A Lockheed U-2 első bevetései /a sorozat 8. része/

2018. május 11. 08:05 - Maga Lenin

A PVO nagy dobása

58 éve ezekben a napokban zajlott a hidegháború egyik legnagyobb, nemzetközi botránya, avagy következzék az Aquatone/Chalice legmerészebb bevetésének története és utóélete. Az U-2-est bemutató sorozat első része ITT, az előző pedig ITT. (Az 5. rész végén az elektronikai hadviselési eszközök táblázata bővítésre került.)

A részhez nyújtott, felbecsülhetetlen értékű segítséget köszönöm hpasp-nek és Diószegi Dusánnak!

 

Keresztül a Szovjetunión

A Square Deal, vagyis a legutóbbi, sorrendben 23. berepülés során, amint szó volt róla, egészen nyilvánvaló volt, hogy a PVO folyamatosan nyomon követi az U-2-eseket, és légvédelmi rakétáinak növekvő lehetőségei életveszélyessé teszik a kommunista szuperhatalom légterének megsértését. A történet vége mindenki előtt jól ismert, mégis kifejezetten érdekes áttekinteni az utolsó küldetést, mivel az azt megelőző események pontosan olyan baljóslatú eseményláncot alkottak, mint ahogyan az a katasztrófák előtt lenni szokott.

8e1d26d1929eaf2e3dcacd437d6fd66a.jpgA leghíresebb, és egyébként a legtöbb, Szovjetunió feletti repülést végző U-2 pilóta, Powers pózol az MC-3 magassági repülőöltözékben. A fotó tökéletesen visszaadja a CIA-gépek matt fekete rejtőszínét (forrás)

u2-09.jpgUgyanazon a fotózáson készült a kép, de látható, hogy más szögből, megvilágítással, és talán más beállításokkal, mennyire másnak hat a gép színe (forrás)

 

Az egyik probléma a Square Deal utáni időszakkal, hogy nem csak a légierős-CIA-s döntéshozók nem vettek tudomást a valós fenyegetettségről – amint erről volt már szó korábban –, hanem a politikusok sem, azaz elsősorban maga az elnök. Az talán már sosem derül ki, hogy Hruscsov direkt nem tiltakozott-e a legutóbbi légtérsértések miatt, csapdába csalva az amerikaiakat, de ennek elmaradása az egyik érintett visszaemlékezése szerint „meghívást jelentett a következő küldetésre”. Így aztán Eisenhower még március 28-án – tehát a Square Deal előtt – engedélyt adott még egy bevetésre. A hírszerzés nagyon vágyott már arra, hogy megtalálja az SS-6-osok (egyik/első) bázisát, egyrészt, hogy ez legyen a minta a következők kereséséhez, másrészt, hogy legyen végre valamilyen támpontjuk a rakéta-hátrány ügyében.

A bevetéstervezők három lehetséges útvonalat tettek le az asztalra, de a döntést az elnök ledelegálta a szakavatottabb beosztottjainak. Az első, egy, a korábbi 2-3 repüléshez nagyon hasonló tervezet volt, a Sun Spot (Napfolt), a fő célok között Tyuratammal és Vlagyimirovkával. A másik kettő viszont kifejezetten a vasutak mentén kutatta volna a ködbe vesző SS-6 bázist. A cél az Urál és Nyugat-Szibéria volt, mivel előzetes elemzések ide tették a rakétabázis legvalószínűbb helyét. Ezért a Time Step nevet kapott útiterv – első ízben – a grönlandi Thule légibázisról indult volna, és az északi Novaja Zemlja felől a Sarki-Urál (Polijarnij Ural, azaz a hegység északi vonulata) felé, majd tovább délnyugatra, Kotlasz, egy jelentős vasúti csomópont és hajógyártó város irányába tartott a térképre rajzolt vonal. A gép északnak fordulva, Murmanszk felé hagyta volna el a Szovjetuniót, hogy Norvégiában szálljon le. Ez esetleg Andøya, vagy még inkább Bodø (ejtsd kb. Budö) repterének használatát tette szükségessé. Ezzel nem volt gond, mert akkoriban ez egy fontos NATO-reptér volt, és amúgy is megvolt a norvégok hozzájárulása az U-2 leszállásához. Viszont pont a NATO erői miatt halasztani kellett a dolgot, a soron lévő hadgyakorlatok forgalma miatt. Bodø lett volna a harmadik lehetőség a Grand Slam (kb. Nagy Dobás) végállomása is, ezért Bissell jelentette az elnöknek, hogy április 19. előtt nem lehet egyik északi tervet sem végrehajtani. A válasz: egyetlen repülés lehet még május 1-ig. Ezután semmiképp, hiszen 16-án kezdődött a párizsi csúcstalálkozó.

A Time Steppel több probléma adódott már előzetesen. A sarkköri repülés mindig nehezíti a pontos navigációt, de ezúttal a könnyen előforduló rossz idő is hozzájárult volna ehhez, nem szólva a célpontok láthatóságáról. Bissellt még március 14-én írásban figyelmeztették, hogy a sok szempontból stratégiai fontosságú északi területen „90%, hogy azonnal felderítik a gépet”, és ez 4 órát ad a PVO-nak a lelövésére. Mi több, mivel a javaslat szerint nagyjából ugyanarra hagyja el a gép a szovjet légteret, az egyszer már riadóztatott légvédelmi egységek, persze akkor már biztosan teljes készültségben, még egyszer lehetőséget kapnak az U-2 elleni tevékenységre. Sőt, még ha nem is lövik le azt, elég adatot rögzíthetnek róla, hogy egy megalapozott tiltakozást vihessenek véghez a világsajtóban is a szovjetek.

Bár a fentieket bemutató CIA-s forrás azzal folytatja, hogy mindez megállt a Grand Slamre is, ez csak részben igaz. Mint lentebb látható, ennél az esetnél a gép nagyon nem ugyanarra távozott volna, mint amerről jön, így csak a hosszú, beavatkozásra alkalmas órák tekintetében van azonosság. A rossz időjárás is csak az északi szakaszon játszott be, nem pedig végig.

