartunk itt igazán, de hát minden fegyver elég kezdetleges volt eredetileg a mai formájához képest.) Minden esetre, a remanens hőt egyszerűen elvezetik léghűtéssel. Ez egyáltalán nem probléma. Esetleg a tükör hűtése, ott felmerül ez a kérdés, de megoldhatónak látszik, nem ez a szűk keresztmetszet jelenleg sem, és várhatóan a jövőben sem ez lesz a gond. (Legrosszabb esetben megosztott tükrökön megy ki az egy pontba célzott sugár.)

Kültag 2019.03.09. 16:33:13

Pár száz watt nem elég a pilóta megölésére? Én dolgoztam lézerekkel. 20 W az már a legfelső, IV-es veszélyességi osztály, azaz attól már sült csirke szag lesz, ha valakire vetül, ha meg valamire, akkor tűz. Exportáltunk 500 W-os lézert Kínába, és a határon megállították a fuvart, hogy akkor leszünk szíves leírni, hogy mihez kell (napelem gyár), mert hogy ez már katonai szintű cucc. A 800 W-ostól meg hangosan csattogott a néhányszáz nanométer vastag fém réteg a napelemen, amikor lerobbant az üvegről az elnyelt hő hatására. Egy 2 W-os látható sugár (532 nm-es Nd:YAG lézer) VAKÍTÓ, amikor több méterről látod, ahová vetül. A macska csesztető kulcstartós lézer pár milliwattos. Rá van írva, hogy ne nézz bele, de az I-es kategória, vagyis csak akkor okozhat némi múló látás károsodást, ha a szemfenékre fókuszálod. De pl. a diszkós lézerektől néha szenvednek múló károsodást a táncos csajok. Naszóval így tessék értékelni ezeket a száz, ezer, tízezer, stb. wattokat!

Wildhunt 2019.03.09. 16:36:10

@Maga Lenin: biztos? 30-50 W-nak kb 5-6 perc kell, hogy a téglát megolvassza, a kokpitben meg ha jól tudom, műanyag van. Persze a párszáz W az hasznos teljesítmény, maga a lézer kb. 50kW ilyen esetben.

Wildhunt 2019.03.09. 16:47:09

@Maga Lenin: mivel röntgentükrök kb. 20 éve gyárthatóak ipari mennyiségben, szerintem az ötlet hamvába holt.

Flankerr 2019.03.09. 16:50:20

@Maga Lenin: Én azt javasolnám, ne ezt a cikket egészítsd ki, hanem új posztba tegyed :)

Wildhunt 2019.03.09. 16:51:12

@Maga Lenin: várom a következő cikket. Van beruházás elleni védelem, tulajdonképpen a fizikai alapjai egybeesnek a CD RW-iével. Michio Kiku-nak volt is erről pár éve egy előadása a Discovery Science-en.

Maga Lenin 2019.03.09. 17:19:08

@Kültag: Itt a kimeneti teljesítményről van szó ugye. Amiket te említesz, ott nem kell előtte 100 km levegőn (vízpárán, füstön, stb.) átlőni. Nálad kb. azonos a kimeneti meg a bemeneti teljesítmény. Ezért kell MW nagyságrend a biztos sikerhez. Persze ha csak sérülést akarunk okozni, 100 vagy kicsit több kW elég lesz. Teljesen egyetértek azokkal, amiket írsz, csak itt mások a körülmények.

lenörd hofstadter 2019.03.09. 17:40:05

@Maga Lenin:

Ahogy én tudom, ott elég hosszú ideig kellett pumpálni a delejt, hogy történjen is valami.

A sok kis elemi tükörrel az a gond, hogy ideális tükör pont úgyanúgy nem létezik, mint ideális párhuzamos lézersugárzás. Minél messzebb vagy, annál nagyobbra nyílik az elemi tükörről érkező fény. És hiába trükközöl, mint feljebb írtam, a fizikát nem lehet megszexuálni, az tudja a dolgát és bekavar ahol kell. És az optika alaptörvényeiről még szót sem ejtettünk, azok is elég szépen beleszólnak az energiamennyiségbe ami a célba megérkezik.

