Az A-10 ismertetőjének utolsó része a különféle, meg nem valósult változatokkal kezd. Ezt néhány gondolat követi zárszóként, majd a terjedelmes forráslista, pár extra fotóval megspékelve. A sorozat előző része ITT, az első pedig ITT olvasható.
Az A-10 további, javasolt változatai
A Republic még a ’80-as években a csendes-óceáni térségbe ajánlotta a kétüléses N/AW verzión alapuló, tengerészeti csapásmérőjét, Harpoon, vagy akár Exocet, hajók elleni robotrepülőgépekkel. Ehhez az orrba radar beépítése lett volna szükséges. Egy másik forrás szerint a tengerészeti hasznosítás 2002-ben is felmerült, de ekkor a „Sea Hog” ötlettel már egészen más volt a cél. A US Marines számára közvetlen légi támogatást biztosító gépek az általuk akkor még használt, korai F/A-18 verziókat „és más gépeket” (AV-8B) helyettesítettek volna. Csakhogy ez hordozófedélzeti üzemet (!) jelentett, amihez a US Navy is kellett volna, mivel a kisebb, tengerészgyalogos hordozók erre nem lettek volna alkalmasak. Így aztán felhajtható szárnyakat, fékhorgot és a katapultáláshoz szükséges felszerelést irányoztak elő, de ez az A-10-est kezelő Northrop Grumman szerint nem igényelt megerősített orrfutót, mert az eleve elég strapabíró a nem szilárd burkolatú pályák használata miatt. A hosszú távra konzervált A-10-eseket vették volna elő, melyeket a cég 20 milliós darabáron alakított volna át. Ez ugyan elsőre nem sok a módosítások mélységéhez képest, de ahhoz képest eléggé, hogy régi, használt gépekről van szó, amiket nem a korrozív, tengeri környezetre terveztek. Ebben az ötletben persze nem egyeztek volna meg a haderőnemek, főleg a Navy. Nekik ugyanis a „nagy” hordozókon egy újabb típust kellett volna bevezetni, ami logisztikailag előnytelen, továbbá, ez a terv aláásta volna az F-35B és C programot is. Így aztán a „Sea Hog” sorsa nem lehetett kérdéses, de azért érdekes ajánlat volt.
A makettépítők azért dolgoztak szépen: Sea Hog a Marines színeiben, kétszeresen tört, felhajtott szárnyakkal és felhajtható farokrésszel (!!). Érdemes megfigyelni az UARRSI helyett a jobbra hátrébb beépített, hajlékony tömlős megoldáshoz való csatlakozót
A hajtóműcserére a kezdetekben is felmerült már két elképzelés. Nagyon korán, 1976-ban javasolta a Republic, hogy RB199-esekkel, azaz a Panavia Tornadok hajtóművével lássak el a gépet – persze utánégető nélküli verziókkal. Ezzel az európai piacot célozták, főleg az NSZK-t. A csak 1,1 kétáramúsági fokú RB199 jóval vékonyabb, karcsúbb volt, mint a kövérkés TF34, ezért a hajtóműgondolák is hosszú, de vékony kialakítást kaptak volna. A gyártó érezte azt is, hogy a tolóerő épp, hogy elég az akkor még csak tervezett gépnek. Cserébe a kedvező fogyasztás feláldozásáért, a ’70-es évek végén a GE által fejlesztett YJ101-eseket javasoltak, amik egyenként is 2-3 tonnával (!) erősebbek voltak a TF34-eseknél. Ezekkel javultak volna az A-10 manőverjellemzői. A sebesség a nem a gyorsaságra optimalizált aerodinamika miatt csak 90 km/h-val, avagy kb. 830 km/h-ra nőtt volna, de nem is ez volt az igazán fontos. Egyik áthajtóművezés sem valósult meg végül.
Maga az YJ101 sem, de a kiváló F404 alapját ez képezte.