A tervezők tehát a Grand Slam opció felé fordultak, ami – nem mellesleg – az addigi legambiciózusabb U-2 bevetés volt. A Pesavarból induló gép Afganisztánon át Tyuratam fölé repült, majd Cseljabinszk felé folytatta útját, ahol Kistim mellett a Majak Kombinát, ez a hatalmas, és nukleáris környezetszennyezésben világelső atomipari telep feküdt. Hadászati szempontból a telep plutóniumgyártása volt érdekes. Tovább északnak Szverdlovszk (ma: Jekatyerinburg), Kirov, Kotlasz, Pleszeck, Szeverodvinszk, majd Murmanszk következett, végül nyugatnak fordulva a leszállás Norvégiában. Ez tehát a Szovjetunió észak-déli átrepülését jelentette, ellentétben az eddigi gyakorlattal, amikor a gépek azonos égtáj felé hagyták el az országot, mint ahonnan jöttek.

n809x_2.jpgAz N809X, civil lajstromú U-2C valahol Amerika felett. A kabin melegedéstől védő festése a legjobb visszaverő, azaz fehér színű (forrás)

 

Miután eldőlt, hogy a Grand Slam lesz a következő bevetés, kijelölték rá Francis Gary Powers-t (egyes, nagyon akkurátus források szerint helyesebben: Frank Powers). A választás nem véletlen volt, hiszen Powers volt akkor a legtapasztaltabb pilóta a programban: 1-1 bevetése már volt a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság felett is, és 6 a szovjet határok mentén, összesen pedig 27-szer repült éles akciót a típussal. A géppel már nehezebben ment a dolog. Ezúttal ugyanis azt tervezték, hogy Incirlikből a bevetés előtti éjjelen repülik át Powers számára az U-2-est, hogy így ne álljon ott napokat a gép, felfedve az esetleges megfigyelők előtt, hogy bevetés készül. Így elvileg csak 6 órát töltött volna az U-2 a bázison, azaz amíg feltöltik üzemanyaggal és előkészítik a B kamerát benne. Április 28-án a 358-as tétel át is repült Pakisztánba, de a meteorológia rossz időt jelentett az észak-szovjet területek felett, ezért a bevetést lefújták. Így aztán a gép még akkor éjjel visszatért Törökországba. Másnap ugyanezt eljátszották, majd 30-ára már nem is próbálták meg a bevetést. De ez a két oda-vissza út elég volt ahhoz, hogy a kijelölt U-2 elérje a javításközi üzemideje végét. Ezért egy újabbat kellett kijelölni a célra: a 360-as tételt.

Ez a gép már túl volt egy érdekes epizódon, miután a CIA akkor meglévő 13 darab U-2-esét 1958 végétől a Lockheed C változatúra építette át, J75 hajtóművel. Az elkészült 360-as köztük volt, és Japánban, 1959. szeptember 24-én a C Különítmény pilótáinak egyike szállt fel vele egy tesztrepülésre. Eközben a pilóta (nem világos, de feltehetően önhatalmúlag) úgy döntött, hogy, mivel a gépen nem volt betöltve film, és üzemanyaggal sem volt teljesen tele, azaz könnyebb volt a szokásosnál, megkísérli megdönteni a magassági rekordot. Ez sikerült is, mivel 22.738 métert ért el, és ez maradt az első generációs változatok tényleges rekordja. Csakhogy emiatt sokkal több kerozin fogyott, mint számították előre, így a hazaúton leállt a hajtómű. Ezért a gép hasraszállást hajtott végre Fudzsiszava (Fujisawa) vitorlázóreptér rövid, füves pályáján. Talán a 360-as végre otthon érezte magát a vitorlázógépek között… Az eset következménye egyrészt a váratlan publicitás volt – a japánok már akkor is mindent lefotóztak – továbbá, hogy innentől a gép folyton valamilyen problémával küszködött, az elszenvedett, minimális serülések és a kijavításuk ellenére. Ezért a továbbiakban a gépet „a hangár királynője” néven emelgették, és az új állomáshelyén, a B Különítménynél sem szerették a pilóták. Powers visszaemlékezése szerint a 360-as aktuális nyavalyája a Grand Slam előtt az volt, hogy az egyik kerozintartályát nem lehetett teljesen kifogyasztani. Ezzel együtt az akkor elérhető, valószínűleg legjobb konfigurációban repült a gép, C változatként, B kamerával, System VI ELINT és System IXB ECM rendszerrel. Utóbbi – elvileg legalábbis – szöghibát generált a légvédelmi rávezető radarokban.

highflight-fromtheotherside4.jpgA Fudzsiszavában pórul járt 360-as tétel, körülvéve helyiekkel. Egy japán még helikoptert is igénybe vett, hogy arról fotózza le a nem mindennapi gépet (forrás)

article_360_b.pngA 360-as tétel rajza két verzióban. A fentin Sugar Scoop fúvócsővel, de a slipper tank póttartályok nélkül van, a lentin pedig fordítva. Mivel fotó nem készült a bevetés előtt, máig nem biztos a nyilvános források alapján, milyen konfigurációban repült a gép. Viszont abban egyezés van, hogy, bár a 360-as egyértelműen C változat volt, de nem volt meg a gerince végig, csak az eredeti, kisebb burkolatot viselte (források: fenti, lenti)

u-2c-profile.png

 

Éljen május elseje!

Ha a korábbi előjelek (a bevetés halasztása, a 360-as tétel kényszerű alkalmazása) nem voltak elég rosszak, a felszállás aznapi, május elsejei, fél órás csúszása is jelezte, hogy nincs minden rendben. A rádiókapcsolat légköri zavarai miatt az indítást jóváhagyó morzekódot alig tudta megkapni Pesavar Washingtonból, Incirliken át. Végül az U-2 az Eisenhower által adott utolsó időpontban, május elsején, hajnali 3.59-kor szállt fel, és indult északnak. 20,1 km-re emelkedve a gép elérte a bevetési magasságot, és ezt a szokásos módon, a rádió adógombjának egy kattanásával jelezte Powers. Többé nem hallottak felőle aznap, nem úgy a szovjetek, akik radarjaik révén már Afganisztán felett észlelték a gépet.

operationgrandslam1960.jpg

A CIA-s könyvből származó, de utólag színezett ábrán a Grand Slam útvonala. A többi, hasonló útvonalrajzon a NOFORN azt jelzi, hogy eredetileg külföldi állampolgárok számára tilos volt megmutatni az ilyen minősítésű anyagokat (forrás)

1-534265950d739534265950d772.jpgNem pont így nézett ki a látvány a Szverdlovszk környéki rakétaállásokban, mivel arrafelé nem voltak ekkora hegyek, de ez a kép a rakétaindítóról elég hangulatos (forrás)

A proletárdiktatúra nagy ünnepnapján természetesen a katonai légitevékenység kisebb volt a szokásosnál, igyekeztek itt is tartani a szabadnapot. Az U-2 észlelésekor az egyébként logikus, de azért mégis a szovjet gondolkodásra jellemző, heves intézkedést is bevezettek: az ország középső része felett azonnal letiltották a polgári légiforgalmat. A radarernyők így kitisztultak, a PVO végig követte a 360-as tételt. Kazahsztán határáig már 13 vadászgép próbálta meg lelőni azt, de – ahogy addig mindig – sikertelenül. Szverdlovszk felé közeledve, két, elvileg az U-2-est elérni képes rakétákkal ellátott légvédelmi osztály megsemmisítési zónáján is áthaladt a gép, de ezek nem nyitottak tüzet mégsem. Amint a harmadik osztály zónájába ért az U-2, ott is parancsot kaptak a lelövésére, de mivel karbantartás alatt állt több alrendszer, nem történt rakétaindítás. Viszont a kristálytiszta – légifotózáshoz amúgy kiváló – időben már szabad szemmel is (!) látták az amerikai légtérsértőt. Powers így tulajdonképpen kezdett mégiscsak szerencsés lenni, a kezdeti, rossz előjelek és a számára kedvezőtlen körülmények dacára. A negyedik rakétaosztály, az 5/37. teljes készültségben várta a gépet, és tüzelésre készen követte azt, amint beért a zónájába. A felettes rakétadandár kistimi parancsnoksága azonban késett a tűzparanccsal, és már-már úgy tűnt, a negyedik esélyt is elszalasztják a szovjetek a gép lelövésére, mert az már távolodott a rakétaindítóktól.