A pilóta megvakítása is érdekes, ha lesznek ilyen fegyverek, egy a hullámhossznak megfelelően ellenálló bevonat a sisakján oszt röhög a vakításon.

@Kültag:

Elkerülhette a figyelmedet, hogy a légiharcot, az interkontinentális rakétákat nem a szobában vívják. A vágólézer amiről beszélsz 50-100 méteren max. a bőrödet melegíti fel, 10 kilométerre észre sem veszed ha nem megfelelő érzékelővel keresed, hogy egyáltalán hol van.

Fogjátok már fel, hogy a lézerfény csak a filmeken párhuzamos. A divergencia nagy távolságokon úgy baszarintja haza a szupernél szuperebb ötleteiteket, hogy öröm nézni. Az elemi tükörről érkező sugarat is, síktükör nincs csak annak látszó.

lenörd hofstadter 2019.03.09. 17:43:54

@Kültag:

"De pl. a diszkós lézerektől néha szenvednek múló károsodást a táncos csajok. "
Be kell perelni azt a barmot aki fejmagasság alá sugarat küld. Amúgy a diszkós lézereknél a problémát inkább az okozza, hogy a teljesítmény növelése miatt a diódalézerekből egyes itthoni lézeresek egyszerűen kihagyják az infra szűrőt, anno volt olyan akinek a buliján a tévések már nem voltak hajlandók kamerát telepíteni, mert néhányat előtte sikeresen hazavágott.

Wildhunt 2019.03.09. 19:47:18

@lenörd hofstadter: ez a széttartás valami fétis nálad? Az 1mm átmérőjű lézersugár széttartása olyan csekély, hogy a Földről a Holdra világítva mindössze 1km átmérőjű foltot képez. Középiskolás fizikakönyv. Ez 10-100km-en észrevehetetlen széttartás. Ne a kínai kulcstartóból indulj ki.

Kültag 2019.03.09. 19:52:29

Ha olyan marha magasan repülnek, akkor a veszteség is kicsi lesz. Legalább is ha a cél is magasan van. Nagyon messziről az sem segít, mert a sugárnak a táv felénél a talaj közelében kell majd haladnia. Egyébként meg erre a legjobb megoldás a felülről jövő lézersugár lehet. Vagy a földről lövik fel, ótvar nagy generátorból, és a vadászgép csak tükrözi. Akkor nem kell cipelni.

Maga Lenin 2019.03.09. 19:58:33

@lenörd hofstadter: @Wildhunt: Igen, ahogy Wildhunt is írja végső soron, 100 km-re még bőven el lehet lőni. Amit lehet tudni, hogy a kb. ekkora távon az AL-1 lézere 30 centis foltot képez. Szóval semmin nem kell semmilyen erőszakot tenni, remekül tudja ezeket a fizika. Ha esetleg: az űrben való lövöldözésre is csak azt írtam, hogy most úgy látszik, abban a lézer lesz a főszereplő, azt nem írtam, hogy milyen messziről fognak vele lőni.
A bevonatolást mindenki nagyon simának gondolja, de nem az. Valamelyest erről lesz szó pénteken majd. Másfelől, már egy ideje nagyjából íratlan megegyezés, hogy a korábban szemkárosító, lézeres bombákat célzó eszközök frekvenciáját lecserélték nem károsító tartományúra azok, akik ilyet gyártanak. De maga az ötlet bőven megvan, lásd az infravörös rakétáknál, amelyek egyes típusai a forró hajtómű felől, amit alapból céloznak, előbbre teszik a találkozási pontot maguktól, hogy lehetőleg minél több repesz érje a gépet, és így a remények szerint a pilótát is. Nem túl kedves dolog, de hát ez van.