Az A-10 részt vett a DARPA kormányügynökség Persistent Close Air Support (PCAS, Kitartó Közvetlen Légi Támogatás) projektjében is. Bár a CAS az A-10 újabb kivonási kísérleteinek fényében a 2010-es években is a légierő mostohagyerekének tűnt, az előremutató fejlesztéseken dolgozó DARPA mégiscsak foglalkozott ennek a tevékenységnek a drasztikus szintű javításával. A legfőbb és egyben legambiciózusabb cél az volt, hogy az akkori, a hívástól számított 60 percen belüli fegyverhasználatot 6 percesre csökkentsék. Ehhez többek közt a földi összekötő és irányítók (Joint Terminal Attack Controller, JTAC) számára – Android alapú – tableteket tettek elérhetővé, felgyorsítva és kiterjesztve a kommunikációt videók és adatok továbbításával. Ezeken át az irányítók közvetlenül ledobhatták például a számukra dolgozó gép bombáját. Ez pedig eredetileg az MQ-X fegyveres pilóta nélküli repülőgép lett volna, amihez hozzácsapták az A-10, mint már meglévő, fő CAS platform pilóta nélkül, de akár azzal is repülni képes, új verziójának tervét. Végül az MQ-X nem valósult meg, ezért ejtették az A-10 átalakítását is, és maradt a JTAC és a pilóta közötti, nagyságrendekkel továbbfejlesztett kommunikáció. Ezt 2015 során ki is próbálták, MV-22 Osprey hordozta, de a JTAC becélozta AGM-176 Griffin rakétával, majd pedig 50 felszállás során normál Warthogokkal is. Ez utóbbiak során tízszer használtak éles fegyvert a lőtéren, és teljesült a 6 perces célkitűzés. A JTAC akár három kattintással/érintéssel is képes volt kérni a légicsapást. A technológia alapján tervezik a CAS feladatot is repülő típusok felszerelését a megfelelő elektronikával.
A photoshop-művészek fantáziáját megragadta a PCAS-hez kigondolt A-10 verzió, de, bár a képek kissé Terminátor jellegűek, nem veszik figyelembe, hogy opcionálisan pilóta nélküli üzemmódról volt szó, nem a fülke elhagyásáról. Az itt látható esetekben ugye többé nem tud beülni egy pilóta, márpedig az angol „optionally manned” kifejezés elég világos
Az ilyen, eredetileg pilótás üzemre tervezett gépek átalakításának buktatóiról volt szó a blogon az F-16XL sorozatának EBBEN a kapcsolódó részében, a Dual Role IUCAV szakaszban.
A korai javaslatok után később is többször felmerült az újrahajtóművezés kérdése. 2003-ban a GE ajánlatot tett 370 gép TF34-GE-100B-kkel való felszerelésére, 1 milliárd dollár értékben; ez gépenként 2,7 milliós ár. A módosítások révén a tolóerő 15 és 30%-kal nőtt volna tengerszinten és nagy magasságban, kisebb fogyasztás mellett. 2006-ban a cég már a -101-es verziót ajánlotta, szigorúan a civil szférából átemelt, kész megoldásokkal, és a tolóerő megduplázását ígérte a nagy tengerszint feletti magasságú, forró égövi repterekről való üzemelésnél is. Ezektől a már előzőekben említett, valamint az itt leírtakon kívül olyan előnyöket is reméltek, mint a légi üzemanyagfelvétel megkönnyítése (lásd korábban az erről szóló képaláírást) és az idegen testek beszívásának jobb tolerálása. A még erősebb -101-esnél rövidebb felszállási úthosszt, jobb gyorsulást és emelkedőképességet, és gyorsabb és kevesebb tankert igénylő, Atlanti-óceán feletti átrepülést is reméltek. Ez utóbbi még mindig fontos kérdés volt a 2000-es években is. Azonban napjainkig is maradtak a régi gázturbinák az A-10C-ken is.
Az A-10 két polgári változata is felmerült. Az első még a ’90-es évek kivonásait követően, az AeroTech Ltd. magáncég által. A földközelben jól manőverezhető, strapabíró típusból tűzoltórepülőgépet kívántak létrehozni. A Firehog néven említett verzió a hasa alatt nagy víztartályt kapott volna, és a gépágyú és a páncélzat eltávolítása révén felszabaduló, no meg a függesztett fegyverzet súlyát felhasználva együtt már jelentős oltókapacitást biztosított volna. 1997. szeptember 18-án még külön felszállásokat is végeztek két, persze nem módosított géppel, kipróbálva a tűzoltáskor várható repülési profilokat. Bár a Firehog nem tudott volna tavakról vizet felvenni, mint a kétéltű repülőgépek és a helikopterek, de rövid pályát igényelt, és gyors fordulóidőt biztosított volna. A terv nem valósult meg.