A késlekedés nem volt véletlen, mert még a csökkentett katonai légitevékenység is több, saját gépet jelentett, közülük egy MiG-19 géppár és egy új Szu-9 is a körzetben volt. Ezzel végül mit sem törődve, kiadták a parancsot az indításra, 8.46-kor. Először kezelői, majd műszaki hiba miatt a 1. és a 3. rakéta nem indult el, pedig a normál eljárás 3 rakéta bevetése volt (egyetlen célra), de az az egy, ami elstartolt, jól működött. 53 másodperccel később, az elektronikus jelen („K3”) kívül, mely a gyújtó aktiválódását igazolta vissza, szabad szemmel is láthatták a megfigyelők, hogy egy kis, narancssárga villanás következett be a cél mögött valamivel. Ezt fehér felhő követte, azaz a gépből kiáramló kerozin megfagyott a levegőben.

Bár a 21,5 km-en repülő Powers számára ez volt a végzetes találat, ezt a szovjetek nem érzékelték. A radaron ugyanis, a robbanás és a szétszóródó repeszek, alkatrészek miatt egy nagy foltra váltott a korábbi, pontos kijelzés, ami lehetett akár a gép által keltett zavarójel is. Ne feledjük, a 360-ason ott volt a System IXB ECM rendszer. Ez ugyan más típusú zavarásra szolgált, de ilyen részleteket már nem tudtak a szovjetek. És egyébként is, egyetlen rakétát használtak csak fel, aminek találatát ugyan jelentették, de még ennek a parancsnoki láncon való átfutása is időbe telt. Ezért aztán a következő rakétaosztályok is tüzet nyitottak. A 2/57.-nél is technikai hibák jelentkeztek, ezért szintén csak egyetlen rakétát tudtak indítani. A lefelé zuhanó roncsokra az 1/57. és a 3/57. osztály is rálőtt, 3-3 rakétával. Ezek repeszei halálos veszélyt jelentettek a közben már ejtőernyőjén ereszkedő Powers-re, de szerencsésen megúszta ezt is. A 4/57. osztály pedig, a harcállásponton is megtörtént, világos azonosítás ellenére, tüzet nyitott egy 11 km-en repülő géppárra, mint célra. Ez a két, említett MiG-19 volt, és még figyelmeztették őket, hogy ellenük tüzelt az osztály, de Szergej Szafronov főhadnagy gépét így is lelőtték, és holttestét az ernyőjéhez kapcsolva találták meg. Mindezzel egy időben a Szu-9-est is megpróbálták a célra vezetni, de a gép lehetőségein kívül esett a cél elfogása. A gyárból az egységhez átrepülő, fegyvertelen gépen a pilóta, Igor Mentjukov magassági pilótaruha nélkül ült, de azért ütközéssel való célleküzdésre utasították. Végül is az első rakéta találata után még fél óráig bizonytalan volt a PVO a légi helyzetet tekintve, de aztán igazolódott, hogy végre megfogták az U-2-est. Ehhez 8 rakéta kellett – már az első talált, tehát hét volt feleslegesen indítva – és még egy saját veszteséget is okoztak a légvédelmisek. Ezzel együtt az eredmény nem volt rossz, lényegében mégiscsak egyből lelőtték a behatolót. Ahogyan tehát az első berepülésre az amerikai nemzeti ünnepen került sor, úgy az utolsóra a szovjetek által részben kisajátított, így hozzájuk jobban köthető munka ünnepén.

placard.pngA sikeres indítón elhelyezett emléktábla, melyet a légvédelem múzeumában állítottak ki (forrás)

leloves_terkepe.jpgA számtalan ábrából, ami elérhető orosz forrásokból a neten, talán ez felel meg legjobban a fent leírtaknak. A fontosabb feliratok magyarra cserélve, de a települések nevei, valamint a rakétaosztályok (a települési hellyel és az ügyeletes parancsnokkal) nem. Lényegesek még a számmal jelzett helyek a roncsmezőben: 1: farokrész; 2: hajtómű; 3: orr-rész; 4: bal szárny; 5: jobb szárny darabjai; П (P): Powers elfogási helye. Az ezekre mutató, eredeti, orosz szövegbuborékok között a fehér hátterű a kolcovói repülőtér, ahonnan indultak a MiG-19-esek, és ahová tartottak, a Szu-9-essel egyetemben. A rakétaosztályok, melyeket a piros körben lévő piktogram mutat, bal felülről felsorolva: 4/57., 1/57., 3/57., 2/57., 5/37., 6/37. Érdekességek: a jobb felső sarokban (északnyugatra) Azbeszt egy falu neve (ami a Google Maps szerint pont délnyugatra van ma…), illetve, hogy a stilizált U-2 nem a C, hanem a későbbi, TR-1 verziót mutatja (EZEN forrás alapján)

big_0007628609.jpg

Egy némileg tisztább ábrán ugyanez. Itt magyarul olvashatóak a rakétaosztályok parancsnokai, és kicsit átláthatóbbak a távolságok és hatókörök is. Cserébe itt már a mai nevén, Jekatyerinburgként szerepel Szverdlovszk (forrás)

 

Az utólagos rekonstrukció szerint az SA-2C V-750VN rakétája a 360-as tétel mögött robbant fel, a közelségi gyújtó hatótávolságán belül. A Majak Kombinátról még elkészültek a fotók a találat előtt. A majdnem 11 méteres rakéta 190 kg-nyi, azaz hatalmas harci részt vitt magával, ami több ezer, 2,5 km/s kezdősebességű repeszt képezve, nagyjából 60 méteres körben okozott végzetes sérüléseket a célpontnak. A robbanás miatt a farokrész súlyosan megsérült, a gép azonnal leadta az orrát. A hátsó rész kisvártatva le is szakadt, a gép pedig pörögve hullott alá. Powers a gép szerkezeti deformálódása miatt a lábaival a műszerfal alá szorulva nem tudott katapultálni, ezért ledobta a tetőt, de nem ugrott ki. A kamerát megsemmisítő robbanószerkezet aktiválására készült. De a tető eltávolodásával a szívóhatás miatt mégis kivágódott a kabinból, viszont a ki nem oldott oxigén tápvezetéke révén a géphez kötve maradt. Végül a vezeték elnyíródott, és ki tudta magát szabadítani. Kb. 10 km-en ugrott ki – nem katapultált – de így az önmegsemmisítő kapcsolása nélkül hagyta el a gépet. Az ernyője automatikusan nyílt ki újabb, több ezer méter zuhanást követően (kb. 5 km-en). Közben még eldobta az ezüst dollárját, amiben idegméreggel bevont, parányi tű volt. Ez váltotta fel a Vito-féle incidens óta a méregkapszulát. A Povarnja falu mellett földet érő pilótát szinte azonnal elfogták, a gép pedig több darabban és akár 12 km-re a rakétaállástól érkezett le, de még így is viszonylag egyben maradtak a különálló részei – ahogyan ezt a Sieker-féle, és a többi lezuhant példány már előre jelezte. Későbbi kísérletek is igazolták, hogy a feltekercselt filmben elég nehéz kárt tenni, még szándékosan is, és ezúttal is ez történt.