Kültag 2019.03.09. 20:02:34

Ja, az átlátszóságra mint esetleges megoldásra: nem megoldás. Amikor a készülő napelemet lövöldöztük lézerrel, az átlátszó ón-oxid és cink-oxid rétegek simán leváltak IV (1064 nm-es) és UV (355 nm-es) lézertől.

Wildhunt 2019.03.09. 20:39:55

@Kültag: igen, mert a paraszt csak a hőhatást érti belőle. Az elektromágneses tér energiája az olyan megfoghatatlan.

molnibalage 2019.03.09. 23:20:53

@sírjatok: A rakéták egy része ma is forgásstabilizált, de ez nem számít, mert a lézer nagyrészt szemből látna rá a rakétára. Akkor meg tökmindegy, hogy forog vagy sem, mert ugyanazt a felületet világítja meg a lézer...

dukeekud 2019.03.09. 23:49:51

@Wildhunt: "A lézersugárral célozni ugyanis nevetségesen egyszerű, a gép üvegkupolája gyakorlatilag semmilyen akadályt nem jelent, az alatt pedig kb. bármit olvaszt le"

Nem kell hogy a kabin atlatszo legyen es hogy a pilota kilason, kamerakon keresztul is gond nelkul lehet vezetni. A pilotak pusztan muszerek alapjan, most is tudnak repulni, sotetben 0 meter latotavolsag mellett.

Wildhunt 2019.03.10. 00:30:30

@dukeekud: sőt, pilóta sem kell már pár éve, mégsem lettek lecserélve, és nem is lesznek talán soha. Vagyis induljunk ki abból, hogy van, és ha már van, látni is szeretne.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · http://elmenypark.net 2019.03.10. 07:45:21

A lézer legjobb ellenszere a tükör. De vajon milyen erősnek kell lennie a lézernek ahhoz, hogy szétlője azt és ne pattanjon le róla a fény?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.03.10. 08:01:40

@Kültag:

"Kioltó sugár: ahogy a hangot is ki lehet oltani aktív zajkioltással, a fényt is (gondolom)."

Ezt sürgősen felejtsd el. A kioltáshoz PONTOSAN ellenfázisban kellene PONTOSAN azonos frekvenciájú lézert előállítani és PONTOSAN azonos vonalban kibocsájtani. Az ellenfázishoz az adott lézer hullámhossza töredékének megfelelő (nanométeres) pontossággal kellene tartani a távolságot a támadó fegyvertől. Ha ui. nem tartod ilyen pontossággal a távolságot, akkor nem kioltás, hanem csak gyorsan változó interferencia lép fel.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.03.10. 08:13:46

@Wildhunt:

"Az 1mm átmérőjű lézersugár széttartása olyan csekély, hogy a Földről a Holdra világítva mindössze 1km átmérőjű foltot képez. Középiskolás fizikakönyv. Ez 10-100km-en észrevehetetlen széttartás."

Ha 360 ezer km-en az 1mm-ből 1 millió mm lesz, akkor 10km-en az már 27mm, 100km-en meg 270mmm. A 270mm már eléggé lecsökkenti az egységnyi felületre jutó teljesítményt (1/270^2) ill. energiát, hiába nem változik az összteljesítmény. Persze nem biztos, hogy ez minden alkalmazáskor problémát jelentene.

Wildhunt 2019.03.10. 08:46:36

@Kovacs Nocraft Jozsefne: fizikakönyv, általános példa, meg szőrszálhasogatás. De akkor hadd én is: 100km már horizonton túli célpont, vagyis a esetek 99%-ában irreleváns. A 27mm-ben meg még bőven van elég energiasűrűség egy 500W-os lézernél a pilóta hajánál leégetésére. Viszont mivel Te - sok mással ellentétben - érted ezt az egészet: A katonai lézeres széttarása kb 25 és 0.5 mrad közé esik, 25 a célmegjelölő, 10 alatti értékek a támadó verziók. Azoknak már elég kicsi a széttartásuk. És ez nem volt benne a fizikakönyvben.

molnibalage 2019.03.10. 08:51:41

@Wildhunt: Egy közepes magasságon repülő célnál még kis magasságon közeledő cél sem lenne az.

lenörd hofstadter 2019.03.10. 08:57:25

@Wildhunt:

A fizika valami fétis nálad?
A legjobb divergenciájú, a rezonátorból direktbe tükör nélkül a Holdra küldött sugár 5 km átmérőjű.