A US Forest Service emblémájával ellátott „Firehog” remekül mutat a rajzon. A GAU-8 nélkül elég „pisze” orra lett volna
Az amerikai National Science Foundation (NSF) 11 millió dollárt kapott egy A-10 módosítására, amivel régi North American T-28-asát válthatta volna le, mégpedig egy különleges feladatkörben: időjárásmegfigyelésben. Ez a variáns felbukkan A-10SPA, azaz Storm Penetrating Aircraft néven is. A tervek azonban nem hurrikánrepülésekről szóltak, hanem a jégesővel járó, akár 320 km/h-s viharokéról. A súlyos jégverésben jól jöhetett még a páncélzat is, de ezen kívül is terveztek kiegészítő védelmet. A TF34-eseket is alkalmasnak vélték a nagy mennyiségű jég és víz beszívásának elviselésére. Ehhez talán épp a GAU-8 miatti, módosított gyújtásrendszer adta az alapot. A gépágyú helyére kerültek volna a tudományos műszerek, már csak súlyponti okokból is, de természetesen a külső függesztést is használták volna. Az üzemeltetést a Naval Postgraduate School végezte volna az NSF-nek, mivel azért még katonai típusról volt szó. A 2011-ből származó tervek azonban nem valósultak meg, és 2019-ben felhagytak a projekttel.
2002 júliusában felmerült az A-10 észlelhetőségének csökkentése. Ehhez a merőlegeseket bőven tartalmazó, H alakú farokrészt leszerelték… nem, ez csak egy jókor elkapott fotó :) A rögzítésekből hajtóműpróbára lehet következtetni
Zárszó
Bár minden, évtizedek óta szolgálatban álló típusnak megvan a maga, különleges története, talán mégis az A-10 köztük is egyedülálló abban, hogy hányszor akarták kivonni. A körülmények, és így a feladatok változásával a Hog szerepe a maga területén hasonló módon változott, mint az U-2-esé a felderítésben. És mindkét típus még mindig szolgálatban van, és nem ritkák a 2040 körüli nyugdíjazási becslések egyiknél sem. Ugyancsak hasonló a B-52 helyzete, melyből elképzelhető, hogy lesznek olyan példányok, amik megérik a 100 éves kort aktív kötelékben. A nehézbombázót is számtalanszor próbálták leváltani, sőt, még közelebbi párhuzam, hogy hajtóműveit lecserélni is. Ez ugyanúgy nem realizálódott, mint az A-10-eseknél. A Stratofortress-t azonban általában egy jobb utódtípussal akarták pótolni, de ez a Warthog esetében nem mindig így volt, többször is a közvetlen légi támogatásra igazából nem tervezett típus lett volna az utódja (A-7, F-16). Az U-2 is várhatóan túléli a helyére szánt RQ-4-est (legalábbis egyes felderítési feladatokban), és a B-52 a B-1B-t, de valószínűleg a B-2-est is. Végül is a pontosan az A-10 helyére szánt típus nem jött létre egyik próbálkozásból sem, de csak úgy helyes a mondat, ha hozzátesszük: eddig. Ez a jövőben ugyanis nem zárható ki, bár nem is biztos korántsem.
Van egy harci repülőgép, melyet egyébként hivatalosan a Hog leváltására is hoztak létre, de számos, más típuséra is. Ez a Lockheed Marin F-35 Lightning II, mely papíron az A-10, a Harrier, az F-117, és főleg az F-16 és az F/A-18 helyébe kellett, hogy lépjen. Ezek közül biztos, hogy az elsőnél, valamint az utolsó kettőnél ez nem fog megtörténni, utóbbiaknál a „hi-lo mix”, azaz a 4. és 5. generációs típusok együttes alkalmazásának koncepciója miatt. A Harrier várhatóan pár éven belül tényleg eltűnik a légierőkből, míg az F-117, úgy néz ki, ha nem is frontvonalbeli bevetéseken, de a hivatalos kivonása után is repül még másodvonalbeli feladatkörökben (pl. hadgyakorlatokon). Az A-10 irányából nézve az F-35 helyzete, de még inkább képességei, folyamatos gúny tárgyát képezik. Ez széleskörű, bár néha már ötlettelen humorforrás az interneten is.