A History Channel ugyan párszor alaposan melléfogott már repülőgépes témájú, számítógépes rekonstrukciói során, de ez elég jól sikerült. A részletben megszólal Powers fia is. Ő szerepel a lelövés történetét is magában foglaló, Kémek hídja c. Spielberg-filmben is, ahol egy cameo erejéig ott ül a pilótákkal a pakisztáni bázison. A filmben egy fokkal szebb a lelövési jelenet, mint a fenti videóban, csak sajnos sokkal inkább dramatizált, mintsem hiteles (a gép egy U-2R, a harmadik rakéta talál, és Powers lógása az oxigénvezetéken nem semmi, de…). Ezzel együtt is érdemes megnézni, tudva, hogy nem dokumentumfilmről van szó; ITT elérhető (a Youtube-verzióra vágott zene helyett eredeti hanggal)

rian_archive_793497_exhibition_of_remains_of_shot_down_american_u-2_spy_plane.jpg

A Powers által használt térkép a roncsok közül megmentett darabja, melyet nyilvánosan is kiállították anno. A lelövéshez kapcsolódó sztori szerint a Gagarin űrrepülése előtti fotókon eleinte nincs, később viszont van nagy CCCP felirat a sisakján. Állítólag valakinek az utolsó pillanatban jutott eszébe felfesteni a betűket, nehogy az ejtőernyővel földet érő űrhajóst külföldi kémpilótának nézzék (forrás)

 

A légvédelmi harc az U-2 ellen

Orlov már idézett visszaemlékezése szerint Birjuzov marsallt a május elsejei ünnepségeken részt vevő Hruscsov sztálini stílusban hívogatta, miszerint szégyen, hogy egy szubszonikus felderítőgépet sem tudnak lelőni. (Mondjuk ebben azért igaza volt.) A marsall erre azt felelte, hogy ha rakétává válhatna, ő maga szedné le az U-2-est.

A lelövés korábbi leírása – a bevezetőben is említett módon – Diószegi Dusán szíves hozzájárulásával készült, aki a résztvevők személyes interjúi révén állította össze az alapul szolgáló cikkét. Annak nagyobb része olvasható az Aranysas magazin 2010 májusi számában is. Más egyéb, az interneten nyilvános orosz forrásokat is felhasználtam még, ezekről az utolsó részben, a források között lesz még szó. A hivatalos verzió egyébként a 2/57. osztályt említi, mint amelyik lelőtte a gépet. Ennek feltehetően az az oka, hogy nem akarták felelősségre vonni a MiG-19 lelövését lényegében engedélyező 57. dandár parancsnokait, és mivel ők is indítottak rakétát, annyira nem is kellett ehhez sokat ferdíteni a sztorin. A „Ki lőtt először?” kérdésnél két, a fentiekben leírtakat alátámasztó megjegyzés fontos még. Az egyik, hogy a 2/57. osztály a cél „passzív zavarását” említi, ami persze a roncsfelhő volt, azaz a másik osztály találata utáni időszakról van szó. Ilyen zavarásra képes eszköz pedig ugye nem volt az U-2-eseken, a System IX(B) egészen más jellegű berendezés volt. A másik, hogy maga Powers is Szverdlovszktól dél, dél-keletre 40-48 km-re tette utólag a találat helyét, ami passzol az 5/37. osztály települési helyéhez.

Az ügy, mint a hasonló, politikai jelentőségű dolgok általában, utólag nehezen látható tisztán. A 10-14 rakéta felhasználásával, vagy a Szu-9 néha már groteszk módon kiszínezett szerepével sok helyütt találkozni, és a populáris orosz források is a „hivatalos” verziót közlik. Megemlítendő még, hogy a Szu-9-esre az orosz források általában T-3 néven hivatkoznak, utalva arra, hogy akkoriban még nem állt normál szolgálatban a gép. A posztban az előbbi név maradt mégis, utalva az „eredeti” T-3-ashoz képesti, épp az U-2 elfogásához kellő, jelentős átalakításokra, melyekről korábban volt már szó.

A következőkre szintén hpasp hívta fel a figyelmemet. Visszatekintve, úgy tűnik, hogy az U-2-eseket a Szovjetunió felett három alkalommal várta olyan légvédelmi rakétarendszer, ami elvileg képes lett volna elérni a 20-21 km magasan szálló amerikai kémrepülőt.

Az első már a 2014-es, 1956. július 5-ei berepülésnél megvolt, amikor is a gép Moszkva felett húzott át. A várost védő, hihetetlenül kiterjedt Sz-25 Berkut (SA-1Guild) rendszer már működött, és a 207A gyártmány jelű, aktuálisan rendelkezésre álló V-300 rakétaváltozata a rendszernek 25 km-ig volt bevethető. A B-200 radarrendszer viszont még egy bombázó méretű célt is csak 50 km-ről látott, 2 MW (!) adóimpulzusokkal. Így a kicsiny és még a pont a radar feletti átrepülésnél is legalább 20 km-re lévő U-2 ellen esélyük sem volt. (Ehhez a sok évvel később szolgálatba állított B-200M 10 MW-os impulzusai kellettek…) A második alkalom a Square Deal Szári Sagan feletti, robbanófej nélkül inkább nem indított V-400 rakétája volt (SA-5), melyről korábban volt szó. A harmadik pedig egy hónapra rá a sikeres V-750VN Szverdlovszknál.

u2-6_masolata.jpgA 2014-es bevetésen készült képen a Moszkva környéki egyik, tipikus elrendezésű Sz-25 rakétabázis. Később az SA-2-eseket is eltérő, de szintúgy nagyon jellegzetes módon telepítették. Amint azt az eredeti képaláírás elárulja, a fotó jobb szélén a jelzet a dátumot, majd egybeírva a kamera típusát és a küldetés számát, végül a kép minősítését és egy kódnevet tartalmaz (forrás)

 

Az „U-2 incidens”, és utóhatása

Washingtoni idő szerint május elsején, hajnali fél négykor a CIA forrásai jelentették, hogy a szovjet légvédelem beszüntette az U-2 követését Szverdlovszktól délre. Ez elég világosan jelezte, hogy valami nincs rendben, ezért azonnal felállt az Operation Mudlark, begyűjtendő a felmerülő információkat. Bár nem volt információjuk a pilótáról, Bissell és társai úgy gondolták, a 21 km-ről való lezuhanást biztos nem élte túl Powers, ezért jó lesz az eredeti fedősztori is. Az ellenkezőjére utaló tapasztalatok pedig megvoltak akkorra már...