A lézerfegyverekben nincs direkt sugár, mindenféle optikákon, tükrökön megy keresztül, aminek minden tagja torzítja a sugár jellemzőit. Ez az alapvető fizika akkor is működik, ha nem ismered.
Lépj túl a középiskolán, bár ott tényleg csak annyit tanítanak amennyit te ismersz.

lenörd hofstadter 2019.03.10. 08:59:48

@Maga Lenin:

"az AL-1 lézere 30 centis foltot képez."

És ennek mennyi az energiaegyenlege? Az, hogy van egy 30 centis folt, az nem jelenti azt, hogy van benne kajak is. A teljesítmény nagy részét a körülötte lévő akár több tíz méteres szóráskúpban találod, csak az már semmit sem ér.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.03.10. 10:31:31

@Wildhunt:

"100km már horizonton túli célpont, vagyis a esetek 99%-ában irreleváns."

A poszt lézerfegyverrel felszerelt harci repülőgépekről szól. Ezeknél a 100km bőven a láthatóságon belül van.

Ami a célzást illeti, ott viszont lehetnek kisebb megoldandó problémák. Ha ui. a célzás és a lézer hullámhossza nagyon eltér, akkor TALÁN gondot okozhat nagyobb távolságokon, hogy a levegő törésmutatója különböző hullámhosszakon igen kis mértékben ugyan, de nem azonos. Ez főleg akkor jelenthet gondot, ha változó hőmérsékletű és/vagy sűrűségű levegőn halad át a lézer. Most nincs kedvem utánaszámolni, vajon ez a valóságban okozhat-e észlelhetó pontatlanságot.

gigabursch 2019.03.10. 10:48:49

Ha ez a cikk arról szólt, hogy felmérést tarts a csendes olvasóidról, akkor ez telitalálat lett.

Vissza a cikkhez.
Jóféle szerteágazó téma.
A felvezetés viszont kifejezetten hasznos.
Ugye sokunk visszatérő "vágya" az időgép és egy lángszóró vagy géppuska alkalmazása Muhi vagy épp Mohács csatamezőin.
S ha jól vonom le a következtetést, akkor egy ilyen csodafegyverrel sem lehetett volna megoldani Mohács problémáját?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2019.03.10. 10:53:49

@gigabursch:

Egy ilyen csodafegyverrel valószínűleg nem, hiszen a lézerfegyver nem az élőerő elleni bevetésre készül. De pár tankkal és golyószóróval biztos.

Nem mindig a legkorszerűbb fegyver a leghatékonyabb eg yadott harci helyzetben.

gigabursch 2019.03.10. 10:58:06

@Maga Lenin:
Dehogynem! Láttál már füstmentes IFA tgk-t?
Garantáltan vêdett.

dukeekud 2019.03.10. 11:01:58

Vannak meg kerdesek, amikre remelhetoleg a kovetkezo resz valaszt ad. Tudni kene egyaltalan mennyi ideig tart, tarthat a besugarzas ? Nem mindegy, hogy 2-3 masodperc alatt vagy 0.01 masodperc alatt kepes a kello energiat lesugarozni. A celzas megzavarasa szempontjabol nagy kulonbseg, hogy masodpercekig kell a celponton tartani a lezert, vagy szazad masodpercekig. 2 mp alatt mar lehet vedekezni, manoverezessel, forgatasal, a celzas egyebb nehezitesevel. Egyaltalan milyen atmeroju sugarakrol beszeluk 1 centis sugarat kell mm pontosan a helyen tartani, vagy az elozokben emlitettt 30 cm sugarat, mondjuk fel meteres pontosaggal ? A jobban fokuszalt sugar kisebb teljesitmenyu es gyorsabb lehet, viszont kb lehetetlennek tunik a stabil celzas 10 kilometerekrol.