A szokásos F-35 vs. A-10 mémnél azért meg kell jegyezni, hogy az A-10C bizony már rendelkezik képernyős kijelzőkkel, az üzemeltetési költségek pontos számadatai pedig örök viták tárgyát képezik. A többiben azért van valami… :)
Véget nem érő vita a CAS feladatkör megvalósításának „mértéke” is. Ez az ismertető erre csak részben, főleg a koncepció megfogalmazása, majd az AirLand Battle doktrína kapcsán tért ki, de ennél jóval mélyebb kérdésről van szó, amiről szó szerint könyveket írtak már. Vannak olyan vélemények, hogy az A-10-essel „a valóságban” letudta a dolgot az USAF, és foglalkozhatott végre az F-15 és -16-osaival. Viszont ezúttal pont hogy „papíron” kellene igazán megoldani a feladatot, azaz, hogy a szervezeti felépítés, folyamatok meglegyenek, és tényleg integráltan működjön együtt a légierő és a szárazföldi alakulatok. A JTAC feladatkör és a ROVER, és egyáltalán, a fejlett adatközlési rendszerek korában ez talán jobban áll az utóbbi időben, de másfelől látható volt a sztoriból, hogy az USAF hányszor akart megszabadulni az A-10-esektől. Pedig a Hoggal könnyebben megoldható az együttműködés a haderőnemek közt, mint a többi, rendelkezésre álló típussal.
A ’80-as években az volt a humor tárgya az „igazi” vadászpilóták részéről, hogy a madárral való ütközéstől az A-10-eseken repülőknek, gépeik lassúsága miatt, hátulról kell tartania…
A jövőt illetően, az előző posztban említett, a lehetséges, vagyis inkább csak annak gondolt váltótípusok közül felül a Textron AirLand Scorpion. A Cessna anyacége által a saját márkaneve alatt javasolt típus papíron még fejlesztés alatt áll, de megrendelés sosem érkezett rá, noha már 2013 óta repül. Alul a mostmár Boeing/Saab T-7 Red Hawk néven ismert típus, a T-X tender győztese. Bár a közvetlen légi támogatás feladata is változásban van – mint bármikor az idők során – azért nehéz elképzelni, hogy ne lenne szüksége főleg az utóbbi típusnak egy teljes áttervezésre már csak a védettség javításához is. Nem beszélve egy, már nem is páncéltörő feladatú, de azért komolyabb gépágyú esetleges igényéről, ami igazán indokolt lehetne. Minden esetre a képek alapján jól látható, milyen irányba kívántak elmozdulni az utóbbi időben az A-10 esetleges utódlása terén
Források, linkajánló
A Wikipedia vonatkozó lapjai mellett…
Fő források
David R. Jacques, PhD, LtCol USAF (Ret) Dennis D. Strouble, PhD: A-10 Thunderbolt II (Warthog) SYSTEMS ENGINEERING CASE STUDY – ez egy több helyről is szabadon letölthető tanulmány, melynek köszönhető az első két, de majdnem három rész szinte teljesen, és a további részekben szinte a teljes tanulmányt felhasználtam; vannak még ilyen írások más típusokról is, szóval lehet, hogy születnek még belőlük posztok
Dennis R. Jenkins: Fairchild-Republic A/OA-10 Warthog – sok területen ez adta a sorvezetőt, számos adat is innen származik
Dana Bell: A-10 Warthog – nincs külön kiemelendő része, de jó információkkal van tele
Ken Neubeck: A-10 Warthog – számos, kiváló részlet, fotókkal
Lou Drendel: A-10 Warthog in action – a szöveges, rövid részek is jók, és a fotók is
Ken Neubeck (illusztrálta: Joe Sewell): A-10 Warthog / Mini in action – jó szöveges információk
Francois Verlinden (szerk.): A-10 Thunderbolt – pár részlet is, de főleg a kiváló, „zöld fotók”
Richard S. Drury: The A-10 Warthog, America’s mudfighter – csak apróságokban használva
Általános
http://aviationarchives.blogspot.com/2017/01/fairchild-republic-10a-flight-manual.html A-10A Flight Manual (1988-as kiadás)
http://www.dept.aoe.vt.edu/~mason/Mason_f/A-10Spr09.pdf aerodinamika
http://www.airvectors.net/ava10_1.html
http://www.airvectors.net/ava10_2.html