 

Politikai szinten totális bukás lett az eseményből. Pakisztán szerepét titkolni kívánták, így először az incirliki parancsnokság adott ki közleményt egy „elveszett időjárásfelderítő gépükről”, mely 3-án jelent meg. Ugyanazon a napon a NASA is tájékoztatta a nyilvánosságot a dologról. Eszerint egy, Törökországból felszállt, időjárási felderítést végző gépük pilótája oxigénellátási problémát jelentett, majd többé nem reagált. A gép viszont robotpilótája révén tovább repült, észak felé, szovjet légtérbe. Egy U-2-est be is mutattak a sajtónak, NASA jelzésekkel. Hruscsov csak erre várt, mivel innen tudta már, hogy az amerikaiak azt hiszik, nincs bizonyítéka a gép valódi célját illetően, azaz, hogy a gép és a pilóta is elveszett. 5-én a Szenátus is kikezdte az elnököt, miszerint hogyhogy nem tudott egy ilyen szenzitív ügyről, azaz egy amerikai gép Szovjetunió közeli, potenciális veszélyeket magában hordozó repüléséről. Ezek után Eisenhower vagy ragaszkodik ahhoz, hogy tudott mindenről valójában, de akkor a szovjetek előtt lehetetlen helyzetbe kerül Párizsban pár nap múlva, vagy pedig, azt állítja, hogy nem tudott, ekkor viszont belföldön válik nevetség tárgyává, mint akinek nincs befolyása a saját beosztottjai felett egy ilyen érzékeny kérdésben. Dulles felajánlotta lemondását, de ezt az elnök elutasította, nehogy úgy tűnjön, a CIA igazgatójáé a végső felelősség. Hruscsov, látva az amerikaiak narratíváját, csak annyit közölt nyilvánosan, hogy lelőttek egy kémrepülőgépet. Ezért az USA tovább ragaszkodott a NASA-s meséhez, és azt állította, hogy lezuhant gép nem más, mint az időjárás felderítő Törökországból, nem pedig kémrepülőgép. 7-én aztán az első titkár közölte: „Korábban direkt nem mondtam el, hogy a pilóta él, és jól van. Most láthatjuk, mennyi hülyeséget hordtak össze az amerikaiak.” A szovjet újságok néhány fotót is közöltek, amiből az is világossá vált, hogy a 360-as tétel viszonylag épségben megúszta a zuhanást. 11-ei beszédében pedig Eisenhower teljes felelősséget vállalt, de némileg meglepő módon nem ígérte meg az átrepülések befejezését. Mindezek után romba dőlt a párizsi találkozó is. Itt Hruscsov követelte, hogy először szólalhasson fel, majd azt, hogy hivatalosan kérjen bocsánatot az USA. Ezt Eisenhower nem tette meg, így a szovjetek egy nap után hazautaztak.

 firstdisplay_2.jpgA sajtónak bemutatott, NASA jelzéssel szereplő U-2. Érdekes, hogy a kezdetekben sok gép kapott a fémszínhez még NACA jelzéseket, de mire használni kellett a fedősztorit, már NASA lett az érintett szervezetből (forrás)

c428113fd9b7.jpg

Fent: a 360-as tétel maradványait Moszkvában, a Gorkij Parkban nézik a szovjet polgárok. Kétségkívül nagy propagandagyőzelem volt ez a kommunisták számára. Mindezt az első titkár is kiélvezte, aki ugyancsak megtekintette a roncsokat, amint az a lenti képen látható (források: fenti, lenti)

hr_et_megtekint.jpg

 

Powers maga, az elfogása után gyorsan a Ljubjankában találta magát, de a szovjetek nem bántak vele igazán rosszul. A kihallgatások alatt ráadásul elég ügyesen beszélt, és alig szolgáltatott érdemi információkat fogvatartóinak. Nemsokára rendeztek számára egy nagy, sajtónyilvános pert, ahol – kirendelt védője tanácsára – bűnösnek vallotta magát, és 10 évre ítélték. Innen fogolycserével szabadult, de otthon igencsak megoszlottak róla a vélemények. Bár több bizottság is elég egyértelműen tisztázta, kisebb részben a közvélemény, nagyobb részben pedig John A. McCone – a Dulles utáni – CIA igazgató nem igazán hitt neki. Utóbbinak az volt az egyik oka, hogy létezett egy, a többi adattal ellentmondó NSA jelentés, miszerint a pilóta alacsonyabbra ereszkedett valamiért, így pedig könnyedén lelőhették. Powers-t 1962-ben visszavette a légierő, de ’63-tól már a Lockheed tovább folytatódó U-2 programjának tesztpilótája volt, egészen a fejlesztések akkori végéig, azaz 1969-ig. Operation Overflight címmel kiadta visszaemlékezéseit is. Ezután egy rádióállomásnak repült kisgéppel, majd egy tévének helikopterrel. Így vesztette életét operatőrével 1977. augusztus elsején – a hónapok első napjai nem bizonyultak szerencsésnek számára.

kong.jpgPowers a kongresszusi meghallgatásai során. A kezében látható U-2 makett sokszor előkerül az üggyel kapcsolatosan. Innen feltehető, hogy a gépén rajta voltak a slipper tank tartályok (forrás)

 

A hatalmas, nemzetközi botrány után – a korábbi beszédéből hiányzó módon – Eisenhower rögvest felfüggesztette az átrepüléseket. A brit pilótákat azonnal evakuálták Incirlikből, elkerülendő az esetleges politikai vonzatokat. Május 27-én a Menderes-kormányt puccsal megbuktatták, és az új vezetés nem tudott az U-2-esekről. Ezért Amerikából megtiltották még az ellenőrző repüléseket is. Az így üzemképtelenné váló gépeket C-124-esek vitték el később. Egy negyedik U-2 azonban ott maradt, számítva egy esetleges újraindításra, de erre sosem került sor. Az amúgy is növekvő Amerika-ellenes hangulat miatt július 8-án Japán is kitiltotta kémrepülőket területéről. Ekkoriban a NASA is visszavonta a támogatását a fedőtörténet kapcsán. Mindez fél éves leállást hozott a teljes programban. Az Edwards-on települő G Különítménybe összevont gépek immár a harmadik, Idealist kódnév alatt működtek tovább a CIA alatt a Powers utáni időkben.

coldu2.jpg

Ahogyan a szovjetek elképzelték: Eisenhower leszerelési és más ajánlatait békegalambbal támogatja meg (forrás)

 u2_cartoon.jpgÉs ahogyan az amerikaiak elképzelték a fedőtörténetet: a NASA sáv festése még folyós, és a gépen nincs semmi, sőt, még az sem… (forrás)

 

Az átrepülések szüneteltetése megmaradt Kennedy, majd az ő utóda, Johnson elnök alatt is – de formális leállításra nem került sor, csak a felfüggesztésre. Még pár éven keresztül úgy ítélték meg, hogy szükség lehet a politikai helyzet súlyos romlása esetén bevetésekre, a Varsói Szerződés országai felett is. Ennek fő oka az volt, hogy a műholdas fotók még sokáig rosszabbak voltak, mint amilyeneket az U-2-esek készíteni tudtak. Mindez azonban csak az említett térségre vonatkozott, mivel Kína, Kuba, és számos, kevésbé exponált terület felett néhány hónap, vagyis a Különítmények visszavonása okozta szünet után már folytatódtak is a repülések. Ezeket a H, vagy pedig a korábbiakkal kibővített G Különítmény esetileg odatelepített gépei végezték.