Kültag 2019.03.10. 11:21:10

Kicsit számolgattam most, hogy milyen messze van a horizont a repülési magasság függvényében.
1000 m - 113 km
10.000 m - 357 km
15.000 m - 437 km
20.000 m - 504 km
30.000 m - 617 km
Ezek ilyen magasan levő pontokból egy 6378 km sugarú körhöz húzott érintők esetén a repülő alatti földön lévő ponttól a horizontig mért ívhossz. A 20 km-es ~500 km tehát azt jelenti, hogy ha 20 km magasan repülsz, akkor (a légkör hatásait figyelmen kívül hagyva) a horizontodnál éppen a talaj felett elnézve egy 1000 km-re lévő, szintén 20 km magasan lévő tárgyat még épp látsz. Ha jól emlékszem, olyasmit olvastam az F-35-ös infrakukkeréről, hogy 1000 tmf-ről képes érzékelni egy rakéta indítást. (csak kiegészítő infók)

Maga Lenin 2019.03.10. 19:03:43

@Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember: A "tükrök" használhatóságáról pénteken lesz szó.

@lenörd hofstadter: Nem tudom, mennyi, ilyeneket nem igazán közölnek, vagy ha igen, nem láttam még. De teljesen mindegy is, ha ami azon a 30 centin belül van, elég energia.
Elméleti szinten, ha jól rémlik, általában ahol már e-ad része a teljesítmény a középsőnek, ott tekintik a sugár "szélét". De ez végül is mindegy. Az persze igaz, hogy az egész kulcsa a teljesítménysűrűség. Viszont amiket a sugár képzéséről írsz, az továbbra sem gondolom, hogy helyes. Az adaptív tükör lényege pont az, hogy szépen befókuszálja a sugarat. Pont mert bonyolult a rendszer, ami nem tesz jót az összetartásnak, van benne viszont egy olyan, szintén bonyolult alkatrész, ami "ellentart" ezeknek a nem kívánt hatásoknak. Nem kell a Holdig ellőni, itt néhányszor 10 km-ekről van csak szó.

Maga Lenin 2019.03.10. 19:08:16

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Ezek nagyon lényeges kérdések. Ezért volt három lézer az AL-1-esen: egy az "ágyú", egy a céltávolság-mérő, és még egy, aminek a visszaverődéseiből számítani lehet azt, hogy milyenek a légköri viszonyok, és ezt csatolják vissza az adaptív tükör torzításához.

@gigabursch: Ezt azért írtam, mert már régóta egyik titkos, kedvenc témám ez, és mostanra állt össze a dolog egy ilyen kisebb poszt erejéig. A felhívás kommentelésre csak hab a tortán, de sikeres volt, örülök neki :)
Az IFA telitalálat. Mint Hofinál: Katonai Trabanttal támadni, az hagyján, na de védekezni...

Maga Lenin 2019.03.10. 19:13:09

@dukeekud: Az egyik kommentben említettem, hogy néhány másodpercről van szó. Az AL-1 lövései kapcsán 3-5 s-et említenek. Ez valószínűleg könnyű használathoz kevés, de nem is COIL lesz a jövőben, tehát a kedvezőbb paraméterek miatt feltehetően mégis marad ez a pár, 5 s alatti tüzelési idő. A célzás ez idő alatti nehezítéséről pénteken lesznek gondolatok. A 30 centis sugarat pár centis pontossággal kellett célon tartani. Persze kisebb célokat meg lehet közelíteni jobban, pl. nem ballisztikus rakétákat, robotgépeket, drónokat, közelebbről pedig kisebb a sugár átmérője a célon és könnyebb a célzás is. Nehéz feladat a pontos célzás, de az AL-1 és az ATL kísérletek alapján nem ez a valódi nehézség a technológiát illetően.