https://www.militaryfactory.com/aircraft/detail.asp?aircraft_id=25 sok területre kitérő összefoglaló
http://www.airwar.ru/enc/attack/a10.html
http://www.airwar.ru/enc/attack/a10c.html
https://www.af.mil/About-Us/Fact-Sheets/Display/Article/104490/a-10-thunderbolt-ii/
https://www.secretprojects.co.uk/threads/fairchild-a-10-projects.160/ a különféle, főleg a javasolt változatokról
https://www.cavok.com.br/a-de-ataque-fairchild-republic-a-10-thunderbolt-ii-warthog több minden is jó volt, de főleg a „polgári” verziókról írtak
https://www.secretprojects.co.uk/threads/ax-contenders-alternatives-to-the-fairchild-a-10-thunderbolt-ii.2615/page-4 az A-X többi nevezője
Vita a közvetlen légi támogatásról, elvi kérdések
https://foxtrotalpha.jalopnik.com/the-f-16-gun-pod-that-tried-to-shoot-down-the-a-10-wart-1597577525 az A-16-osról
http://www.f-16.net/f-16_versions_article18.html szintén
https://www.secretprojects.co.uk/threads/f-a-16-a-cas-aircraft-with-some-get-up-and-go.17343/ és megint csak
Egyes részletek
https://aviation.stackexchange.com/questions/35648/how-was-the-high-bypass-concept-invented a nagy kétáramúsági fokú hajtóművekről
https://aviation.stackexchange.com/questions/22232/is-this-a-wing-tip-device-on-the-a-10-warthog a Hoerner-féle szárnyvégről
https://airrefuelingarchive.wordpress.com/2009/05/10/a-10-refueling-from-a-kc-97l/ jó együttműködés a KC-97L-lel
https://theaviationgeekclub.com/did-you-know-the-f-111-killed-more-tanks-than-the-a-10-during-operation-desert-storm/ az F-111F-ek hatékonyságáról
https://www.darpa.mil/news-events/2015-09-17 PCAS
https://www.thedrive.com/the-war-zone/11760/the-u-s-air-force-almost-rented-a-squadron-of-a-10-warthogs-to-colombia a kolumbiai kölcsönről
Az A-10-esek különféle festésmintáival egy egész posztot meg lehetne tölteni. A magam részéről az Euro I-est tartom a „klasszikusnak”, ezért a legtöbb fotót igyekeztem azok közül válogatni, lásd a rengeteg képet a „zöld” bentwaters-i gépekről. 1978-79 körül azonban néhány Hog ilyen, kétféle színű, törtfehér és szürke mintával készült el, mely azonban nem vált be
Amint EZ a cikk bemutatja, a D-napi festésmintájú A-10 nem a partraszállásról emlékezik meg konkrétan, hanem a 100 éves 107. Fighter Squadronról. Az A-10C maga a 127. TFW gépe
Fegyverzet (GAU-8)
https://www.researchgate.net/publication/230785663_Dispersion_of_PGU-14_ammunition_during_air_strikes_by_combat_aircrafts_A-10_near_urban_areas a legfontosabb adatok innen
R. H. S. Stolfi: Combat Damage Assessment Team A-10/GAU-8 Low Angle Firings Versus Simulated Soviet Tank Company – ez a tanulmány is több helyen szabadon elérhető, és a gépágyúról szóló fejezetben az A próbák során részben van szinte egészében feldolgozva; képaláírásoknál, a forrásmegjelölésnél „Tanulmány” címszóval szerepel
https://fas.org/man/dod-101/sys/ac/equip/gau-8.htm
https://www.gd-ots.com/armaments/aircraft-guns-gun-systems/gau8a/ a mostani gyártó hivatalos lapja
https://www.gd-ots.com/munitions/medium-caliber-ammunition/30mm-gau-8a/ és a lőszerek hivatalos lapja
http://www.inertord.com/projectiles30mm.html
https://www.thedrive.com/the-war-zone/13329/early-on-the-a-10-warthogs-legendary-gun-was-both-a-blessing-and-a-curse a lőporgázok problémája, Battelle Device
https://www.thedrive.com/the-war-zone/25166/this-a-10-warthog-ground-trainer-still-has-a-tickler-muzzle-device-on-its-cannon Battelle Device
http://www.airpower.at/news07/1110_a-10c/index.html
https://forum.cartridgecollectors.org/t/link-tube-carriers-ltc-for-loading-the-a-10/34389 a műanyag hevedertagokról