Új küldetésekhez 1961 őszén mégis elég közel kerültek, az aktuális berlini válság miatt. Bissell a lehetséges, a gép biztonságát javító intézkedésekről érdeklődött Kelly-nél, aminek része volt, hogy a mérnök egy robbanótöltet-sorozatot tervezett volna be, a gép és nem mellesleg a pilóta – ezúttal teljes – megsemmisítésére, elkerülendő Powers esetét. Szeptemberben felmerült a légierőnél meglévő A változatok közül 6 gép C-vé alakítása is, minden más munkát megelőző prioritással. Abban a hónapban a stratégiai célú berepülések felújítása is szóba került, tekintettel a műholdak gyengébb minőségű fotóira. A célok ismét főleg ICBM-ekkel kapcsolatosok voltak. Az ezt javasló anyag egymás mellett szerepeltetett korábbi, jobb felbontású, U-2-esről készült, és rosszabb műholdképeket, azonos területekről, de ez sem győzte meg a döntéshozókat. 1962 februárjában Kamcsatka feletti, ABM létesítmények ellenében tervezgettek küldetést. Ez évben volt ötlet Szári Sagan elektronikus felderítésére is, a System XVII rendszerrel, de nem a szovjet, hanem a közeli, kínai légtérből végezve ezt. Konkrét útvonaltervezésre egyszer sem került sor végül.

 

A szverdlovszki eset tehát a legkevésbé sem vetett véget az U-2-esek illegális berepüléseinek, csak a Szovjetunió felett nem jártak többé a gépek. Viszont ettől fogva nagymérvű, a döntéshozatalt illető és szervezeti változtatások történtek. Amíg eddig Eisenhower bizonyos, nem tervszerűen kiválasztott, bár többé-kevésbé állandó személyekkel konzultált az egyes küldetésekről, majd gyakran végső soron egymaga engedélyezte ezeket, mostmár formalizálták az eljárást. Egyrészt a britek minden szinten kikerültek a programból, másrészt a Nemzetbiztonsági Tanács Különleges Csoportja lett hivatalosan a felelős az U-2-esekért. A CIA ún. fekete könyveket készített minden igényléséhez, melyek a borításukról kapták a közkeletű nevüket. Különösen érzékeny esetekben a Csoport továbbra is az elnök elé utalta az ügyeket. De nem csak a jóváhagyás, hanem az igénylések rendje is kiterjedtebb, szabályozottabb lett. Azt az elvet is lefektették, hogy a CIA felel a tiltott légterek felderítéséért, a hadsereg addigra szintén teljesen kialakult U-2 (és egyéb) programja(i) pedig a közvetlen, katonai műveleteket támogató kéréseket teljesíti. Ez a rendszer már a következő, 1960 őszi, első kubai repülések (lásd később) során is működött. Szintén ide tartozik, hogy a haderők kapták meg már korábban is a határmenti küldetéseket, és számos ilyet is repültek. Ez a későbbiekben is így maradt, és ennek köszönhető, hogy 1960 után már csak a Szovjetunió déli határvidéke mentén voltak az országhatárt követő, CIA-s bevetések is, sehol máshol.

További, a CIA-n belüli szervezeti változások voltak hatással a felderítő programokra (U-2, Oxcart, műholdak, stb.), melyek kisebb részben Dulles 1961 novemberi, főként pedig Bissell 1962. február 17-ei távozását követően léptek életbe.

u2_66701.jpgAz USAF egyik fémszínű A-ja, melyet 1966-ban C-vé építettek át (forrás)

A következő rész ITT! A források az utolsó részben lesznek felsorolva.

48 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://modernwartech.blog.hu/api/trackback/id/tr7213801384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage 2018.05.11. 11:26:59

A lefordított képre kattintva nálam az nem felnagyítódik, hanem ugrik egy orosz oldalra, így nem olvasható.

Maga Lenin 2018.05.11. 12:31:31

@molnibalage: Nagyíts bele a böngészőbe vagy mentsd le a képet és úgy, jobbat nem tudok.

karlmann 2018.05.11. 21:51:10

Elég sok helyen próbáltam utána nézni a múltban is és most is, de a Mc Cone féle vád, miszerint a gép túl alacsonyan repült és ezért lőtték le se meg nem erősíthető, se meg nem cáfolható. Van vkinek ezzel kapcsolatban pontosabb infója?

molnibalage 2018.05.12. 11:50:29

@karlmann: A Gyeszna HMZ-je az új rakétával felért 27 km-ig. Innentől fogva lehet találgatni, de a számok alapján elvileg tökmindegy, hogy akkor mos 23 km-en vagy kicsivel alatt ment...

Békássy Csaba 2018.05.12. 12:16:36

A "Sun Plot" projektnél szerepel Tyuratam, mint célpont mellett Vlagyimirovka is, de ezt sehol nem tudom felfedezni. segítséget kérek, hol keressem?

csi szi 2018.05.12. 12:36:21

Ezek szerint Powers még a levegőben "eldobta az ezüst dollárját, amiben idegméreggel bevont, parányi tű volt", ennek ellenére az oroszok megtalálták azt a földön? Mert az egyik posztban linkelt forrás szerint ( donhollway.com/u-2/ ) a tűt is kiállították Moszkvában.

csi szi 2018.05.12. 12:40:21

Ja tovább olvasva a szóban forgó cikket szerint a zsebében volt a tűvel preparált ezüstdollár, ott találták meg a ruszkik, nem dobta el.

csi szi 2018.05.12. 12:42:52

Bocs, ezek szerint volt még egy tű is, azt találták meg nála és volt egy ezüstdollárba rejtett másik amit eldobott? Elnézést hogy ezen az apróságon akadok fenn... de akkor ez lehet a megfejtés.

csi szi 2018.05.12. 13:14:43

Szóval arra is volt ideje, hogy ereszkedés közben kiszedje és zsebre vágja a tűt, majd a preparált pénzt eldobja, ez zavart meg. A korábbi felesleges hozzászólásaimat nyugodtan lehet törölni.