Kültag 2019.03.11. 01:54:00

Ja, a legviccesebb ellenlépés: vezetősugaras irányítású rakéta, csak fordítva. Nem mi vetítünk sugarat egy tankra, és aztán lövünk ki egy rakétát, ami a sugár körül balettezik, hanem a ránk irányuló sugár mentén indítunk el egyet a lövő felé. Nyilván a lehető leggyorsabbnak (hiperszonikusnak) kell lennie, hogy minél hamarabb megszakításra késztesse a lövőt, de segíthetne neki, ha meg is csapolná a lézer sugár energiáját. Mivel a sugár ionizálja a levegőt, egy ideig még annak lekapcsolása után is tudná követni az eredeti csóvát, ha meg elég közel ér, onnan folytathatná a szokásos irányítási módokkal. A lövő nyilván megpróbálja elégetni a rakétát a fő sugárral vagy egy másikkal, vagy megpróbálja elterelni magától. Kérdés, mennyire akarjuk egy ellenfegyverrel terhelni a gépeinket. A radar elleni rakéta is megy ki a divatból, inkább radarzavaróval és csalivetővel élnek túl a modern gépek. Azok úgy is mindig ott vannak a fedélzeten, akkor inkább fejlesszük azokat! Szóval, lehet, hogy racionálisabb egy saját lézerrel visszalőni, vagy visszatükrözni.

molnibalage 2019.03.11. 10:45:40

@Kültag: Ez ebben a formában értelmezhetetlen? Mekkora méretű és milyen rakétát? Igen LEO pályára zavart oldalról ránézve irgalmatlan messziről látott egy rakétát.
www.youtube.com/watch?v=DN-A6PWRFno

Kiégett hajtóművel, szemből közeledő 20-30 cm-es rakéta esetén ennél számottevően kisebb távolságokról van szó... Mondjuk úgy, hogy a DAS funkciója az, hogy az emelkedő fázisban levő SAM-eket oldalról figyelve kapja el és off design még használható egyebekre is, de a DAS elsődleges funkciója az, hogy MAWS legyen. Ezt ki is mondta a gyártó egy videóban.

molnibalage 2019.03.11. 10:53:20

@Kültag: laser beam riding az azon az elven alapul, mint az ősrégi AA-1A Alkali (RSz2-USz), de ez nem azt jelenti, hogy egyetlen nyalábot használnak. Valójában 4 db nyaláb van és azokhoz képesti eltérések alapján dolgozzák ki a kormányvezérlő parancsokat.

Ezen felül az a lézer, ami a végpontban kár okozna affelé közeledve a rakéta fix, hogy tönkremenne.

Tehát sem vezérlési, sem teljesítmény szempontjából nem működik az ötleted. Jelenleg ott tartunk, hogy az IRIS-T-nek van olyan változata és megoldása, hogy a DIRCM ellen tudja azt, ami felvázolsz, de az egészen más teljesítmény szint.

Kültag 2019.03.11. 11:31:23

@molnibalage: Asszem erre emlékeztem, csak a számra nem jól.

Kültag 2019.03.11. 11:58:00

@molnibalage: Miért ne működhetne? Nem lehet egyetlen sugár Rayleigh szóródását érzékelni oldalra nézve? Lehetetlen az így szabaddá váló orrba hőpajzsot tenni é/v a sugártól biztonságos távolságban repülni?

molnibalage 2019.03.11. 13:17:53

@Kültag: ????
Ha te hőpajzsot teszel, akkor mi a fittyfene érzékeli a sugárt?