https://medium.com/war-is-boring/cold-war-coloring-book-taught-a-10-pilots-to-kill-soviet-tanks-a26385113bf0 a „tankos könyvecske”
https://worldwarwings.com/reloading-an-a-10-takes-way-more-than-you-think/ a lőszerfeltöltésről
az eredeti lőszertöltő linkje
https://www.thedrive.com/the-war-zone/20875/a-10-warthogs-may-stop-firing-controversial-depleted-uranium-ammunition-for-good a DU használatának esetleges végéről
http://www.airwar.ru/weapon/guns/kca.html az Oerlikon-féle „elődökről”
http://www.quarryhs.co.uk/30mm%20cannon.htm különféle 30 mm-es lőszerekről
http://www.jm.bme.hu/archiv/aktual/uranhatasai.html a DU hatásairól magyar nyelven
A szovjet analóggal, a Szuhoj Szu-25-össel közös kötelékben. Az egyes A-X tanulmánytervekre nagy vonalakban emlékeztet az itt bolgár színekben látható Szu-25, de ezzel együtt is, teljesen eredeti konstrukció
A kétüléses verzióról
http://a-10pilots.blogspot.com/2006/01/ya-10b-first-flight_25.html innen a kevés, további poszt is
Továbbiak
https://www.secretprojects.co.uk/threads/northrop-y-a-9-ax-contender.32497/ a Northrop A-X terveiről
https://www.secretprojects.co.uk/threads/vought-ltv-a-7-corsair-ii-projects.11/ az A-7 tervezett változatai, amik pl. az A-10-essel konkuráltak több ízben is
https://www.forecastinternational.com/archive/disp_old_pdf.cfm?ARC_ID=1003
https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=9&ved=2ahUKEwi5yc7g-o3nAhVpyaYKHV06AEkQFjAIegQIBBAB&url=https%3A%2F%2Fwww.history.navy.mil%2Fcontent%2Fdam%2Fnhhc%2Fresearch%2Fhistories%2Fnaval-aviation%2Fnaval-aircraft%2Fpdfs%2Fad-4.pdf&usg=AOvVaw01gv6VMF3WaLQTblwNuz3B AD-4 Skyraider részletes adatok
https://www.globalsecurity.org/military/systems/aircraft/f-5c.htm az F-5 Vietnamban
https://en.wikipedia.org/wiki/1988_Remscheid_A-10_crash
https://theaviationgeekclub.com/artic-brrrrtttt-when-the-warthog-became-snowhog/
https://www.airforcemag.com/a-10-will-remain-in-fleet-through-2040s-despite-planned-cuts/ a legfrissebb, figyelembe vett hírek
Fotók (csak a legfontosabb oldalak)
https://picryl.com/collections/a-10-thunderbolt-ii?page=1 megszámlálhatatlan mennyiségű, általában jó felbontású, készítési dátummal, hellyel stb. ellátott leírással kiegészített fotó
https://nara.getarchive.net/topics/agm+65+maverick itt szintén, ez a link éppen az AGM-65-ösre való keresésre mutat
https://wemp.app/posts/e2b7d60f-334b-41d5-a5c2-79064b4dd44a számos, jó kép, melyek közül az egyik egy, állítólag az A-10 által (gépágyúval) kilőtt T-62-est mutat
https://www.cybermodeler.com/aircraft/a-10/a-10_jaws1.shtml rengeteg JAWS mintás fotó
https://www.whatifmodellers.com/index.php?topic=39360.0 egy további fotó a Sea Hogról
Ha már fotók, ez a szép felvétel még mindenképp ide kívánkozik
Fent: néha „érzésre” csak ennyit kapnak a gyalogosok a légierőtől. Lent: amit pedig hiányolnak
Az A-10 utódjával foglalkozott a Fairchild-Republic is. A hetvenes évek végéről származó rajzokon a Next Generation Close Air Support névre hallgató javaslat látható, melyekről csak a blogon forrásként számtalanszor használt secretprojects fórum ad némi leírást. Eszerint egy transzszonikus, vagy inkább alacsony szuperszonikus sebességre képes, 15 t körüli, éjjel és rossz időben is bevethető, STOL képességű, kompozitokat is felhasználó repülőgépet vázoltak fel, a 30 mm-es gépágyú megtartása mellett. Az első jellemzőből kiderül, hogy a gyártót sem kerülhette el az ismertetőben többször érintett dolog, miszerint, a légierőnek folytonosan előkerülő igénye volt a nagyobb sebességre. Ezáltal az USAF végső soron egy vadászgéphez közelítette volna a közvetlen légitámogatást nyújtó típusát. /A poszt 2021 szeptemberi kiegészítése./