Maga Lenin 2018.05.12. 14:24:14

@Békássy Csaba: Tyuratam be van jelölve a Grand Slam térképén, ott megtalálod, de a korábbi részek térképein is. Vlagyimirovka szerintem sok tucatnyi van, próbáltam keresgetni a térképen, de az elvileg megadott célterületen pont nem találtam. Ukrán, krími meg szahalini településeket ad ki a keresés, jobban nem mentem bele.

Maga Lenin 2018.05.12. 14:26:54

@csi szi: Megmondom őszintén, ezt nem csekkoltam máshol, hogy hogyan is volt. Meg szerintem ez olyan részlet, hogy már a fene se lehet ebben biztos 60 évvel később, Powers is bármit mondhatott meg írhatott utólag. Minden esetre én nem úgy értelmeztem, hogy kivette a tűt, hanem, hogy az egész érmét dobta el. Továbbra sem utánakeresve, de szerintem simán megtalálhatták az oroszok, tűvé tették az egész területet, ahol a gép lezuhant, minden egyes darabkát begyűjtöttek. (Erről még egy későbbi részben lesz szó.)

Maga Lenin 2018.05.12. 14:28:04

@csi szi: Amiket itt ír a tag, azt nagyon ne vedd készpénznek, lásd 14, egyszerre indított rakéta meg ilyenek...

Maga Lenin 2018.05.12. 14:33:33

@karlmann: @molnibalage: Amennyire én értelmeztem ezt, a lényeg az volt, hogy az NSA-jelentés arra jutott, hogy szándékosan süllyedt lejjebb Powers, meg még manőverezett is. Ez adott lehetőséget a lelövésére, az amúgy műszakilag hibátlan gépen. Most hogy ezt McCone miért hitte el, én utánajárni se akartam. Ha primitív magyarázatot keresünk, egyszerűen talán nem akarta elfogadni, hogy a "szupergépüket" lelőhették az oroszok, és egyszerűbb volt valakinek a nyakába varrni a dolgot. De az egész lelövés csak idő kérdése volt, az biztos.

csi szi 2018.05.12. 14:53:09

@Maga Lenin: Akkor a robotpilóta meghibásodása nem lehetett az ok, amiről szintén ír a tag? Ez sem bizonyított információ?

Hpasp 2018.05.12. 19:04:58

Általában a lelőhetetlennek gondolt gép leszedése után jönnek a koncepciók amik felmentik a korabeli döntéshozókat annak beismerésétől, hogy az ellen esetleg elérte a lelövéshez szükséges szintet...
- biztosan megbontották az alakzatot (B-52 Hanoi felett)
- biztosan lesüllyedt (U-2 Szverdlovszk)
- biztosan minden este ugyanarra repült, és az útjába települtek (F-117A Belgrád)
... pedig egyszerűen csak nincs legyőzhetetlen fegyver.

2018.05.12. 21:42:08

Ki az (rajtam kívül), aki a CIA feketét kéknek látja? :)

Fredddy 2018.05.12. 21:49:55

Élvezetes olvasmány volt!

Az 1896-os millenniumi magyar ünnepségekre is jöttek japánok, a kortársak azt jegyezték fel róluk, hogy mindent lerajzoltak:)

Gagarin sisakján a feliratról azt olvastam, hogy nem is akárhogy került rá, hanem az űrhajósokat kísérő egyik doktornő a vörös rúzsával festette fel, miután valakinek utolsó utáni pillanatban eszébe jutott. Amikor földet ért valahol Kazahsztánban, a helyiek így is megijedtek tőle először.

2018.05.12. 22:52:07

@Madnezz: valójában azért kérdeztem, mert nem tudom eldönteni, hogy a monitorom kalibrációs problémája, a színtévesztésem okozza, hogy kéknek látom vagy esetleg tényleg az. :)

2018.05.12. 22:55:12

Jut eszembe: a Mythbusters-ből az Adam nevű úriember nem egy ilyen géppel tett sétarepülést?

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2018.05.12. 23:07:39

@hullajelölt88: Tényleg annak látszik. Ez egy nagyon jó álclzófestés volt. :D

Maga Lenin 2018.05.13. 00:44:59

@csi szi: Az nem befolyásolta a repülési magasságot, legfeljebb a pilóta munkaterhelését növelte.

Maga Lenin 2018.05.13. 00:49:22

@hullajelölt88: @Madnezz: Hivatalosan kék-fekete közti átmenet volt. Általában eléggé feketének tűnik, de, ahogy mondani szokták, "van az a szög"... :) (Meg az a megvilágítás.)

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2018.05.13. 06:12:11

Ez igen érdekes volt és rengeteg meló van benne. Köszönet érte!

Make Valamit · http://make.blog.hu 2018.05.13. 17:28:31

@hullajelölt88: Sőt James May is repült vele. Keress rá YT-n "James May on the Moon" címmel. Elég részletesen bemutatják a procedúrát a chase car-okkal, amikor meg az öreg repülőorvost mutatják, először azt hittem valami 70-es évekbeli archív felvételt játszanak be, elég oldschool feje van a dokinak.

karlmann 2018.05.14. 07:34:41

@Maga Lenin:

Na ez az. Ha Dulles így reagált volna azt megértem, mert ő rendesen el tudott rugaszkodni a valóságtól. Mc Cone viszont realista volt és '62-ben már ő volt az igazgató a rakétaválság alatt. Akkor is lekaptak pár U2-est az oroszok/kubaiak, szóval tudnia kellett, hogy a gép sebezhető bármilyen magasságban.

gigabursch 2018.05.14. 11:01:48

A kihelyezett tábla kapcsán kérdezném, hogy a légigyőzelmek analógiájára a földi ütegek is jegyzik a saját sikeres találataikat?

Maga Lenin 2018.05.14. 11:51:05

@gigabursch: Ezt nem tudom (talán hpasp...), de a "szamoljet-spion" mennyire vicces már :)

gigabursch 2018.05.14. 19:26:06

@Maga Lenin:
És tényleg... SPION... besz@rás

@Hpasp:
:-)
Köszi

gigabursch 2018.05.16. 11:15:27

Őszintén remélem, hogy ismét nyitott kapukat döngetek:
:-)

A lelőtt gép, a radar és rakétatechnológia, stb., tovább a kémkedésig és kémelhárításig kérdésköre kapcsán:
Mit tudtak a ruszkik ebből tényszerűen tanulni?

Nomeg az amcsi/brit/egyéb NATO seregek:
Mennyire volt gáz, hogy a ruszkiknak már ilyen légelhárításuk van? "Srácok, sehol sem vagyunk" típusú felismerések mennyire kerültek elő?