Maga Lenin 2019.03.11. 14:25:06

@Kültag: Na ez marha érdekes ötlet volt, de nem jönne be sajnos. Pedig tetszik. Mert az egész tüzelési folyamat az AL-1-esnél 10 s körüli volt, amiből 3-5 ugye maga a lövés. Mindehhez tényleg extrém gyors ellenrakéta kéne, ami irreális. (10-20 km/s - ez nem életszerű)
De tetszett :)

Kültag 2019.03.11. 16:46:46

@molnibalage: Oldalra nézhet középre helyezett érzékelő is. A SACLOS rakétákban is hátul van az érzékelő meg a vezérlés. Közelharcban működhetne. Akár a szárnyvégből is lehetne indítani, vagy a farokkúpból, ahogy B-52-esenél tervezték a lőfegyverek felváltásra.

molnibalage 2019.03.11. 17:04:45

@Kültag:

Ezt még értelmezni sem tudom. A SACLOS önmagában semmit nem jelent. A SACLOS lehet huzalvezérlés, de rádió távvezérlés vagy akár laser beam riding is.

Nincs értelmezhető része annak amit írsz, nem függenek össze. Ha olyan erős a lézer, hogy max. céltávon a célt szerkezetileg szétszedi, akkor te milyen érzékelőt és hova akarsz tenni, ami ezt visszafelé követi...?

A lézernél tényleg vicces az, hogy a célra kevesebb teljesítmény jut, mint amit a kibocsátónak hűteni kell. Elég érdekes fegyver. Mintha a gépről ledobott bomba lökéshullámának 20%-a érné a célt és 80% a repülőgépét.

Maga Lenin 2019.03.11. 17:10:48

@molnibalage: Ha már nem tudod értelmezni, akkor ne pattogj. Nem a pusztító célú sugár vezeti rá, hanem ami célozza azt.

@Kültag: Imádom ezeket a régi, bombázóvédelmi rakétás terveket :)

molnibalage 2019.03.11. 18:54:41

@Maga Lenin: 1. Nem pattogtam...

2. A két sugár ugyanoda mutat...

Kültag 2019.03.11. 19:00:43

Mi olyan bonyolult ebben? Egy vadász lézerrel lő mondjuk egy bombázót. Utóbbi ellentevékenysége részeként elindít a támadó felé egy hiperszonikus rakétát. A rakétát elölről egy hőpajzs védi, ha esetleg a támadó sugárba repülne. Oldalra érzékelők néznek, amik a lézersugárból kiszóródó fény alapján a sugár mellett vezeti a rakétát (hasonlóan extrém körülmények között használnak kamerákat mondjuk a tokamakokban). Ha leállt a sugár, egy darabig a visszamaradó ion csatornát követi, ha már ez sem használható és a bombázó sem akarja vagy tudja saját sugárral tovább irányítani, akkor a most is szokásos módokon vezeti tovább magát a rakéta, mondjuk a csak a lézer leállása után kinyíló vezérsíkokba tett érzékelőkkel, ahogy az mostanában egy-két rakétánál előfordul. Ha elég közel repül a lézersugárhoz, akár vehet is belőle hőt, hasonlóan, mint ahogy az atommeghajtású sugárhajtóművek működnek.

De ahogy írtam, feltehetőleg nem vinne magával ilyesmit egy repülő sem, legfeljebb hajók vagy tengeralattjárók. Inkább csak a lehetőségeket elemezgetem.

Maga Lenin 2019.03.12. 07:51:51

@molnibalage: Ugyanoda, csak nem ugyanonnan. Elvi szinten ez az egész elképzelhető, hiába sipákolsz meg hármaspontozol. Nem lesz ilyen persze a valóságban, de nem is ez a fontos. Ha mindig csak arról beszélnénk, mi van, és arról nem, mi lehetne esetleg, eszméletlen silány lenne az élet.
Na erről ennyit.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2019.04.13. 09:34:24

Már az ABL esetén is volt szó arról, hogy a lézer jó telepítve is, légvédelmi fegyverként. Na ott aztán nincs gond a betáppal (csak a sűrű levegővel)...

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2019.04.13. 09:45:27

@Wildhunt: "@dukeekud: sőt, pilóta sem kell már pár éve, mégsem lettek lecserélve,"
Főleg azért, mert sok esetben mégis kell, és mert rohadt drága eszközök lecserélése más rohadt drága eszközökre nem 2 év.