Maga Lenin 2018.05.16. 12:09:57

@gigabursch: Ebből a lelőtt gépre tudok válaszolni: sokat, lásd (majd) utolsó rész!

molnibalage 2018.05.16. 13:01:23

@Maga Lenin: Tűkön ülök már.
Mennyire előre írod meg a posztokat a kirakáshoz képest?

gigabursch 2018.05.16. 15:44:45

@molnibalage:
Ááááá, ilyeneket nem árul el. (én se tenném)
De ha az csak 4-5(-6-7-8-....) rész múlva következik be - nos az nekünk mindenképpen jó...
:-)

Maga Lenin 2018.05.16. 22:16:58

@molnibalage: @gigabursch: Ez érdekes volt, mert először én is arra gondoltam, hogy ez műhelytitok, de aztán mondom, miért lenne az. Viszont egyáltalán nincs rá átlagos válasz, mert elég változó. Az Alfánál kellett utólag módosítanom, ott kevéssé jártam előtte a tervezett megjelenésnek. Viszont azóta más jellegűek a forrásaim. Az F-16XL esetében legalább az egész szöveg fele megvolt már a kezdés előtt. Most az U-2-esnél 1-2 résszel előrébb voltam (az elején még többel), mint ahogy itt olvasni lehet. Az utóbbi időben beállt, 2 hetes sűrűségnél nem lesz gyorsabb sose hosszabb távon az új posztok megjelenése.
Mellesleg, igazából jobb lenne, ha meglenne minden egyben, előre, de ez sosem fog megvalósulni. :)
Ja és köszönöm a nagy érdeklődést, molni :)

karlmann 2018.05.16. 22:31:52

@gigabursch:

A második részére válaszolnék.
Először úgy voltak vele, hogy ez előbb-utóbb amúgy is bekövetkezhetett volna, számoltak is vele, ezért volt a pilótánál mérgezett tű, meg a beépített önmegsemmisítő a gépen. A Kubai rakétaválság alatt jött a második pofon az már erősebb volt és nem lehetett azt mondani, hogy megint véletlen volt. Mert addig azért tartotta magát a " Powers hibázott és túl alacsonyra süllyedt" elmélet.

Az igazi mélyütés Laoszban, majd Vietnamban jött el,ahol a SAM-ek óriási károkat okoztak az US AIR FORCE-nak. Akkor döbbent rá mindenki, az utolsó bakáig, hogy az SA-2 egy ütőképes fegyver. Addig meg lehetett magyarázni, hogy a lelőtt gépek ritka, véletlen, egyszeri esetek voltak. Vietnamban viszont naponta folyamatosan szedték le a gépeket. Ez volt az igazi sokk! Nem véletlen, hogy innentől az elektronikus zavarógépek fejlesztése igen komoly támogatást kapott., éppúgy, ahogy a manőverező robotrepülőgépeké is. Továbbá a lopakodóknak is innen eredeztethető a története.

molnibalage 2018.05.16. 22:41:59

@Maga Lenin: Azért kérdeztem, mert a HT összefoglalónál felemerül, hogy részletekben kiadom, de még kiadás előtt is a legvégén beszúrtam ide és oda is hol egy mondatot, hol egy bekezdés. Tehát az értdekelt, hogy ez nálad hogyan csapódik le, ha menet közben még íródik. Én csak egy lezárt egységként voltam képes kezelni az írást.

molnibalage 2018.05.16. 22:45:34

@karlmann: A te második részedre válaszolnék. A Dvnia és óriási károkat okozott szókapcsolat elég vicces meg a "naponta folyamatosan"...

htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/

A végén az éles bevetések. Kb. 200 gépet lőttek le összesen Dvinával... Balesetben ennél kétszer több veszett oda. Ok, hogy ellentevékenységre sokat kellett fordítani, de még a kezdeti időszakban is erős túlzással kerekítési hiba volt az okozott veszteség.

molnibalage 2018.05.16. 22:50:12

@karlmann: Adhatok forrást éves bontásban is a veszteségekre...

Maga Lenin 2018.05.16. 23:06:29

@karlmann: Azt én se mondanám, hogy "akkor jött a sokk". Ez olyan mint a normandiai Tigris-frász. Mintha '43 óta ne tudták volna, hogy ez lesz. (Érzékeltetésül: kedvenc részem, amikor idéznek tunéziai német jelentéseket, és megjegyzik, hogy "mint rendesen, az ellenséges páncélosok [Tigrisek elleni] fellépéséről szó sem esett [pedig voltak azért].") Szóval a köv. vagy az azutáni részben lesz szó bőven arról, hogy bizony nagyon is előre tudták, mi vár az U-2-esekre is Kubában, meg a többi gépre általában. Sőt, azt is érinti majd a sorozat vége, hogy nem igazán a vietnami tapasztalatokból jön az alacsony észlelhetőség, hanem már az eredeti, U-2-esekre vonatkozó kritériumokból. Azaz, mondjuk úgy, nem igazán értünk egyet ezekben.

@molnibalage: Az az írás teljesen más jellegű, mint itt a posztok, azt a helyedben én is egyben kezeltem volna. Ahogy mondtam, sokszor voltam kénytelen utólag módosítani dolgokat, ami amúgy nem igazán jó. Bár akit igazán érdekel, az elolvassa gondolom újra, mert mindig megmondom, mi változott az eredetihez képest. (remélem :) )
Viszont, ha már továbbra is szemérmetlenül reklámozod magad, akkor legalább oldalszámot írjál már oda, ne kelljen keresgetni a 800 oldalas enciklopédiádban! A kérdéshez: bár számszerűleg biztosan helyes, amit mondasz, de bizonyos körök gondolkodását mégis lehet, hogy a számok alapján racionálisnál jobban befolyásolták a rakéták eredményei. Na de ilyeneket meg nehéz felmérni, ezt csak kiegészítésként, véleményként mondom.

molnibalage 2018.05.16. 23:14:29

@Maga Lenin: A Tigris frászban a meglepő az, hogy épségben is zsákmányoltak egyet 1943-ban és úgy tudom, hogy nem igazán tesztelték le.

Hpasp 2018.05.17. 20:21:47

@Maga Lenin: A molni féle összefoglaló utolsó tíz oldala foglalkozik a különböző háborúkban bevetett fegyverek eredményességével. A szépsége, hogy ebben az összegzésben mind orosz, mind nyugati források is fel lettek használva.

Maga Lenin 2018.05.18. 00:35:15

@Hpasp: Én elismerem a szépségét, tényleg, de így, közelebbi hivatkozás nélkül olyan, mintha valakinek azt mondanád a kérdésére, hogy hát ott a válasz interneten. Kicsit széles meghatározás - már ha az internet promotálásán kívül is lett volna célja a válaszadónak. Tudom, Ctrl-F, de akkor is.

@molnibalage: Egy elég korrektnek tűnő könyv szerint igen részletesen tesztelték. Ez persze a lényegen nem változtat. Úgysem volt elég jó tankjuk ellene lényegében, ezek után talán kár is lett volna ijesztegetni a katonákat. :)

Hpasp 2018.05.18. 06:41:32

Gary Powers leszedését (és egy későbbi esetet is) ki lehet próbálni légvédelmi rakétás szemmel is a SAM Simulator-ban.

Maga Lenin 2018.06.26. 23:19:20

@Urteil: A felsorolt források ellenére Voronovot említi a jó öreg lemiles poszt. Valahogy a fenti verzió nekem jobban bejön ;-)